Beszámoltunk arról, hogy az ökopárt a kommunizmus áldozatainak emléknapján nyújtotta be a két javaslatot, amelynek mai bizottsági vitáján Demeter Márta szólalt fel előterjesztőként.
1990 után – egy hang nélkül
A párt társelnöke az ülésen elmondta, hogy a politika és a közélet tisztaságának egy nagyon fontos eleme lenne, ha végre Magyarországon olyan szabályozást alkotnánk, amely gátat szabna az illegális befolyásszerzésnek, ezért az LMP azt szeretné, hogy az személy,
aki 1990. február 14. napját követő időszakban a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományába tartozott, jogviszonya megszűnése után 8 évig ne tölthessen be kiemelt közbizalmat igénylő tisztséget,
az az ne lehessen például köztársasági elnök, országgyűlési képviselő, az Alkotmánybíróság tagja, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a Kúria elnöke, a Kormány tagja, vegy épp legfőbb ügyész.
Ugyanis a várakozási idő nélkül ezek a személyek a megszerzett tudásukkal, kapcsolati hálójukkal komoly befolyással bírhatnak a közéleti szereplőkre, így a politikai döntésekre egyaránt. Demeter Márta hangsúlyozta, nemzetközi példák alapján ez a beiktatandó várakozási idő megvalósítható.
Az Igazságügyi bizottság azonban 1 igen szavazat (Jakab Péter – Jobbik), és 8 nem ellenében nem támogatta a javaslat tárgysorozatba vételét – hozzá kell tenni: egyetlen egy kormánypárti politikus sem szólalt fel, így nem tudhattuk meg, hogy miért nem támogatandó a háttérben megbújó titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező szereplők kiszűrése a hatalom közeléből.
A III/III-as, aki ismert emberek magáncégeinél dolgozik
Az LMP másik javaslata már ismerős volt mindenkinek, eddig ugyanis tizennyolcszor leszavazta a kormánypárti többség az állambiztonsági múlt megismerését, valamint az állambiztonság állományának egyes közhivatali tisztségekből való kizárását megcélzó irományt. Demeter Márta érthetetlennek nevezte, hogy már 18-szor lesöpörték az ügynökakták megismerését, ugyanis ez szükséges lenne a rendszerváltás körülményeinek megértéséhez, illetve a közélet tisztaságának biztosításához.
Az előterjesztő emlékeztetett arra is, hogy a korábbi alkalmakkor mindig akadtak olyan fideszes politikusok, akik igennel voksoltak az LMP javaslatára, most is ebben bízik, és példaképként hivatkozott rájuk most is. Emellett arra kérte a testület kormánypárti többségét, indokolják meg az esetleges elutasítását, majd jelezte,
pártja ezt mindenképpen beterjeszti a plenáris ülés is.
A DK-s Arató Gergely hozzászólásban arról beszélt, hogy bár módosító-javaslatokkal fognak élni, de szerintük is a nyilvánossághoz olyan érdek fűződik, amit támogatni tudnak. Arról is beszélt, hogy már egyáltalán nem érvényesek azok az érvek, amelyek esetleg néhány évvel korábban még elfogadhatóak lennének: 30 év távlatából az ügynökakták megismerése például nem veszélyezteti az ország nemzetbiztonsági érdekét.
A testület jobbikos alelnöke, Jakab Péter szerint 30 év késlekedés után ideje lezárni a múltat, és akinek nincs titkolnivalója, az képes is ezzel szembenézni.
Némi meglepetésre, a bizottság fideszes alelnöke, Kovács Zoltán is hozzászólt a vitához. Elmondta, hogy 11 évig volt a Nemzetbiztonsági bizottság tisztségviselője, és meglátása szerint ez az ügy nem ennyire fekete vagy fehér, pedig az lenne a jó, ha világosak lennének a viszonyok. Példaként felhozta, amikor a Történeti Levéltárhoz átkerültek a dokumentumok, akkor 95 ezres sorszámú volt a legutolsó, azonban egy sarokba berúgott doboz aljára ragadt ügyiratnak viszont már 140 ezer feletti volt a sorszáma, tehát eltűnt több mint 40 ezer dokumentum. Ezeknek egy részét elégették, de volt lehetősége jó néhány embernek iratokat is kivinni, amelyeknek a hollétéről szintén nem tudunk semmit, de nagy valószínűséggel léteznek valahol, és be vannak tárazva, láttunk már ilyet – fogalmazott.
„Jó lenne megtisztulni ebben az ügyben, de nem tudunk sosem teljes képet kapni”
– magyarázta a fideszes politikus.
Majd ezután egy egészen elképesztő példát hozott fel, ami egyébként pont a törvény elfogadását indokolná. Elmondta, hogy ő látott olyan aktát, amelyben a III/III-as ügynök 1990 februárjában már civilként kapott valami elismerést, ezt az embert egyébként ismeri, mert róla is jelentett, sőt, azt is tudja, hogy jelenleg hol dolgozik:
„ismert emberek magáncégeinél”.
Kovács Zoltán szerint a törvény elfogadásával csak azok az ügynökök kerülnének bajba, akiket nem véd senki, az irányítók viszont megúsznák a számonkérést.
Tehát annak ellenére, hogy a Fideszben is tisztában vannak azzal, hogy a korábbi rendszer ügynökei befurakodtak a közéletbe és a magánszférába is, az Igazságügyi bizottság 3 ellenzéki igen (Varga László – MSZP, Arató Gergely, Jakab Péter) és 8 kormányzati nem mellett elutasította a tárgysorozatba vételt.
Nincs politikai akarat
Jakab Péter az ülést követően lapunknak elmondta, azért szavazott mindkét LMP-s javaslatra igennel, mert a közélet megtisztítását szolgálnák azoktól az emberektől, akik a titkosszolgálatokkal ápolt jelenlegi vagy múltbeli kapcsolatuk miatt zsarolhatóvá válhatnak. Különösen igaz ez azokra az emberekre, akik az előző rendszerben dolgoztak, és jelentettek másokról – tette hozzá.
Beszédesnek nevezte, hogy miközben a kormánypárt azzal vádolja a Jobbikot, hogy kommunistákkal egyeztetnek, egyedül a Fidesz szavazta le az állambiztonsági múlt feltárását célzó javaslatot, még a baloldali politikusok is támogatták azt.
„Úgy tűnik, igaz a mondás, a legtöbb posztkommunista a Fidesz padsoraiban ül”
– magyarázta.
Jakab Péter közölte, a Jobbiknak is voltak lusztrációs beadványai, és készülnek is még ilyenekkel, de azt is látni kell, hogy a Fidesz foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy a múlt rejtve maradjon. A parlamenti eszközöket ki kell használni, hogy tisztába tegyük a múltat – hangsúlyozta, majd hozzátette, hogy pont az érintettek azok, akik saját sérthetetlenségük érdekében hoznak meg különböző közéleti döntéseket.
Demeter Márta az Alfahír érdeklődésre kifogáskeresésnek nevezte az elhangzott fideszes érvet.
„A múlt megnyugtató feltárása pusztán politikai akarat kérdése. Előzőleg 18 alkalommal szavazta le a Fidesz a törvényjavaslatunkat, ami magáért beszél. Az 1990 után a titkosszolgálatokhoz köthető személyekkel kapcsolatos javaslatunkhoz pedig még hozzászólni sem voltak hajlandóak, ami szinten beszédes. Pedig fontos közérdek, hogy a politikai-közéleti szereplőket és döntéseket ne befolyásolhassák olyan szereplők, akik a titkosszolgálatok állományába tartoznak vagy velük titkosan együttműködnek”
– foglalta össze az LMP társelnöke a bizottsági ülés tanulságait.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
