Megérkezett az augusztus. A Kalendárium szonettekben című ciklus e hónapra szóló darabját olvassuk, mely az élet dícséretét zengi. Ezen a nyáron sokat szenvedjük a nap forróságát, szomorúan tapasztaljuk a föld szomjas sóhajtását. A költő az életet dicséri e lomha, nehéz forróságban is. A kitűnő hangulatfestő szavak és a találó rímpárok mind hozzájárulnak a vers varázslatos erejéhez.
AUGUSZTUS
Az élet dícsérete
Lám, most e délben, mint a renyhe, holt só
terül szét ringó tengerek vizében,
úgy oszlom én is szét e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.
Nagy ideje, hogy csupa könnyű, olcsó
ígéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már és néha-néha szépen
mondom magamban: várhatsz még koporsó!
Csak hallgatom a lomb meleg neszét
s az árnyas fákat bölcsen megmosolygom:
a tölgyet, hársat, bükköt, gesztenyét –
a forró nap vídáman vagy borongón
nagy, tiszta békét csurgat szerteszét…
Mégis csak jó e vénhedt, lomha bolygón!
Kép: Borsodi Heni
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
