Egy hónapon át vendégeskedett Nógrádban egy verbita missziós pap. Elias Ohoiledwarin, ismertebb nevén Eli atya lelki gyakorlatra érkezett ismerőséhez, Bertalan atyához, a videfalvai verbita rendházba. Az elcsendesedés, elvonulás és elmélkedés mellett 15 misét celebrált a környéken, búcsúzóul pedig a fülekpüspöki kultúrház kistermében képes beszámolót tartott a helyieknek az indonéziai katolikus egyházról.
Eli atya 2002-ben érkezett Magyarországra az Isteni Ige Társaság, nemzetközi missziós szerzetesrend tagjaként. Első útja Budapestre vitte, ahol a magyar nyelv elsajátítása jelentette számára a legnagyobb nehézséget. Mint mondja, már arra gondolt, hogy feladja, de végül rájött, milyen gazdag és szép a magyar nyelv, ezért érdemes megtanulnia, mára pedig nagyon megszerette és gyönyörűen beszéli.
Nagyon korán eldöntöttem, hogy pap akarok lenni, mivel a családom hívő katolikus, ahol az ima mindig is fontos szerepet játszott. Gyermekkorunktól fogva megszoktuk, hogy a vasárnapi szentmisén kötelező a részvétel, majd elkezdtem ministrálni, így alkalmam nyílt találkozni holland misszionárius atyákkal.
Akkor született meg bennem az elhatározás a papi, szerzetesi hivatás választására. Beléptem az ún. kisszemináriumba, ezután jött a nagyszeminárium, ahol a teológia mellett filozófiát is tanultam, és szerzetesi előképzésen is részt vettem. 2002-ben kaptam meg a missziós felkérést Magyarországra”
– avat be életútjába a szerzetes.
Elmondása szerint a missziós hivatásban a legfontosabb, hogy másokért éljünk, hogy lángoljon a szívünk.
Jézus Krisztus értünk szenvedett, értünk halt meg és támadt fel. Életem során megtapasztaltam az ő szeretetét, irgalmasságát, jóságát, és a hit, valamint a vele való kapcsolat által megtapasztaltam a békét, a nyugalmat, az örömet és a boldogságot.
Ezért küldetésemnek tekintem, hogy másoknak is továbbadjam a hit kincseit, gazdagságát, mélységét és magasságát, Jézus Krisztus személyét. Hiszem, hogy ebben a világban mindenkinek szüksége van szeretetre, békére, nyugalomra, és legfőképpen az üdvösségre, a megváltásra”
– emelte ki Eli atya, akit augusztus 31-én a teendői visszaszólítottak Nagybecskerekre. A nógrádi hívők azonban bíznak a mielőbbi viszontlátásban.
Hálát adunk az Úrnak, hogy megismerhettük ezt a nagyszerű, tiszta szívű, elkötelezett atyát.
Az elutazása előtti este olyan felejthetetlen élményben részesültünk, amelyből hosszú ideig tud lelkünk táplálkozni. Valóban tartalmas és érdekes előadást hallottunk az indonéziai katolikus egyház gazdag és tanulságos, számunkra sokban példaértékű életéről. Deo gratias!’ – mondta Simon János kántor.
Megjelent a MAGYAR7 36. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
