Egy csodálatos felismerést szeretnék megosztani veletek. Maga a felismerés nem igazán új, régen is gondolkoztam hasonlókon, és nyilván nem vagyok vele egyedül, de csak a napokban tudtam szavakba önteni, részben C.S. Lewis egyik könyvének köszönhetően.
Amikor megismerjük Jézust, más szóval megtérünk, az életünk megváltozik. Ezzel nyilván nem mondtam semmi újat, hiszen 2000 éve bárki megtudhatja, hogy „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden”.1 Csakhogy ez a változás nemcsak új életünket, de a régit is érinti. Azt vettem észre, hogy bizonyos események vagy érzések azokból az időkből, amikor még nem ismertem Jézust, ma egészen másként jelennek meg előttem. Mintha a megváltás visszamenőleg is hatna. Mielőtt valaki felvetné, megjegyzem, hogy nem arra gondolok, amikor az idő megszépíti a múltat. Nem az idő teszi mindezt. Ráadásul azt vettem észre, hogy az életünk irányától függően a visszahatás is kétféle lehet. Akik nem Jézus felé haladnak, sokszor a szépnek megélt pillanatokat is sötéten látják később, és visszatekintve traumaként emlékeznek rájuk.
C.S. Lewis írásának egyik szereplője szerint „a jó és a gonosz, amikor teljessé lesz, visszamenő hatályúvá válik. … a megváltottnak egész földi múltja mennyország lesz, az elkárhozók pedig egész földi életükre pokolként tekintenek. A [megváltott] ember múltja elkezd változni, míg megbocsátott bűnei és az emlékeiben élő bánatai a menny jellemvonásait öltik magukra. … Ezért van az, hogy mindenek végén, amikor a nap itt felkel, odalent pedig a szürkület feketeséggé válik, az áldottak azt mondják majd, hogy „mi mindig a mennyben éltük” az elveszettek pedig, hogy „mindig a pokolban voltunk”.2
A könyvet másodszor olvasva nagyon megörültem ezeknek a soroknak, mert Lewis szavait kölcsönvéve érthetőbben körülírhatom, hogy mit értek saját felismerésem alatt.
Jézus azt mondta, hogy Isten országa elérkezett hozzánk3 illetve bennünk van4 és ha én ezt 10, 15 vagy 20 évvel ezelőtt felismertem, akkor rá kell jönnöm, hogy Isten országa 10, 15 és 20 évvel ezelőtt is itt volt már, csak korábban nem tudtam róla. Ha pedig itt volt, akkor az életemre is hatással volt. A régire is. Ahogy a megváltás mindenki számára adott, de nem mindenki fogadja el, éppen úgy, a menny is mindenki életére visszahatna, ha hagyná.
Miközben énközpontúságunk pokollá változtathatja emlékeinket és Jézus nélkül a jövőnket is, saját gondolataink, elmeállapotunk által építve fel börtönünk számunkra valós, a valóságban mégis képzeletbeli falait, a menny maga a valóság. Éppen úgy, ahogy a gonosz és a jó nem állítható párba, hiszen a gonosz önmagában létezni sem tud, csupán a jó elrontott változataként, ugyanúgy a pokol sem a menny ellentéte, hanem a valóság tagadása csupán. Nem valami, hanem valaminek a hiánya.
Hasonló ez ahhoz, hogy a Jézus születése előtt élők a jövőbe tekintettek a megváltást várva, mi pedig a múltba, de mindannyian hit által fogadjuk el az ajándékot, ami a jövőre és a múltra is elhat. A már említett könyvben Lewis azt írja, hogy „a választásaink és az idő közötti összefüggést nem érthetjük meg teljességgel, amíg nem jutottunk át mindkettőn”. Bár erre csak a mennyben kerül sor, számtalanszor kaphatunk ízelítőt abból, ami ránk vár.
Az Isten országa eljött. Az Isten országa eljött és itt volt régi életünk alatt is, csak régi szemeink alkalmatlanok voltak arra, hogy ennek az örök országnak a dolgait meglássuk. Újjászületve, új szemeinkkel azonban minden megváltozott. Vakok voltunk és most látunk.
Szóval ilyenforma gondolatok járnak a fejemben, amikor egy-egy múltbeli, a maga idejében szomorúként megélt eseményt nem tudok szomorúnak látni többé, hiszen látom miként fordította Isten a javamra. Az Isten országa akkor is ott volt körülöttem és belépve nemcsak a jövőm, de a múltam is a részévé vált.
És hasonló gondolatok jutnak eszembe akkor is, amikor mások keserű szavai feketére festik a maga idejében pozitívan megélt eseményeket és a valóságot kizáró birodalmuk bekebelezi a múltjukat, miközben Isten országa veszi körül őket.
Mi döntünk.
2. Korinthus 5:17C.S. Lewis: A nagy válásLukács 11:20Lukács 17:20-21
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
