Azzal kapcsolatban, hogy Horthy Miklós miért is választotta a tengerésztiszti pályát, egyetlen forrással rendelkezünk. A volt kormányzó emlékiratai szerint: „amikor elhatároztam, hogy tengerésztiszt leszek, dehogyis gondoltam tengeri csatákra és győzelmekre, csupán arra vágytam, hogy a széles nagy világot megismerhessem. Utazni, minél többet és minél messzebbre utazni! Ezt tűztem ki célomul.” Majd később hozzátette, hogy „minden fiatal tengerésztiszt legfőbb vágya, hogy a távoli világrészekbe utazhassék”. Ugyan születtek már publikációk a későbbi államfő tengerésztiszti pályafutásáról, azonban életszakaszának a bécsi állami levéltárban fellelhető forrásokon alapuló feldolgozására még nem került sor. Érvényes ez a Saida korvett fedélzetén, 1892 és 1894 között megtett világ körüli útra vonatkozóan is.
Turbucz Dávid: Horthy Miklós a világ körül. Világ körüli út a Saida fedélzetén, 1892–1894 című tanulmányát teljes terjedelmében, ide kattintva a Történelmi Szemle 2020/1. számában olvashatják!
Horthy Miklós már a fiumei Haditengerészeti Akadémián is részt vett hosszabbrövidebb hajóutakon a nyári behajózások alkalmával, eleinte az Adriai-, majd a Földközitengeren. 1886 őszén, a Haditengerészeti Akadémia befejezését követően újabb utakra került sor – például a barcelonai világkiállításon való részvétel miatt –, elsősorban a Földközi-tengeren. Ezek az utak az akadémián megszerzett ismeretek elmélyítését és gyakorlati tapasztalatok szerzését célozták, amelyek a tengerésztiszti vizsga letételéhez nélkülözhetetlenek voltak. Az első úti célok közé Spanyolország (kétszer), Szicília, Málta, Tunézia, majd Konstantinápoly és a Fekete-tenger tartozott. Az igazán nagy utazásra, amelyre a pályaválasztáskor gondolhatott, csak ezeket követően került sor.
1867 és 1914 között az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének hajói rendszeresen részt vettek különféle expedíciókon, amelyek – az Adriai- és a Földközi-tenger mint hazai vizek mellett – a világ távoli földrészeit is érintették (Észak-, Közép- és Dél-Amerika, Ázsia, Északi-sark, Afrika, Ausztrália). Világ körüli utak lebonyolítására is sor került. A hajóutak konkrét tudományos és diplomáciai célokat is szolgálhattak, azon túl, hogy a Monarchia tengeri hatalmát igyekeztek demonstrálni. Korszakunkban több útleírás is megjelent haditengerészek tollából. Horthy Miklós azonban nem sorolható közéjük: emlékirata nem tekinthető útleírásnak, ráadásul azt évtizedekkel később készítette, így adatai sok esetben pontatlanok. Jelen tanulmány Horthy Miklós 1892 és 1894 közötti útját mutatja be öt szakaszra osztva, egyúttal elhelyezve azt haditengerészeti pályafutásában.
Port Szaíd-i képeslap 1915-ből
Horthy Miklós 1892. augusztus 24-én kezdte meg a szolgálatát a 2500 tonna vízkiszorítású Saida korvett fedélzetén. A hajó az 1870-es évek második felében épült és azóta kisebb szünetekkel folyamatosan szolgálatban állt: az európai úti célokon kívül járt Észak- és Dél-Amerikában, Kelet-Afrikában, Indiában és Ausztráliában is. A fából épült, öt kazánnal felszerelt vitorlás hajót 1892-ben újabb missziós útra választották ki, amelyen legfiatalabb tisztként, sorhajózászlósként a fiatal Horthy is részt vehetett. A hajó parancsnoka Moriz Sachs fregattkapitány, Ferenc József korábbi szárnysegédje volt. 1892. szeptember 1-jén, a szokásos előkészületek, azaz a hajó fegyverekkel, lőszerrel, navigációs és egyéb eszközökkel, több hónapra elegendő szénnel és élelmiszerrel történő felszerelése után kezdte meg a Saida Indiát, Ausztráliát és a Csendes-óceáni-szigeteket érintő útját.
Első állomása, amelyet különösebb esemény nélkül ért el, Egyiptom volt. Port Szaid kikötőjébe, a Szuezi-csatorna bejáratához szeptember 28-án érkeztek meg. A piramisok, a szfinx, az ókori civilizáció romjai, kiegészülve az arab és az angol hatásokkal – Port Szaid és Szuez akkoriban szinte angol városnak volt tekinthető –, mély benyomást tettek a Saida tisztjeire és legénységére, így Horthy Miklósra is. Miután a hajó parancsnoka tájékozódott a kairói egészségi viszonyokról, engedélyezte néhány tisztnek, hogy pár napos szabadságuk alatt ellátogassanak oda. Ez lehetővé tette, hogy „megismerhessük Egyiptom látnivalóit, a piramisokat, pompás mecseteket, gazdag múzeumokat – de egyúttal a szórakozóhelyeket is”. Horthy azonban nem a kulturális élményeit osztotta meg emlékiratainak olvasóival, hanem a szórakozással, a vadászatokkal kapcsolatos eseményeket vagy anekdotisztikus történeteket mesélt el. (Leírta például egy kölcsönszerzés történetét.)
A csatorna átadása (Képes Világ című ismeretterjesztő és szépirodalmi képes családi lap beszámolójának illusztrációja, a Szuezi-csatorna átadásáról. 1869. 43. szám)
A szabadságolt tisztek 1892. október 2-án, Szuezben tértek vissza a csatornán időközben áthajózott Saida fedélzetére. Horthy Miklós a Szuezi-csatornát tehát akkor nem látta. A korvett ezt követően folytatta útját Áden, a térség fontos angol támaszpontja felé a Vörös-tengeren, ahol gyakran uralkodott szélcsend és rettenetes hőség. A vitorlás, mint említettem, kazánokkal is fel volt szerelve: a Monarchia haditengerészete átmeneti időszakát élte a fatestű vitorlás, illetve a gőzenergiával hajtott, vasból és acélból készült hajók között. A Saida az út során elsősorban a vitorláját használta, de az időjárási viszonyok – főleg a szélcsend – időnként megkövetelték a kazánok alkalmazását. Az összesített adatok szerint a huszonegy hónapig tartó út során a korvett 36 313 tengeri mérföldet tett meg, ebből 26 945 mérföldet vitorlával. Szuezből Ádenbe tizenegy napig tartott az út, ahova így 1892. október 13-án érkeztek meg. Erre a szakaszra esett október 4-e, az uralkodó névnapja, amit a szolgálati szabályzat előírásai szerint megünnepeltek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
