Alighanem ismételten a legvadabb összeesküvéselmélet-hívőknek lesz igazuk. Egyes „náci konteósok” ugyanis már sok-sok évvel ezelőtt hangoztatták: a világkormány megvalósítása csak idő kérdése, de ez az egész Földgolyóra kiterjeszteni tervezett diktatúra a tudatosan megtervezett káosz nyomán fog megszületni. Éspedig úgy, hogy a szándékosan előidézett nyomor, vérontás, háborúk, járványok, energiaválság közepette az emberek megváltóként, vagy legalábbis csendes beletörődéssel fogadják majd az új világrend megszületését.
Akkor is, ha ebben a „szép új világban” nem lesz helye nemzetállamoknak (kivéve néhányat, Izrael, Kína, India, Perzsia vélhetően megmarad), kereszténységnek (annak liberalizált változatát talán megtűrik, ami persze nem kereszténység), tradíciónak, kultúrának, készpénznek, 8 milliárd embernek, önálló gondolkodásnak és szabad véleménynyilvánításnak.
Mert a totális zűrzavar, amit az emberiség – és azon belül is főképpen a nyugati fehér ember – nyakába zúdítottak, egyre inkább elmélyülni látszik. A világszintű káosz megteremtésének és az őrület elszabaditásának elsődleges célja a rettegés érzésének elültetése a lelkekben. A terrorellenes háború meghirdetése nyomán már 2001 után sikerült a félelem légkörét megteremteni, melyre hivatkozva megkezdődött a szabadságjogok korlátozása és a megfigyelő rendszer kiépítése. Majd következett a klímahiszti, az európai fehér ember életterét elözönlő migránsáradat, utána szabadjára engedték a covid vírusát, tovább fokozva a rettegést, milliókat kényszerítve karanténba, a gyanús összetételű oltások „felvételére”, miközben a munkahelyek sokasága szűnt meg, és az árak is az egekbe szöktek. A folyamatot megkoronázta az Oroszország évek óta zajló provokálása nyomán kirobbantott háború, melynek következtében újabb súlyos gazdasági zavarok léptek föl, a rettegést pedig tovább lehetett fokozni, végtére is a konfliktus „bármikor világháborúvá fejlődhet”, sőt az „atomháború lehetősége sem kizárt”.
Lehet-e mindezeknek a csapásoknak az együttes jelentkezése véletlen? Nos, háborúk nyomán gyakran törnek ki járványok (hiszen rengeteg katona van összezárva, továbbá a rossz higiéniai körülmények, a hadseregek elégtelen élelmiszerellátása miatt), jelen esetben azonban a világjárvány megelőzte a háborút. (Sőt a háború kitörésével egyidejűleg különös módon meg is szűnt.) De vajon mire számíthatunk még?
A gazdasági körülmények további romlása, valamint az energiaellátás terén várható zavarok egészen bizonyosra vehetők, miként a bizonytalanság, a félelem további fokozódása is. Az egészségügyi és oktatási rendszerek egyre kevésbé lesznek képesek ellátni feladataikat úgy a nyugati világban, mint másutt, ami még jobban elmélyíti a kétségbeesés és a reménytelenség érzését emberek millióinak lelkében. Egyáltalán nincs kizárva újabb „csinált” világjárvány(ok) kitörése sem: erre utal a WHO lankadatlan erőfeszítése, mely lényegében teljesen megszüntetné a nemzetállamok intézkedési jogát járványügyi kérdésekben. Ukrajnán kivül másutt is számithatunk háborúk kirobbanására, elsősorban természetesen a Közel-Keleten, illetve a Dél-Kínai-tengeren.
Ugyanakkor számos jel arra utal, hogy a Tajvan körüli feszültségkeltés csak a hisztéria és a félelem világszintű fokozására szolgál. Kína szerepe egyre inkább megkerülhetetlen, hiszen kereskedelmi és általában gazdasági téren rövidesen a világ első számú hatalma lesz. Miközben az USA – úgy súlyos eladósodottsága, mint elitjeinek és népének rohamos lelki-szellemi lezüllése nyomán – az elkövetkező években elveszítheti szuperhatalmi státusát. Felmerül természetesen az alapvető kérdés: a nyugati globális elit (melynek létezését egyre többen ismerik be, nevezik „háttérhatalomnak”, „deep state”-nek, „államok feletti hatalomnak”, „nemlétezőknek”, „birodalom-kiválasztó hatalomnak” stb.) nem játszik-e össze Kína legfelső vezető köreivel? A Kínában üzemelő, de az USA-ból is pénzelt biolaboratóriumok létezése – melyekben a covid vírusát is kifejlesztették – mindenképpen valamiféle titkos együttműködésre utal. Feltűnő továbbá az is, milyen kesztyűs kézzel bánik a gátlástalanul követelőző, parancsolgató, mindenkit kioktató és lesajnáló ukrajnai bábállam vezetése Kínával.
Ami annál is inkább különös, mivel Peking, ha óvatosan is, de inkább Moszkva oldalán áll a NATO és Oroszország Ukrajna területén vívott háborújában. (Habár nincs kizárva, hogy a harcok folytatódása nincs feltétlenül ellenére.) Sokatmondó tény továbbá a „nagy újraindítás” főideológusaként elhíresült Klaus Schwabnak a kínai járványkezelést, sőt a politikai-gazdasági rendszert illető számtalan pozitív megnyilatkozása, de jelzésérétkűnek tekinthetjük Bill Gates minapi pekingi látogatását, ahol Hszi-Csin Ping államfő barátjaként üdvözölte őt.
Kína rohamos fejlődését és a Nyugat hanyatlását látva teljes joggal gondolhatunk arra, hogy birodalomváltás következik: az ötezer éves ázsiai óriás lesz a hetedik világbirodalom. (Portugália, Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok után.) A jobboldali közgondolkodásban egyre nagyobb tekintélyt kivívó Bogár László szerint nem csupán arról van szó, hogy valamely újonnan megerősödő állam két vállra fekteti az addig legerősebb hatalmat, hanem létezik egy „birodalomkiválasztó főhatalom” (ami természetesen a „nemlétező háttérhatalommal” azonos). Amely – hozzávetőleg száz esztendő után – rendre „eldobja” az addig regnáló legerősebb impériumot, mivel annak elitjei idővel szükségképpen „degenerálódnak”, és egy új, a világuralom fenntartására nézve kecsegtetőbb lehetőségekkel rendelkező helyen üti fel a főhadiszállását. A nyugati pénzoligarchia tehát a jövőben Kínát kívánja a világ leghatalmasabb államává tenni, amelynek révén fenn tudná tartani világuralmát. Mivel pedig még a „birodalomkiválasztó erő” sem képes a százévente esedékes impériumváltás folyamatát békésen levezényelni (bár némiképpen kérdéses, miért nem), ezért elkerülhetetlen az Ukrajna területén most zajló proxyháború is – érvel Bogár László. Csakhogy a várhatóan elhúzódó vérontás nyomán Oroszország jelentősen meggyengül, és Kína alárendelt szövetségesévé, mi több, esetleg amolyan „északi tartományává” válik, melynek erőforrásait immár az új, hetedik világbirodalom és a mögötte megbújó globális elit fogja kiaknázni. (Vagyis ebben az esetben némileg tévedésben vagyunk, ugyanis akkor nem is az USA kívánja megszerezni Oroszország természeti kincseit, hanem Kína – habár ugyanazon erő állna immár mindkét hatalom mögött.)
A magam részéről azonban lehetségesnek tartok egy némiképpen eltérő forgatókönyvet is. Kína valószínűleg nem lesz olyan értelemben gyarmatosító, hódító hatalom, nem lesz a „világ csendőre”, mint ahogyan az Egyesült Államok vagy a korábbi impériumok azok voltak. Kína gazdasági, sőt katonai erejére persze támaszkodni fog a világot irányító oligarchia, de nem teljesen az elmúlt 600 évben megszokott módon. Inkább valóban egyfajta világkormányzás következhet, különböző, a WHO-hoz hasonlóan korlátlan felhatalmazást nyerő, hatalmas intézmények, valamint a kiépített és az élet majd minden területét már most is uraló globális hálózatok és a digitális technika révén. Nem csupán a „világjárványok kezelését” fogják a Földgolyó egészére nézve központilag irányítani, hanem a gazdaság- és környezetpolitikát, valamint természetesen a népesedéspolitikát is. (A bolygó lakosságának radikális csökkentése a leghatékonyabban egy világállam keretei között lenne megvalósítható!)
Bizonyosak lehetünk továbbá a "digitális világpénz" megteremtését, valamint az ugyancsak digitális megfigyelő és nyomkövető rendszer tökélyre fejlesztését előirányzó tervek létezésében is. Az etnikumok keveredése pedig a hagyományos kultúrákat, vallásokat is meggyengíti, talán meg is semmisíti (az iszlám azonban kemény dió lesz), az emberiség egészét pedig különböző valláspótlékokkal, a mesterségesen megalkotott „szinkretizmussal”, valamint a kultúrának aligha nevezhető „híg moslékkal” bódítják el. A közepes és kisebb nemzetekre ebben a világállamban megsemmisülés vár, ezzel szemben a nagyobb lélekszámú és több ezer éves kulturális hagyományokkal rendelkező népek fennmaradnak (például a kínaiak, indiaiak, arabok, izraeliek stb., de a 250 éves, hazug mítoszaikra államot, majd birodalmat épitő amerikaiak aligha, az oroszok sorsa pedig részben Kínától is függ majd). Azok a nemzetek, melyek nem lesznek hajlandók betagozódni az új világrendbe (például a perzsák, illetve az iszlám államok egy része) vagy teljes elszigeteltségben lesznek kénytelenek létezni, és úgy fojtják meg őket, vagy (főleg, ha ásványkincsekben gazdag országokról van szó) háborút indítanak ellenük. A nyugati világot uraló pénzügyi oligarchia pedig alighanem kiegészül a kínai elittel. (Sok ezer éves kultúra ide, kommunizmus oda, a kínaiaktól egyáltalán nem áll távol a kapitalizmus szelleme. Amit az is bizonyít, hogy egyes vélemények szerint, legalábbis a kapitalizmus ottani kiépülése óta, a kínaiak csodálattal tekintenek például a sikeres, vállalkozó szellemű zsidókra. Lásd pl. itt, itt vagy itt.)
Az emberiség teljes átformálását eredményező, a transzhumanizmus előtt is utat nyitó új világrend létrejötte jelentős részben függ az Ukrajna területén zajló véres háború végkimenetelétől. Ha Oroszország képes lesz megőrizni nagyhatalmi státusát, többpólusú világrend születhet, mely a magyarság számára is ad némi esélyt a fennmaradásra. (De alighanem csak a nyugati birodalom keretein kívül.)
Azonban ha a nyugati és kínai elitek szövetsége tényleg megköttetett, teljesen új korszak kezdődhet a történelemben. Amely viszont – néhány idealista elképzeléssel szemben – aligha lesz az emberiség aranykora.
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
