Úszni tudsz? Nem. És ha megfizetik?
Sokan előszeretettel mondják, hogy bárhol jól érzik magukat, ahol megfizetik őket. És ebből azt a következtetést vonják le, hogy ahol több pénzt keresnek, ott van a hazájuk. Szóval újra jogos a régi poén. Úszni tudsz? Nem. És ha megfizetik?
A következő beszélgetést hazaáruló tiktokervélemények alapján szerkesztettem egybe. Sajnos olyan sokan vannak, és egyiküket sem szeretném reklámozni, ezért a sok „fizetett” hontalanból gyúrtam egy lelki szegény „névtelenséget kérő” interjúalanyt. Akit először arról kérdeztem, hogy mit gondol az országok önállóságáról, az országhatárokról.
– Nincs már értelme országokról beszélni, szuverenitásról, hiszen csatlakoztunk az unióhoz – mondja a képzelt beszélgetőtársam.
– Tényleg? Akkor meg mi a fenének támogatja a fél világ Ukrajnát? Tudom a választ, mert ők a hazájukat védik a gonosz Hókuszpókusszal szemben. Hazájukat? Országukat, úgy érted?
– Igen – jön a válasz.
– Milyen országukat, milyen hazájukat, hiszen nincs értelme ennek a szónak, avíttas.
– Jó, de Putyin elfoglalja az országukat – folytatja beszélgetőtársam.
– Igen. És? Majd része lesz egy orosz uniónak, ahogy mi is részei vagyunk az Európai Uniónak. Nem kellenek már a határok amúgy sem, hisz te mondtad.
– Nem úgy értettem. Hanem hogy Magyarország esetében nincs értelme szuverén országról beszélni, de Ukrajna más.
– Miben más?
– Ukrajna területét el akarja venni egy idegen hatalom…
– 1920. június 4.
– Ezt most miért mondod? Mi ez az évszám?
– Á, semmi csak gondoltam… Mindegy, ezt te úgy sem érted.
– Szóval az nem helyes, hogy Ukrajnát hozzácsatolják Oroszországhoz, mert ők ukránok, az egy másik nemzet.
– És mit gondolsz Erdélyről, az ott élőkről?
– Semmit. Románok.
– És mi a véleményed a hazaszeretetről, a hazaárulásról?
– Szerintem ezek avíttas fogalmak. Ma már az a hazád, ahol élsz. És például Nyugaton már senkit sem érdekel, hogy honnan jöttél…
– Senkit sem érdekel, hogy ki vagy?
– Nem, nem ezt mondom. Senkit sem érdekel a származásod…
– Szóval lehetsz nyugodtan magyar bárhol?
– Igen.
– Felvidéken is? Erdélyben is? Kárpátalján is?
– Ezek idegen országok, miért kellene ott magyarnak lenned? Ott legyél szlovák, román vagy ukrán. Ha ott élsz az vagy.
– Tehát te német vagy, ha ott élsz?
– Nem, én magyar vagyok akkor is, ha Hollandiában élek, akkor is, ha Németben…
– Akkor az erdélyi miért nem magyar?
– Mert románnak született…
– Te szavazni hazajössz?
– Minek mennék, ha itt is tudok szavazni. De mindenképpen fogok szavazni.
– De téged nem is érint, ami Magyarországon van…
– Már hogyne érintene, ott élnek a szüleim, a rokonaim.
– Az erdélyiek is szavazhatnak…
– Elég nagy baj ez, mert ők románok, Semmi közük Magyarországhoz. Nem is ott élnek…
– Jó, beszéljünk inkább a háborúról. Az ukránok miért harcolnak az oroszokkal?
– Védik az országukat, a hazájukat.
– Mondhatjuk, hogy ez hazaszeretet?
– Igen, de az más, mert ott háború van.
– Tehát, ha minket megtámad Hókuszpókusz, a gonosz varázsló, akkor te hazajössz megvédeni a hazát?
– Dehogy megyek én Magyarországra, főleg, amikor háború van. Miért állnék én katonának? Ugye, csak viccelsz? Haljak meg Magyarország kedvéért?
– De itt élnek a rokonaid, a szüleid…
– Nem az én gondom. De te tényleg csak viccelsz ezekkel a kérdésekkel, ugye?
– Igen, csak viccelek.
Tóth-Tamás Antal – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
