A fehér király című regény az utóbbi két évtizedben mintegy harminc nyelven jelent meg.
A közelmúltban perzsául is kiadták Dragomán György A fehér király című regényét, amely az utóbbi két évtizedben mintegy harminc nyelven jelent meg. Az író és iráni fordítója, Abolfazl Allahdadi ebből az alkalomból válaszolt e-mailben az MTI kérdéseire.
Az elismert iráni újságíró és irodalmi fordító, aki francia nyelv és irodalom szakon végzett, olyan jelentős francia kortárs írókat mutatott be elsőként az iráni olvasóknak, mint Michel Houellebecq, Emmanuel Carrere vagy Laurent Binet. Ugyanakkor nagy érdeklődéssel fordul a magyar és a román irodalom felé is, a két ország íróinak számos művét olvasta, ősszel jelenik meg fordításában Bogdan Teodorescu egyik kötete.
Dragomán György regényeivel, a Máglyával és A fehér királlyal, a francia Gallimard kiadó munkái között találkozott.
„Mindkét könyvet elolvastam a francia kiadásban, de a Máglya szellemét figyelembe véve úgy gondoltam, hogy Dragomán Györgyöt először ezzel a művel kellene bemutatni a perzsa nyelvű olvasóknak” – mesélte, hozzáfűzve, hogy a három éve megjelent fordítást hazájában rendkívüli lelkesedéssel fogadták.
„A könyv bemutatójára és egy beszélgetésre Teherán egyik leghíresebb könyvesboltjában került sor. Számos recenzió jelent meg újságokban és honlapokon is. Emlékszem, hogy egy újságíró azt írta, a Máglya az egyik legfelkavaróbb regény, amit valaha olvasott, és hogy a keserűséggel átitatott mágikus realizmusa örökre bevésődött az emlékezetébe.”
A fehér királyt Abolfazl Allahdadi szintén a francia kiadásból fordította, de annak megjelenése – ahogy erről beszámolt – „az Iránban fennálló különleges körülmények miatt kissé késett, és a regény végül idén nyáron jelent meg a Nashr-e No, Irán egyik legrégebbi és legkiválóbb kiadójának gondozásában”, amely korábban a Máglyát is kiadta.
„Szeretem Dragomán György írásait, és A fehér király olvasása számomra ugyanolyan élvezetes volt, mint a Máglyáé. Ami azonban leginkább megragadott ebben a regényben, az annak a komor és szürke hangulata volt: egy elnyomó hatalom uralma alatt élő, megkínzott ország ábrázolása, ahol férfiak és nők hétköznapjainak legapróbb történései is összefonódnak egy diktatórikus rezsim politikájával, ilyen körülmények között igyekeznek túlélni és élni; szereplői szakadatlanul futnak, futnak és futnak, még ha soha nem is érnek célba” – fogalmazott.
Az olvasók már várták A fehér királyt, mivel a Máglyához írt bevezetőjében Abolfazl Allahdadi megemlítette, hogy hamarosan megjelenik a fordítás.
„A hozzám érkezett üzenetek többsége arra utal, hogy az iráni olvasók élvezték Dragomán György regényeit” – jegyezte meg, hozzáfűzve, hogy a sajtóban is pozitív kritikákat kapott a regény.
A fordító az alkalmat megragadva köszönetet mondott Dragomán Györgynek, aki „annak ellenére, hogy Irán nem csatlakozott a Berni Egyezményhez, és a szerzői jogi törvényeket ott sajnos nem tartják tiszteletben”, nagylelkűen engedélyt adott neki műveinek perzsa fordítására és kiadására.
Jellemzése szerint a fordítás „alapvetően nehéz, kimerítő és igényes feladat, nem könnyű egy mű pontos jelentését és lényegét egy másik nyelven átadni”. A fehér király és a Máglya átültetésekor azonban nem ütközött komolyabb nehézségekbe, főleg a nevek helyes kiejtésének visszaadása okozott neki kihívást, de különböző források tanulmányozásával ezt is sikerült megoldania – idézte fel.
Számára a mű témája a döntő – válaszolta arra a kérdésre, hogy milyen szempontok szerint választja ki azt a művet, amelyet lefordít.
„Egy könyvnek olyan üzenetet kell hordoznia, amely a mai Iránban is fontos, és ami még lényegesebb: tükröznie kell a saját aggodalmaimat. Nagyon válogatós és alapos vagyok a könyvválasztás során. Ha egy írótól korábban már fordítottam is, akkor is végigolvasom az új könyvét, hogy eldöntsem, elég vonzó-e a történet” – magyarázta, megjegyezve, hogy ha egy kötet nem fogja meg igazán, akkor nem vág bele.
Miközben hazája már évek óta küzd a nehézségekkel és a válságokkal, elmondása szerint az irodalom és a könyvek sok iráni számára jelentettek menedéket.
„A zűrzavar és a keserűség közepette nincs más menedékünk, csak az irodalom. Manapság Iránban más dolgok mellett a könyvek ára is az egekbe szökött. Ennek ellenére továbbra is olvassák a könyveket, még ha megvásárlásuk nehezebbé is vált. Nem tudunk meglenni könyvek nélkül. És szerintem ez egy hatalmas áldás” – fogalmazott.
A fehér király perzsa kiadásának megjelenéséről Dragomán György a napokban a Facebookon posztolt.
„Mérhetetlenül hálás vagyok a munkájáért” – írta Abolfazl Allahdadiról. „Mióta A fehér király húsz éve nekivágott a világnak, rengeteg ajándékot kaptam a könyvemtől, eljutottam finn eperföldekre, belga csokimanufaktúrákba, tajvani teaültetvényekre, érkeztek a szöveg miatt látogatóim Brazíliából és a Holland Antillákról, rengeteg barátságot kötöttem olvasókkal, szerkesztőkkel, irodalomszervezőkkel, fordítókkal, kiadókkal. Lenyűgöző látni, hogy milyen messze el tud jutni a történet, és hogy köt össze egymással ismeretlen embereket” – mesélte az író az MTI-nek.
„Az iráni kiadás igazán nem várt ajándék volt, csak a megjelenés után értesültem róla, és elképzelni se tudom, hogy milyen a főhős Dzsátá csakazértis bátorságáról és mégiscsak győzelmeiről ott és most olvasni. Semmit se tudok az iráni olvasóimról, de mióta láttam a könyvről készült fotókat, sokszor gondolok arra, hogy valaki valahol, Teheránban vagy Iszfahánban olvassa a fordítást, együtt rohan az én örökre tizenkét éves főhősömmel végig az égő búzamezőn, kúszik be a mozi titkos termeibe, és elképzelem, hogy egy kicsit én is ott vagyok vele. Elmondhatatlan érzés” – tette hozzá.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
