1853. augusztus 12-én a Rhode Island-i Providence és a Massachusetts állambeli Worcester közötti vonalon két szerelvény ütközött. A szerencsétlenség 14 ember halálát követelte. Habár nem ez volt az első frontális vonatkarambol, feltehetőleg ez volt a legelső, vasparipák közötti ütközés, amelyet lencsevégre kaptak.
A Providence & Worcester névre hallgató, a két város között haladó vasútvonal akkoriban még csupán egyetlen sínpárból állt.
A korabeli vonatirányítási rendszer egy szigorú időbeosztásra alapozott menetrend alapján működött, a mozdonyvezetők – nem lévén a mai GPS-technológia, sem radar, sem vezeték nélküli távközlési hálózat – tulajdonképpen a saját óráikon követték, hogy éppen merre járhat egy adott szerelvény, és mikor kell a vele szemben érkezőnek utat engednie, vagyis egy mellékvágányra letérnie és addig várakoznia, amíg az egyetlen sínpár újra szabad nem lesz.
1853. augusztus 12-én akkoriban már sokadszorra bizonyosodott be, hogy a rendszer nem teljesen tökéletes. A Providence felé tartó szerelvény, miután elérte a mellékvágányt és a menetrendben megszabott öt perces időintervallumot is várakozással töltötte, visszatért a fővonalra és folytatta útját Rhode Island állam fővárosa, az Egyesült Államok egyik legelső városa felé.
Az Egyesült Államok első frontális vonatütközésére 1837. augusztus 11-én került sor a virginiai Suffolk közelében
A worchesteri járat azonban még nem érte el ekkor a számára kijelölt várakozási pozíciót, és egy olyan kanyarban – amely mindkét mozdonyvezető számára beláthatatlannak bizonyult – a két vonat összeütközött. A becsapódás olyan nagy mértékű volt, hogy az előbbi szerelvény kazánja felrobbant.
Összesen 14 ember veszítette életét a szerencsétlenségben és további 17-en sérültek meg súlyosan.
A baleset okait elemezve később kiderült, hogy a worchesteri vonat vezetője volt a ludas és miatta késett a szerelvény, és bár teljes sebességgel haladva igyekezett kijavítani a hibát, terve nem sikerült.
Az ütközés helyszínét percekkel a katasztrófát követően lefényképezték, a dagerrotípiát pedig 1853. augusztus 27-én publikálták a The Illustrated News nevű hírlapban, így ez lett első sajtótermék lett, amely egy vonatszerencsétlenség utáni állapotokat rögzítő fényképet megjelentetett.
Nem az összes vonatkarambol volt azonban katasztrófával egyenértékű. 1896 és 1930 között a szándékos vonatkarambolok – a roncsderbik előfutárai – nagy népszerűségnek örvendtek az Egyesült Államokban. Az első ütköztetés 1895-ben zajlott le Ohio államban.
A szervezők az ütközés helyszínétől 180-200 méterre nézőteret ácsoltak, majd a mozdonyokat a pálya két végébe állították egymással szemben. A tereprendezés mellett a legnehezebb feladat az volt, hogy találjanak két olyan bátor masinisztát, akik testi épségüket kockáztatva szórakoztatják a közönséget. A vállalkozó szellemű mozdonyvezetők megvárták a rajtjelzést, majd teljes gőzre kapcsolták járműveiket, és az ütközés előtt kiugrottak a vezetőfülkéből.
A Waco melletti ütközés pillanata – a fényképet készítő J.C. Deane-nek éppen ekkor repült a szemébe egy szegecs, ezt követően „félszemű” Joe Deane-nek hívták
Az 1896. szeptember 15-i karambol volt az egyik leghíresebb, 40 ezer ember volt kíváncsi e látványosságra. Aznap két, 75 km/órás sebességgel robogó vonatszerelvény ütközött össze a Texas állambeli Wacótól 23 kilométerre.
A szervezők azonban nem számoltak a kazánházak felrobbanásával. Az ütközésről az egyik leghíresebb képet készítő fotós az őt elérő szegecsdarabtól „csak” a szeme világát vesztette el, az előidézett baleset azonban halálos áldozatokat is szedett.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
