Kár vitát nyitni arról, hogy milyen hatással van a magyar emberek életére az átláthatatlan, ellentmondásos és rosszindulatú bürokrácia. Nyomasztó hatással. Szerintem az sem igazán kérdés, ez szándékos-e vagy sem, ám most olyan ügyet szeretnénk az olvasók elé tárni, amely nem érint mindenkit, viszont magyarokat érint, és éppúgy bosszantó.
A határon túl élő magyarok esetében egyre kevésbé igaz, hogy Erdélyből járnak át Magyarországra dolgozni, lassan már fordítva van, mert a román bérek is kezdenek jobbak lenni, mint a magyarok. De Délvidék esetében még nem ez a helyzet, a szerb fizetések még talán rosszabbak. Így tehát sok délvidéki magyar munkavállaló számára az ingázás a napi gyakorlatot jelenti.
Ez jellemzően a Szabadka, Horgos, Magyarkanizsa, Zenta, valamint a Tisza-menti régióból történik, főleg Szeged, Mórahalom, Röszke, Tompa és Ásotthalom irányába. Ez segíti az itthon maradást Délvidéken, ám jót tesz a magyar gazdaságnak is, hogy magyarok vállalnak az anyaországban munkát, ott leadózva a fizetésük. Ám a magyar kormány őket nem segíti annyira, mint a vendégmunkásokat. Hiába, a globális nagytőke, a multik mégiscsak jobban szeretik az ázsiai munkaerőt, mint a magyart.
A cikket folytassuk egy érintett információi alapján, ki végigjárta ezt a kálváriát.
– Tavaly szeptember közepén kezdtük el a procedúrát. Ahhoz, hogy magyar állampolgárként a külhonból munkát tudjak vállalni, szükségem volt a semmiből létrehozni több dolgot, és igazából egyik sem ment zökkenőmentesen – fogalmazott.
Az alábbiakra volt szüksége:
– Eleve nem logikus, hogy egy magyar állampolgár esetében miért kell, hogy a lakcímkártyáján "külföldi cím" legyen, miért nem lehet kifejezetten a szomszédos állam adott okmányával bizonyított lakcímet beírni a lakcímkártyára? – tette fel a kérdést.
– A megoldás az volt, hogy be kellett jelenteni engem egy magyarországi lakcímre, kérvénnyel a helyi kormányablakban, többoldalas űrlappal, a tulajdonosok aláírásaival, helyrajzszámmal, hogy én "ott lakom". Ez így természetesen illegális, hiszen amikor megjegyeztem a hivatalban, hogy "engem nem érdekel, nekem csak egy lakcím kell", akkor az ügyintéző csak annyit válaszolt, hogy "ezt meg sem hallottam" – folytatta.
– Ez lassan odáig fajul, hogy egyes jó szándékú anyaországiakhoz egy házhoz több tíz külhoni van bejelentve a lakcím miatt, olyanok is vannak, akik pénzért adják a lakcímük külhoni magyaroknak, és mindennek van még egy másik aspektusa is, az a fajta voksturizmus, ami bár kétségtelenül jól jöhet egy-egy pártnak, ha a jelöltjét támogatják az önkormányzati választáson, de valójában mi nem élünk ott, tökéletesen elég lenne nekünk a külhoniakra vonatkozó szavazati jogosultság (listák) – mutat rá.
– Bankszámlanyitás, amelyre a fizetést kaphatjuk, szintén nehézkes, amíg nincs meg a magyar lakcímes lakcímkártya (bár az megoldható egy helyi lakcímmel rendelkező személy "gyámságával"), de teljesen logikátlan: én csak a fizetésem szeretném rá megkapni, amelyet kivennék/lehasználnék a kártyámról, nem hitelt felvenni vagy hitelkártyát igényelni, csak egy egyszerű megtakarításos folyószámlanyitás kell. És ami a lényeg: mindez nagyjából két hónapot emésztett fel, mire mindent sikerült végigütni a rendszeren. Addigra egyeseknek a potenciális munkahelyük is elúszhat, vagy talán megoldás lehet a napi bejelentés, ahol ez opció, persze – ismertette.
Természetesen itt is megjelennek a nyerészkedő, tisztességtelen munkaerőkölcsönző-cégek, róluk is beszélt.
– Ugyanitt említeném a WHC és egyéb közvetítő cégek szarkajellegét, melyek vándorcigány módjára viszik ki a naiv délvidéki magyarokat, közvetlenül a közvetítővel szerződést kötve, 2-3-4 hónapig ideiglenesen a többletmunkát elvégeztetve, és ezt az apró betűs részbe rejtve, majd amikor feleslegessé válnak, mehetnek is a következő munkahelyre, gyakran más városba/régióba, ami, ha nem tetszik a hoppon maradt munkavállalónak, akkor jöhet is haza – összegezte.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
