Ipolyságon mára köztudott tény, hogy városunkat elárasztotta a kábítószer. A pervitintől kezdve a herbálig bezárólag minden fellelhető.
A legjobban elterjedt a szinte fillérekért megvehető biofű. Ami csak a nevében bizalomgerjesztő, mivel se nem bio, se nem fű, hanem valamilyen növényi származék amit csavarlazítótól kezdve a patkányméregig, lekezelnek.
Hatása percekig zombi állapotúvá avanzsálja a fogyasztóját, aki taknyát, nyálát csorgatva nem tud a külvilágról. Az elsődleges veszélyt itt hordozza magában, Magyarországon volt rá példa, hogy saját hányadékába fulladt bele a fogyasztó, vagy hirtelen szívmegállást okozott. Hosszútávon az egészségre kifejtett hatása még rémisztőbb. A magában rejtett különböző vegyszerek máj, vese és egyéb belső szervek megbetegedéseit okozhatják. Nem elfelejtve ezen kémiai anyagok rákkeltő hatásait.
Sajnos a közvetlen környezetem is érintett az ügyben. A szervi bajok mellett nem elhanyagolható a szer hatása az egyén pszichés állapotára, viselkedésére sem. Hosszú távú használata, ingerlékenységet, dühkitöréseket okoz. Mindennapos fogyasztása nélkülözhetetlenné válik, ami antiszociálissá, zárkózottá teszi az élvezőjét. Egy idő után minden gondolata csak az anyag körül forog, belekényszerítve magát az örökös hazugságba, kisstílű húzásokba, csalásokba csakhogy a napi adagra a pár euró meglegyen.
Az ilyen ember hamis illúziókba kapaszkodik, mintsem a függőségét beismerje saját magának. A sorsáért más a felelős, nem ismeri el, hogy drogfüggő a valós reális életről tudomást sem akar venni. A munkahely a család háttérbe szorul a herbál irányít mindent és maga mögé taszít más fontosabb dolgokat.
Városunkban a probléma hatványozottan igaz. Szinte mindenki tudja, kik az elosztók. A szer a szomszédos Magyarországról, Vámosmikoláról érkezik. A városban a terjesztésért két család felelős. Ezen kívül még két fiatal srác gondoskodik arról, hogy az üzlet zavartalanul folyjon. Mára már a Billa üzletlánc parkolójában is vehetünk szippantani valót, mindezt a hivatalos szervek tudtával.
Sokunk megrökönyödésére érthetetlen, hogy a herbál terjesztése, birtoklása nem meríti ki a büntetőtörvénykönyv egyetlen paragrafusát sem. Az összetevőket gyorsan változtató előállítókat a hazai bűnüldöző szervek nem bírják követni. Mire tiltólistára kerül egy-egy hatóanyag, máris másikkal rukkolnak elő. Számomra felfoghatatlan, hogy egy ennyire egészségre káros anyagot szabadon adhatnak, vehetnek az emberek.
Felmerül viszont több tisztázatlan kérdés. Miért nem lehet egy egységes rendelkezést hozni, hogy minden beazonosítatlan, egészségre ártalmas tartalmú anyag emberi fogyasztásra értékesítve büntetendő? Hogyan létezik az, míg a piacon a zöldségét áruló kistermelő számlaköteles és örökös vegzálásnak van kitéve, addig vannak családok akik ebből havonta több ezer eurós bevételre tesznek szert illegálisan?
Úgy, hogy a bevételből adót nem fizetnek, nincs vállalkozási engedélyük, a terméken nincs leírás. sem az összetevőkről sem a származási helyről. Feltételezzük, hogy ha én úgy gondolom. nyithatok egy biofüvet árusító boltot, mivel nem büntetendő? Miért van az, hogy senki nem akar foglalkozni ezzel az üggyel? A rendőrség széttárja a kezeit, a polgármester szintén, aki egy személyes beszélgetés alkalmával elmondta: nem fog ennek a problémának időt szentelni, mivel hiába minden. Mindig lesz, aki árulja és a fiatalok úgyis megtalálják a módját, hogy hozzá jussanak.
Tragédiának kell ahhoz történnie, hogy végre előrelépés legyen, vagy megvárják, amíg a gyermeküket féltő szülők az önbíráskodás rossz megoldásához nyúlnak?
Sok fiatal a kilátástalanságra, a munkanélküliségre, az unalomra fogja a szer használatát. Én másban látom a baj forrását. Személyes tapasztalás után kijelenthetem. A herbált fogyasztók nagy százaléka az iskolázatlan, félművelt társadalmilag lecsúszottak köréből kerül ki.
A fogyasztás ténye nem okozat, hanem ok. Mindenki saját maga dönti el, hogy él-e vele, vagy sem. Ha unalmasnak találják az életüket, vagy céltalannak, tavasz lévén szedhetnek egy kis szemetet. Környékünkön sok olyan hely van, amit tisztává tehetnek. A munka után fáradtan megpihenve esetleg igyanak meg egy pohár bort, ha bódulásra vágynak.
Szeretném, ha a két fiam egy olyan városban nőne fel, ahol tinédzser korukra a herbál már csak egy rossz emlék marad. Ehhez viszont akarat kell. A város első emberétől az utolsóig bezárólag, mert magától nem megoldódni csak burjánzani fog a kialakult állapot.
Dian Csaba
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
