Mind a lengyel, mind a külföldi baloldali erők arra összpontosítanak, hogy második Írországot csináljanak belőlünk. És hogy ugyanúgy kivágják a kereszténységet a lengyel öntudatból, mint ahogyan az korábban már megtörtént Írországban is, egy erősen katolikus országban.
Stanisław Gądecki poznańi érsek, a Lengyelország Püspöki konferenciájának elnöke, interjút adott a Kossuth Rádiónak. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghívott előadója szerint az Egyház legmélyebb tartalmai az evangelizációban rejlenek.
A Kossuth Rádió minden hónap utolsó vasárnapján portréinterjút közöl a NEK egy-egy vendégével, amelyet Erdő Péter bíboros, prímás személyes hangvételű felvezetője után hallgathatunk meg. Ezúttal Stanisław Gądeckivel készült beszélgetés, aki hitélete fejlődéséről, annak meghatározó fejezeteiről és helyszíneiről is beszélt.
Élethivatása kiválasztásakor meghatározó volt annak a közösségnek a hatása, ahová gyermekként, fiatalként tartozott Stanisław Gądecki. Azt mondta erről az időszakról: „Amikor visszagondolok az életutamra, érzem, hogy a késztetés bennem a papság iránt a kezdetektől jelen volt. A ministráns szolgálat, az oltáriszentség, a gyónás, a szentségek útja, valahogy minden folyamatosan az egyház körül forgott. Jobban, mint bármilyen más intézmény körül.”
Mindszenty hűsége
Az érsek 2014 óta Lengyelország Püspöki konferenciájának elnöke is. A0 feladattal járó kihívások, terhek segítettek neki abban, hogy még jobban megismerje, átérezze azoknak a kiemelkedő egyházi személyiségeknek a küzdelmét, akik egy diktatórikus rendszerrel szálltak szembe.
Elmesélte, hogy felkereste Mindszenty József és a horvát Alojzije Stepinac sírját is. Úgy vélekedett velük kapcsolatban, hogy gondolkodásuk, hitvallásuk alapján nagyon közel állnak egymáshoz.
„Teljes hűséggel viseltettek a katolikus diszciplína, a katolikus tanítás iránt. Mindszenty bíboros rendkívüli egyéniség volt, azért mert ő, mintegy válaszként a kommunizmus és a kommunista kormányzat egypártiságára, válaszképpen létrehozta az egyházi egypártiságot, vagyis hogy az összes püspöknek gyakorlatilag nem volt joga nyilatkozni politikai és társadalmi ügyekben, csak a bíboros szólalhatott meg. És ennek köszönhetően meg tudott tartani egyfajta ellensúlyt. És sokan hallgattak rá.”
Gądecki érsek hozzáfűzte: „Mi akkoriban ennek egyáltalán nem is voltunk a tudatában, csak hosszú idő után, amikor az ember egyre inkább belekerült a különböző egyházi felelősségi kérdésekbe, akkor kezd rádöbbenni, hogy mit kellett neki elviselnie, milyen nyomás alatt volt. És nemcsak a börtönre gondolok, hanem a későbbi időkre, folyton volt vele szemben egy, nevezzük úgy, kommunista ellenállás. És neki ezt el kellett viselni.”
A keresztény öntudat felszámolásáról
A beszélgetés során szó esett Wyszyński bíborosról, aki a kommunista hatóságokkal tárgyalt, védte az Egyházat az elnyomó hatalom törekvéseivel szemben. A lengyel főpásztor bátorította Stanisław Gądeckit római tanulmányainak elkezdésére is. Az interjúban az érsek kitért arra is, hogy II. János Pál pápává választásának milyen hatása volt a lengyel politikai folyamatokra. Az érsek kiemelte vele kapcsolatban, hogy elkezdte kifejteni a keresztény antropológiát, amely sokkal jobban szólt az emberekhez, mint más teológiai értekezések.
A szekularizáció fenyegetése
A beszélgetésből kiderült az is, hogy a kommunista időszakhoz hasonlóan most is jelentős kihívásokkal kell megküzdenie az egyházi vezetőknek. Az érsek szerint a szekularizáció erősödésével kell számolniuk. Azt mondta: „Úgy tűnik számomra, hogy mind a lengyel, mind a külföldi baloldali erők arra összpontosítanak, hogy második Írországot csináljanak belőlünk. És hogy ugyanúgy kivágják a kereszténységet a lengyel öntudatból, mint ahogyan az korábban már megtörtént Írországban is, egy erősen katolikus országban.”
Stanisław Gądecki a tőle megszokott nyíltsággal írta le mindazt, amit tapasztalt. Kijelentette: „Egy, az egyházra koncentráló, hosszabb időn át tartó intenzív agymosás sokat elérhet. És most épp ilyen időszak van Lengyelországban. Úgyhogy az első dolog, ami szükséges, az a bátorság.” Hozzátette, hogy első lépésként a lengyeleket kell bátorítani. Sőt, ennél is továbbment. Azt mondta: „A lengyelek több mint 92 százaléka meg van keresztelve. De ez nem jelenti azt, hogy a többség bátor. A többség bólogat az Egyháznak, és mondjuk úgy, örül, hogy valaki védelmezi ezt a katolikus tanítást, de magára ezt nem venné. A mostani demonstrációk, amelyek az Alkotmánybíróság döntését követően jelentek meg azt mutatják, hogy az egész tanítás nagyon sok ember számára nem bír egyáltalán semmilyen jelentőséggel.”
Az érsek megjegyezte azt is, hogy még egy olyan téma is, mint az élet védelme, ennek a kisebbségnek teljességgel érthetetlen. „Nyilvánvaló dolog számukra, hogy legyen abortusz kívánságra, bármelyik pillanatban és bármilyen körülmények között. És ez azt mutatja, hogy az iskolai hittan ellenére, a prédikációk ellenére, nagyon erős ez a kulturális-médiabeli nyomulás. És már nem a televízión keresztül érkezik, hanem az okostelefonos-virtuális világon keresztül. Az embereknél pedig úgy csapódik le, hogy okosak, mert hozzáférhetnek a hírekhez” – jelentette ki Stanisław Gądecki. Véleménye szerint a lengyelek megzavarása folyik hírekkel, filmekkel, televíziós sorozatokkal. Kijelentette: „ A mi helyzetünk rosszabb, mint az apostolok idejében volt. Mert akkor gyakorlatilag az egész világ vallásos volt. Mindenkinek volt valamilyen istene.”
A kulturális katolicizmusról
Az érsek megosztotta a hallgatókkal azt is, hogy mit gondol az úgynevezett kulturális katolicizmusról. Ez egy olyan katolicizmus, – magyarázta el az interjúban – amikor az ember jelen van a templomban, de semmit nem merít onnan, és úgy távozik, mint amilyen korábban volt.
Stanisław Gądecki feltette azt a nyilvánvaló kérdést is, hogyan kell viszonyulnia ehhez az Egyháznak. A lengyel bíborossal is beszélgettek erről a témáról és arra a megállapításra jutottak, hogy: „Nem lehet azt mondani, hogy a kulturális katolicizmus a kukába való, és ki kell űzni a templomokból, úgy, hogy csak a szentekkel maradunk ott, akik nem lesznek túl sokan.” Hozzáfűzte azt is, hogy az Eucharisztikus Kongresszusnak is jelentős szerepe van abban, hogy megmozgassa a tudatot magáról az eucharisztia életadó szerepéről a keresztény ember életében. Az érsek beszélt a kultúrát átható baloldaliság veszélyeiről is, arról, hogy számukra elsődleges feladat az evangelizáció, mert az Egyház legmélyebb tartalmai épp az evangelizációban rejlenek.
Kép: Merényi Zita, Magyar Kurír
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
