„Iskolák és vasutak! Íme, jövőnk programja!” A kijelentés Trefort Ágostontól származik, aki miniszteri kinevezésekor így foglalta össze a közlekedés ügyéért is felelős Zichy József minisztertársának azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek elvégzését mindenképpen szükségesnek tartotta.
Trefort Homonnán született 1817. február 7-én, ősei Flandriából érkeztek Magyarországra. Nagyapja katonaorvos, édesapja, Trefort Ignác neves sebészorvos volt. Második házassága révén Homonnán telepedett le. Fia, Ágoston itt kezdte az elemi iskolát, majd az eperjesi katolikus gimnáziumba került, végül Sátoraljaújhelyen érettségizett. Az 1831-es kolerajárvány elragadta a szüleit, ezért az árván maradt Trefort fiúkat Csáky Petronella grófnő vette pártfogásába.
Trefort Ágoston a pesti egyetemen elvégezte a jogot, majd egy tízhónapos európai körutat tett, amely során bejárta Nyugat-Európa számos országát, de eljutott Oroszországba, Görögországba és Törökországba is. Az így szerzett tapasztalatokat később munkája során eredményesen hasznosította. Sok nyelven beszélt és olvasott. Német volt az anyanyelve, de később általában magyarul írta gazdasági tanulmányait, viszont franciául, szlovákul és angolul is megtanult.
1837 áprilisában érkezett haza, és állami szolgálatba lépett a Magyar Királyi Kamaránál. Ebben az időben került közelebbi kapcsolatba a magyar reformkori értelmiség számos kiváló tagjával, báró Eötvös Józsefhez pedig szoros baráti szálak is fűzték. Később sógorok lettek, miután mindketten Rosthy Albert Békés megyei másodalispán lányai között találtak feleséget maguknak. Az 1840-es években rendszeresen publikált Kossuth Pesti Hírlapjában. Gazdasági jellegű cikkei jóvoltából a Magyar Tudós Társaság is levelező tagjává választotta, később az Akadémia elnöke is volt. 1848-ban államtitkár volt Klauzál Gábor minisztériumában, de Batthyány Lajos miniszterelnök lemondása után külföldre utazott családjával, és csak 1850-ben tért haza.
A gazdaság fejlesztése mellett fontosnak tartotta az oktatás megreformálását is. Ebben Eötvös József nyomdokaiban haladt, és amikor 1872-ben elvállalta a közoktatási tárca vezetését, lényegében az ő irányításával történt meg a magyarországi iskolarendszer teljes átalakítása. Kiépült a népiskolák hálózata, aminek köszönhetően lényegesen csökkent az analfabéták száma Magyarországon, de a középiskolák terén is gyökeres reformokat vitt végbe. Különösen az ipari-kereskedelmi iskolatípusok elterjesztésével nagyban hozzájárult a különböző szakmák mesterembereinek a képzéséhez. Az 1880-as évek második felében már közel negyvenezer ipari tanuló koptatta ezeknek az intézményeknek a padjait.
A legtöbbet mégis a felsőoktatás korszerűsítéséért tette. Négy évre bővítette a középiskolai tanárok képzését, kezdeményezésére új tanszékek indultak a pesti egyetemen, teljes körűvé vált a kolozsvári egyetemen folyó tanítás. Nem rajta múlott, hogy Pozsonyban még az ő minisztersége alatt nem jöhetett létre az ország harmadik egyeteme. De a művelődés és a kultúra más területein is meghatározó munkát végzett. Nevéhez fűződik a budapesti Zeneakadémia és az Iparművészeti Múzeum megalapítása és a képzőművészeti oktatás általános bevezetése.
A műemlékvédelem terén is fontos lépéseket tett. Ő rendelte el például a budapesti Mátyás-templom és a kassai Szent Erzsébet-dóm restaurálását.
A vasútépítés ügyét is felkarolta, miután egyidőben a közlekedési tárcát is irányította. Tizenhat évig volt miniszter, ami rekordnak számít. 1888. augusztus 22-én hunyt el Budapesten.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
