A 2007 óta működő Iránytű Hivatástisztázó Műhelysorozat a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, szerzetesi és papi összefogással vezetett, fiatal felnőtteknek szóló kurzus. Célja, hogy segítse azokat a 18 és 35 év közötti szabad állapotú fiatalokat, akik az életállapot szerinti hivatásukat keresik: szerzetességet, papságot vagy családos hivatást. Jelentkezési határidő: szeptember 16.
Mire hív Isten? Papságra, szerzetesi életre, családra vagy talán az egyedülállóként megélt megszentelt élet valamely formájára? Honnan tudhatom, melyik út az enyém? Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk az Iránytű Hivatástisztázó Műhelyben, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskolán. Az egyéves műhelyre olyan fiatalokat várunk, akik keresik, merre hívja őket Isten, és keresik az időt, a teret és a közösséget hivatásuk tisztázására.
Az Iránytűben nem egyetlen konkrét életállapot felé szeretnénk vezetni a résztvevőket; éppen ellenkezőleg: arra hívjuk a fiatalokat, hogy megismerjék Istent és önmagukat, megtanuljanak figyelni a bennük megszülető vágyakra, kérdésekre és indíttatásokra, és ezek fényében fedezzék fel, milyen útra hívja őket az Úr. A műhelyben így egyaránt helyet kap a papi, a szerzetesi, a családos és az egyedülállóként megélt megszentelt élet hivatásának kérdése.
Hol találkozik a vágyam Isten vágyával?
Minden második szerdán találkozunk, így a hivatáskeresés nem egyetlen alkalomhoz vagy gyors döntéshez kötődik, hanem egy hosszabb, fokozatosan kibontakozó folyamat lehet. Az első félévben az Istennel való kapcsolat és az önismeret kerül a középpontba, a második félévben pedig már konkrétabban is foglalkozunk a hivatás kérdésével és annak különböző formáival. Mindezt beszélgetésekkel, közös imádsággal, közösségi tapasztalatokkal és személyes kíséréssel szeretnénk segíteni. Hiszen a hivatás nem egyszerűen annak eldöntése, hogy „mi legyek”. Sokkal mélyebb kérdésekről van szó: Ki vagyok? Mire vágyom igazán? Mi az, ami belülről mozgat? Hol találkozik az én vágyam Isten vágyával? És milyen életformában tudom leginkább kibontakoztatni mindazt, amit Istentől kaptam?
Fontos azonban, hogy a hivatáskeresés ne csupán a különböző életállapotok és külső lehetőségek mérlegelése legyen, hanem az Istennel való kapcsolat mélyítésének útja is – hogyan tudom egyre jobban meghallani Istent az imádságban, és egyre jobban megérteni önmagamat is.
Közösségre hívunk!
Az Iránytű nem magányos keresést jelent. A hasonló kérdésekkel birkózó fiatalok közössége önmagában is fontos része ennek a folyamatnak. Találkozhattok olyanokkal, akik hasonló élethelyzetben vannak, megoszthatjátok egymással a kérdéseiteket, és olyan emberekkel is beszélgethettek, akik már megtették a saját útjuk egy részét.
A műhely öt vezetője éppen ezért különösen sokszínű közösséget alkot. Van közöttünk egyházmegyés pap, domonkos, ferences és jezsuita szerzetes, valamint szociális testvér is. Öt különböző hivatás, öt különböző személyiség és életút – mégis ugyanaz a vágyunk: segíteni nektek abban, hogy egyre szabadabban és őszintébben keressétek Isten akaratát.
Ismerd meg a kísérőket!
Lőw Gergely atya – „Rocksztár szerettem volna lenni”
„Naiv álmaim voltak. Rocksztár szerettem volna lenni” – meséli Lőw Gergely atya. A papi hivatás gondolata egy egészen egyszerű helyzetben érte el: ministrálás közben éppen ő olvasta a szentmisében a papi hivatásokért szóló könyörgést. Ekkor hirtelen azt érezte, az Úr őt is papnak hívja. Elsőre nem tartotta jó ötletnek, később azonban felismerte, hogy a papi hivatás sokkal inkább rezonál a mély vágyaira, mint korábbi elképzelései.
Az Iránytűben elsősorban a beszélgetések és a közösségépítés állnak hozzá közel. Szeret meghallgatni másokat, és együtt keresni velük, Isten merre hívhatja őket. Fontos számára a bátorítás is: amikor egy nehézség miatt az ember úgy érzi, hogy vége az életének, sokat jelenthet egy figyelmes meghallgatás vagy egy bátorító szó. „Nagy kérdés, hogy mire figyelek: a problémámra vagy az Istenre?” – fogalmaz ennek kapcsán. A résztvevőknek azt üzeni: nem az a legfontosabb, hogy milyen döntést hoznak, hanem hogy rátaláljanak arra a szabadságra, amelyet Jézus akar adni nekik.
Hadházi Jácinta nővér – „Ő ebbe a közösségbe hív engem”
Hadházi Jácinta domonkos nővér számára a szerzetesi hivatás gondolata kezdetben inkább riasztó volt, mint vonzó. Gyermekkora nagy részét külföldön töltötte, és alapvetően nem vallásos környezetben nőtt fel. Tizenöt évesen, amikor egy újságcikk kapcsán először felmerült benne a szerzetesség gondolata, az volt az első reakciója: „Én biztos nem leszek az.” Később azonban egyre inkább foglalkoztatni kezdte Isten és a hit kérdése. Az imádságban megtapasztalta Isten szeretetét, és megszületett benne a vágy, hogy egész életével válaszoljon erre a szeretetre. Bár az anyai hivatás is vonzotta, végül nagy örömmel mondott igent a szerzetesi életre. „Rájöttem, hogy az Úr ebbe a közösségbe hív engem, Ő itt várt rám.”
Jácinta nővér az Iránytűben elsősorban abban szeretné segíteni a fiatalokat, hogy egyre jobban megismerjék Istent és önmagukat. Különösen fontos számára, hogy felfedezzék: Isten nem akarja lerombolni az ember szabadságát és vágyait, hanem ezeken keresztül is szólhat hozzá. A hivatáskeresésben azt a pontot keresi, ahol a fiatal vágya és Isten vágya találkozik. Szerinte ott kezdődik az igazi szabadság, ahol az ember Isten szerető tekintetében önmagára és saját útjára is rá tud találni. A résztvevőket ezért arra biztatja, hogy merjenek megnyílni Isten előtt, és elindulni a hivatáskeresés sokszor nem egyszerű, de mindennél szebb kalandjára.
Berki Bettina testvér – „Minden hivatás nagy”
Berki Bettina szociális testvér felnőttként tért meg, és a szentségek vételét követő nyáron, egy szentségimádás alkalmával értette meg, hogy Isten szerzetesnek hívja. Mint meséli: addig egyáltalán nem ismert szerzeteseket. „A szerzetességről elsősorban a nagy szentek életéből volt valamiféle képem, ami – valljuk be – nem feltétlenül a modern szerzetesség valóságát mutatja, így először ezt a képet kellett kitisztítanom magamban, hogy egyáltalán el tudjam képzelni: én is szerzetes lehetek” – fogalmazott.
Bettina számára különösen fontos a fiatalok kísérése, ezért nagy megtiszteltetésként tekint arra, hogy hivatásukat kereső fiatal felnőttekkel dolgozhat együtt. Alapítójuk, Schlachta Margit testvér mondatát idézi: „Minden hivatás nagy.” Szerinte az Iránytűben tulajdonképpen az egész Egyház jelen van: a résztvevők között ott vannak azok, akikből papok, szerzetesek vagy családos emberek lesznek. Mint fogalmaz, örömmel fogja kísérni őket életüknek ezen a fontos szakaszán.
A műhelyben a Szentlélek jelenlétére szeretne érzékenyen figyelni: arra, hol bontakozik az élet, és mit érdemes megerősíteni. Fontos számára az életigenlő, pozitív lelkiség is; a hivatáskereső fiatalokban nyitottságot, mély és hiteles vágyakat, lelkesedést és a változásra való készséget keresi. A leendő résztvevőknek pedig azt üzeni: „Nyugi, az Isten akarja, hogy megtaláld a választ.”
András Csaba atya – „A hivatás elsősorban kapcsolat”
András Csaba jezsuita atya sokáig orvos szeretett volna lenni. A papi hivatás gondolata csak végzős gimnazistaként jelent meg az életében, és fél évig küzdött vele, mire igent mondott. Öt év kispapság után lépett be a jezsuita rendbe, ahol immár tizenhárom éve él. Saját hivatását ma folyamatként látja: olyan kapcsolatként, amelyben engedi magát vezetni és meglepni. Az Iránytű csapatához is azért csatlakozott örömmel, mert megtisztelőnek tartja a fiatalok útkeresésének kísérését, és sokat tanul abból, ha figyeli, mi mozgatja őket, hogyan imádkoznak és milyen talentumokat kaptak.
Jezsuitaként különösen arra szeretné vezetni a résztvevőket, hogy el tudjanak időzni mindannál, ami belülről mozgatja őket. Szerinte a hivatás elsősorban nem küldetés, hanem kapcsolat és meghittség: a küldetés ebből az Istennel való együttlétből fakad. Fontosnak tartja ugyanakkor a humort és a könnyedséget is, hiszen szerinte a hivatáskeresés kérdésére könnyű túlságosan rágörcsölni. Azt a tüzet, vagy legalább annak szikráját keresi a fiatalokban, amelyben megjelenik a vágy, hogy életüket Istennek adják, és vele együtt egy szeretőbb világ építésén dolgozzanak. Útravalója ezért egyszerre komoly és játékos: „Hakuna matata!” – ne aggódjatok, vegyétek könnyedén.
Skublics Ambrus testvér – „Minden élet hivatás”
Skublics Ambrus ferences testvér hivatásának gondolata már érettségi előtt megjelent benne. Akkor mégis úgy döntött, vár: azt gondolta, ha Isten valóban hívja, majd határozottan szól. Ezután hosszú párbeszéd és birkózás következett Istennel, mígnem tizennyolc évvel később jelentkezett ferencesnek. Saját története számára is azt mutatja, hogy a hivatás nem feltétlenül egyetlen pillanatban válik világossá. Az ember Istennel együtt keresi és alakítja azt, és sokat jelenthet, ha közben nincs egyedül. Ezért mondott igent az Iránytű szolgálatára is: szeretné, ha a résztvevők egymástól és az úton előttük járóktól is tanulhatnának.
Ambrus testvér a találkozásokba a közösség és a derű tapasztalatát szeretné behozni. Mint meséli: gyerekként az volt a benyomása a ferencesekről, hogy sosincsenek egyedül, mindig többen vannak és mindig vidámak. A résztvevőknek az assisi ferences testvérek hivatással kapcsolatos mottóját adja útravalóul: „Minden élet hivatás.” És ha így van, akkor a hivatásunk keresése valójában nem más, mint az életünk keresése – ezért megéri elindulni.
Jelentkezni szeptember 16-ig az [email protected] email címen lehet.
További információk az Iránytű Facebook-oldalán, illetve a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola honlapján.
Forrás és fotó: Ferences Média; Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
