KUMARI KANDAM – A TAMILOK SZÜLŐFÖLDJE
A legutolsó jégkorszak alatt az indiai kontinentális self – talapzat – nagy része szárazon volt. Mivel a történelem előtti korokban itt is élhettek emberek, illetve az előző emberiség népességének egy része, ezért jó eséllyel bukkanhatunk korai civilizációk nyomaira a térségben. A problémát azonban az okozza, hogy ennek a területnek a javarésze már víz alatt van.
India őstörténete máig megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Az indiai őslakókat dravidáknak hívják, s a legvalószínűbb teória szerint őket szorították ki az észak-nyugat felől érkező indoárja népek. A dolgot itt le is zárhatnánk, ha sziklaszilárd bizonyítékaink lennének a tekintetben, hogy mindez pontosan így történt. De a helyzet az, hogy nincsenek ilyen konkrétumok. Vannak azonban legendáink, amelyek elgondolkodtathatnak bennünket. Dél-Indiában élnek a tamilok, akiknek a tradíciói arról számolnak be, hogy felmenőik egy elsüllyedt őshazából, név szerint Kumari Kandamból, vándoroltak északra, a mai lakóhelyükre. A terület tehát Indiától délre keresendő. Nem zárható ki, hogy létezett volna egy gigantikus vagy akár egy szerényebb kiterjedésű kontinens, amely magába foglalta Srí Lankát és a Maldív-szigeteket. Sőt, egyes kutatók úgy vélik, hogy egy szuper szárazulat is létezhetett, amely az előbb említett szigetektől Ausztráliáig terpeszkedett.
A tamilok emlékeiben szerepelnek a Szangamok, melyek az irodalmi és bölcseleti tanítások kötetei, illetve az azokat alkotó testületet jelentik. Ilyen Szangamok ültek össze a mítoszok szerint időről időre, a legutóbbi Maduriban, egy indiai partvidéki városban. A város két elődjét hatalmas áradások mosták el. Ha egybevetjük a tamil hagyományok időrendjét és Platón kronológiáját, akkor szemünkbe szökik az egyezés, ugyanis Kumari Kandam nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt süllyedt el, ami pedig hogy-hogy nem megegyezik a jégkorszak utáni tengerszint-emelkedés „elfogadott” időpontjával.
Kadaktolnak nevezik azt az elementáris erejű kataklizmát, amelynek során a tenger szökőárak és földrengések formájában birtokba veszi a szárazföldet, gyakorlatilag elönti azt. Bizonyára egy ilyen kadaktol pusztíthatta el a tamilok őshazáját is. A 2004-es cunami után Mahábalipuram vidékén a tenger üledékektől megtisztított ősi maradványokat vetett partra a víz. Az archeológusok már nagyon régóta vizsgálták ezt a területet, mivel a mítoszokból az derült ki, hogy egykoron a mesés Hét pagoda városa állt ott. A mitikus templomokat ugyan még nem sikerült meglelni, de a szökőár után talált gránitoroszlán, valamint egy több mint 2000 éves templom romjainak a feltárása jól példázza, hogy milyen csodákat rejt a tenger.
S ha valakinek ez még nem lenne elég, akkor felhívom a figyelmét a Cambay-öbölben talált víz alatti megalitikus leletekre, amelyekre búvárok találtak 2001-ben és 2002-ben. Ezeknek a képződményeknek, illetve maradványoknak a kora i. e. 7000-re tehető, amely minden eddigi civilizációtól öregebbnek tetszik, már ha a szigorú, kanonizált történelmi kutatás szemszögéből vizsgálódunk. Már csak egy kérdést tennék fel: vajon az isteni erők hányféle kultúrát és civilizációt tüntethettek el az „árasztásos” módszerrel a Föld íratlan múltjában?
MANDURAI CSODÁI
Dél-India egyik legrégebbi városában járunk. A tamilok alapították, miután az őshazájukból egy szökőár elkergette őket. 2 Leghíresebb templomegyüttese, a Meenakshi miatt méltán tett szert világhírre ez a város.
A ma is látható Mandurairól úgy tartják, hogy sok azonos nevű település előzte már meg, a jelenlegi tulajdonképpen a legutóbb épített. A város alapítása tehát a ködös múlt homályába vész. A legenda szerint Kulaszekhara Pandja király egy lingamot (szent kőfalloszt) talált egy erdőben, s ezt isteni jelnek vette, ezért egy lótusz alakú várost építtetett köré. Egyszer meglátogatta a helyet Siva isten, aki megrázta haját, így isteni nektár hullott a földre. Innen ered a város eredeti neve, a Madhurapurit. (madhu = méz)
A jelenlegi templom, mely India egyik legnagyobb lélegzetelállítóan gyönyörű temploma, eléggé fiatal, a 16-17. század környékén építhették. Mind a szent hely, mind a város kialakítása, az ősi tamil hagyományokat követi.
A templom neve: Meenakshi Szundareszvár.
Ami az elnevezését illeti, Meenakshi Siva felesége, míg Szundareszvár Siva isten szépség formájában történő megtestesülése.
Külön említést érdemelnek a fenséges tornyok, a gopuramok. Összesen tizenkettő található belőlük a templomban, mindegyiket számos szobor ékesíti. A legnagyobb eléri a 49 métert, összesen 1511 szobor díszíti. Sokáig India legmagasabb építményeként tartották számon.
A templomegyütteshez tartozik az Aranylótusz-tó, melyet a monda szerint Siva alkotott, midőn szigonyát a földbe szúrta. A hagyomány értelmében, aki megmártózik a tóban, az gazdagságra tesz szert.
A templomban találkozunk egy 985 oszloppal rendelkező csarnokkal is. Az oszlopok különlegeségét az adja, hogy egyetlen gránittömbből faragták ki őket, s a megütött oszlopok tiszta zenei hangot adnak ki magukból.
Végezetül, szót érdemel a városkép is: a szent komplexum köré rendeződő város utcáit a templomra merőlegesen alakították ki, mivel a Világmindenség szerkezetét kívánták megmintázni általa.
Kép forrása:
https://en.wikipedia.org/wiki/Kumari_Kandam#/media/File:Lost-Continent-of-Kumari-Kandam.jpg
Under Creative Commons license: CC BY-SA 4.0
Száraz György
Boldog napot!
The post India csodái: Egy elsüllyed földrész az Indiai-óceánban… appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
