Tegnap hajnal óta világszerte majd’ minden hírportál címlapján Donald Trump integet. Ám az amerikai elnöknek az ország vezetése mellett rengeteg protokolláris kötelessége van, Trump pedig jó eséllyel elődeinél is nagyobb súlyt fog helyezni a politikai show-ra. A kormányzási feladatok jelentős része így az ország második emberére hárul. Érdemes tehát megismerkedni az Egyesült Államok következő alelnökével. Sokat fogunk még hallani róla.
Mike Pence közéleti pályafutása rengeteg mindenben különbözik főnökétől – ám egy közös pont azért biztosan akad. Egyikük sem a Republikánus Pártban kezdte a politizálást. Trump 200-ben a radikáljobbos Reform Pártban kis híján még elnökjelölt is lett, később 2008-ig regisztrált demokrata szavazó volt, ekkor ment át a republikánusokhoz. Pence is a demokratáknál kezdett ismerkedni a közélettel, s csak később rántotta jobbra a kormányt.
Az 57 éves politikus az Indiana állambeli Columbusban született ír katolikus családba. A liberális demokratának induló fiatalember a nyolcvanas években egy neoprotestáns „újjászületési” egyház híve lett. Ronald Reagan politikája magával ragadta, s innentől kezdve már a jobboldalt tekintette ideológiai otthonának, és a Republikánus Párt híve lett. A kilencvenes években népszerű konzervatív rádiós műsorvezetőként dolgozott. Többször is indult a kongresszusi választásokon. Kitartó próbálkozását 2000-ben koronázta siker, amikor bejutott Képviselőházba. 2013-ban Indiana kormányzójává is megválasztották.
Természetesen mindkét pozíciót a Republikánus Párt színeiben nyerte el, ám előszeretettel hangsúlyozza, hogy nem igazán tartja magát pártpolitikusnak.
„Keresztény vagyok, konzervatív, és republikánus. Ebben a sorrendben.”
– mondta egyszer magáról. A kétezres években csatlakozott a republikánus párt keményen jobbos reformmozgalmához, a Tea Partyhoz, és több alkalommal nyíltan is konfliktust vállalt Bush elnökkel. Több
alkalommal bírálta a pártvezetést, de nyíltan soha nem szakított a republikánus elittel. Így sokak szerint ő képezhet hidat a párt hagyományos vezető rétege és a radikálisok – Trump legfontosabb hátországa – között.
Egyszerre számít megbízható, régi republikánus arcnak, ugyanakkor a véleményét a fejesekkel is szemben is vállaló karakán figurának.
Az új elnök minden bizonnyal ezért választotta jobbkezéül annak ellenére, hogy az előválasztáson még egyik fő ellenfelét, Ted Cruzt támogatta.
Pence-t a Képviselőházban úgy ismerték, mint költségvetési kérdésekben vasszigorral gondolkodó politikust, aki ellenez minden olyan intézkedést, amely a költségvetés bevételeit növeli. E tekintetben lehet még néhány meccse a főnökével, aki a választásokon több olyan ígéretet is tett, ami újabb terheket róhat a büdzsére. Pence a külpolitikában sem mindenben követi Trump vonalát. hagyományos keményvonalas republikánusként az Oroszország felé tett békülékeny gesztusokkal aligha tud azonosulni – igaz, eddig látványosan nem is határolódott el tőlük.
A legtöbb elemző mindezzel együtt úgy véli, Mike Pence jó választás volt alelnöknek. Visszafogott stílusával, konzervatív modorával jó ellensúlya lehet a lobbanékony, temperamentumos elnöknek. Amikor Trump egy meglehetősen ízléstelenre sikeredett Twitter üzenetben megsértette egy muszlim vallású, Irakban lesett amerikai katona családját, alelnökjelöltje turnézta végig a médiát, hogy kimagyarázza főnöke meggondolatlan szavait.
Maga Trump is úgy nyilatkozott,
nem egy „harci kutyára” van szüksége maga mellé, hanem egy megbízható harcostársra, aki segít neki, hogy elképzeléseit a Kongresszusban is elfogadtassa.
Ez ugyanis az új államfő előtt álló talán legnagyobb kihívás. A republikánusok ugyan fényes győzelmet arattak az elnökválasztással együtt megrendezett törvényhozási választáson is, ám a párt képviselőinek jelentős része majdnem annyira ódzkodik Trumptól, mint a demokraták. E feszült viszony enyhítésében sokat segíthet a kongresszusi folyosók intrikáiban jártas Pence.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
