Incelnek lenni ma kb egyet jelent az oltári lúzerséggel. Még nőt sem tudott magának keríteni – tartja a közvélekedés. Azonban ma, amikor a szabad szex és a női emancipáció ennyire előretört, ez nem annyira egyértelmű, hogy valójában ki a lúzer?
Évek óta élek egyedül, és nem azért mert így akarom. Nem kellek a nőknek, el kell fogadnom. Azonban kicsit körülnézve a felhozatalon, eltöprengve a sok váláson és a sok esetben kényszerből egybetartott kapcsolatokon, (ahol a férfi nem akarja a feleségével együtt az egzisztenciáját és főleg a gyerekeit elveszíteni) már nem vagyok benne biztos, hogy annyira rosszul jártam.
Ma, amikor elvben mindenki azzal szex-szel, és annyiszor, ahányszor akar a valóság azzá vált, hogy a nők válogatnak, a férfiak fanyalognak. Közismert tény, hogy a nők 80%-a a férfiak top 20%-ért verseng, és a férfiak átlagos vagy azalatti 80%-ának jut a nők alsó 20%-a. Ez van, felnőtt férfiként tudni kell ezzel szembenézni.
Amikor viszont a női elvárások rázúdulnak rám, mint férfira (legyen pénzem, egzisztenciám, mókás kedvem, megértő felem, kemény arcéllem és lágy, gondoskodó énem, stb, stb, stb.) akkor már úgy vagyok vele, hogy jobb, hogy nem kellek. Pláne mikor látom, hogy még hívőéknél is mennyire feltornyosulnak a “tegyen engem boldoggá a férjem” elvárások, amikor látom a sok veszekedést és bizony a hárpiává váló nőket… jobb így.
Ráadásul hatalmas tévedés, hogy Incelek csak férfiak lehetnek. Vannak az interneten olyan önszerveződő csoportok, ahol a valamilyen testi hibával és/vagy viselkedés zavarral “megáldott” nők segítenek, vagy rombolnak egymáson, pasis kudarcaikat megosztva egymással.
Rendkívül félremagyarázott, hogy aki Incel, abból feltétlenül nőgyűlölő, akár tömeggyilkos lesz, mint pl. Eliot Rodger. Ő egy rossz példa, de az igazság az, hogy sokan Incelek elvagyunk azzal, hogy most épp ez jutott. Vannak barátaink, mindkét nemből, van hol kiengedni a fáradt gőzt, és kezdünk magunkkal valamit a szabadidőnkben. Sportolunk pl, vagy aktívan teszünk másokért, betöltődünk a “szükség van ránk” élményével, és ez sokat kipótol, alapvetően megment a magány ölő poklával szemben.
Sokszor egyébként összekeverik azokat a férfiakat akiknek nem kellenek a nők (MGTOW) azokkal, akik nem kellenek a nőknek (Incel.) Incelnek lenni nagyon jó helyzet, hogy az értékességünket ne a nők mércéjével mérjük, és be tudjuk látni: elegek vagyunk önmagunknak. Eleget le tudunk tenni a társadalom asztalára egyedül is, nem kell, hogy bármely nő által legyünk um. legitimálva.
Ma, amikor pedig ennyire bőven van pl. pornográfia, könnyen elérhető módon, még feltétlen teljes szexuális absztinenciában sem kell élnünk – bár a pornó függővé tehet, tehát itt mindenképpen áll a régi mondás: érték a mérték.
Ami még megkönnyíti a “nem kellek a másik nemnek” élményét a spiritualitás. Isten hit, kereszténység, agykontroll, meditáció, stb. Aki megtapasztalja, hogy van egy felsőbb erő, amely szereti őt és méltányolja, annak sokkal könnyebb bármivel szembenéznie. Még azzal is, hogy feministáéktól “érzékenyített” nőtársaik, akik pl. a Barbie film kapcsán képesek szakítani a párjukkal – szóval nem kellünk nekik. Hála az Istennek! Megmentenek önmaguktól legalább.
Összegezve ma a nyugati típusú demokráciákban, amilyen hazánk is, gyakran áldás ha ezek a nők elutasítanak, hiszen megspórolják nekünk, hogy egy feminizmustól hangos, élő pokolban kelljen élnünk, állandóan a női egó szolgálatában – ami különösen váláskor mutatja ki a foga fehérjét. De ez már egy másik történet, melynek elmesélésére másik alkalomkor kerítünk sort.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
