Az eredeti cikk majdnem három évvel ezelőtt jelent meg, ám a magyar internetet csak ezekben a napokban érte el, és szántotta is fel egy lista, amely a Szovjetunióban a nyolcvanas évek közepén betiltott zenekarokat veszi lajtsromba – és, ami sokkal érdekesebb, tartalmazza a tiltás indoklását is.
A dokumentumot 1985 januárjában állította össze a szovjet KISZ, a Komszomol. A rezsimet aligha lehet műfaji elfogultsággal vádolni: a rádiók számára „nem ajánlott” kategóriába ugyanúgy kerültek pop, diszkó, rock, metal, és punk zenék is szép számmal. Az igazán tanulságos azonban nem is maga a lista, hanem az egyes előadókhoz mellékelt indoklás, miért is veszélyesek a felnövekvő nemzedékre.
Alice Coopert, a Sex Pistolst, vagy az Iron Maident a szabad világban is vádolták „erőszakossággal” a keményebb műfaj ellenzői, és az sem meglepő, ha a szocialista erkölcsökbe nem fért bele a diszkókirálynő, Donna Summer, vagy Tina Turner „erotikus” stílusa.
Az azonban még bolsevik ésszel gondolkodva is nehezen értelmezhető, hogy lett
– „nefoasiszta” az AC/DC
– „nacionalista és antikommunista” a Dschinghis Khan
– „erőszakos” a Village People
– „szovjetellenes” a Van Halen
– „antikommunista” a Judas Priest
– „neofasiszta” Julio Iglesias
– „vallásilag maradi” (!!!) a Black Sabbath
.
A listát eredetileg Alekszej Jurcsak közölte 2005-ben megjelent „Minden örökre szólt, mielőtt vége lett” című, a Szovjetunió utolsó évtizedéről szóló könyvében.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
