Minősíthetetlen cikk a Mandinerben a múlt héten, Bulgáriáról.
Annak idején, amikor jogász szakra jártam, az egyik tanárnak volt egy jó mondása, amikor egy diák hülyeséget mondott: “kolléga úr, maga jogász lesz vagy újságíró? mert ha az utóbbi, akkor nyugodtan folytassa!“.
A pénzügyi szempontok kizárólagossága sok rombolást végzett. Az én eredeti szakmámban, a fordításban-tolmácsolásban ez gyorsan jelentkezett. A korábbi szakfordítás megszűnt, majd a korrektor mint olyan is eltűnt. Az eredmény: teljesen értelmetlen fordítások. Pedig a szakma egyik alapvető szabálya: fordításhoz nem elég a nyelveket jól tudni, ugyanis pl. egy orvosi vagy műszaki szöveghez nem nyelvtudás kell elsősorban, hanem szaktudás. Attól, hogy a fordító mondjuk anyanyelvi szinten tud angolul és magyarul még nem következik, hogy képes lefordítani egy amerikai könyvet a motorkerékpárok szereléséről. Mert nem tudja a szakszavakat se angolul, se magyarul, eleve nem ért a témához.
Ilyenkor a fordító persze megpróbál valahogy utána nézni a dolgoknak, de ez nem mindig sikeres, így a fantáziája lép életbe: azaz elkezd szavakat gyártani. Miközben az adott dologra létezik már bevett szó, csak ő azt nem ismeri, mivel nem szakember.
Személyesen én is csináltam ilyet sokszor. Emlékszem, egyszer magyarról bolgárra fordítottam egy anyagot, mely a benzinkutak felszereléséről szólt. A benzinkutakkal a kapcsolatom, hogy már jártam ilyenen, de fogalmam se volt a különféle tárolókról, csövekről, stb. Aztán a számomra teljesen értelmetlen magyar szavakból próbáltam bolgár szavakat alkotni. Gondolom, egy bolgár szakember harsányan röhöghetett aztán.
Korábban léteztek szakfordítók. Ők eleve értettek az adott témához. Persze a szakfordító díja magasabb, így a szakfordítói intézményt meg is szüntette a szabad piac láthatatlan keze. Aztán volt még korrektor, aki utólag átnézte a fordítást. A jellemző korrektori díjazás a fordító díjazásának a fele. Túl sok, szóval ezt is likvidálta Adam Smith keze.
Amikor még nem volt a netről könyvek letöltésének lehetősége, megvettem – 2005-ben – Norman Davies angol-lengyel történész egyik főművet, az Europe címűt, bolgár fordításban. A mű jó, bár túlságosan lengyelcentrikus. Azonban az égnek állt a hajam a fordítás minőségétől, a fordító nyilvánvalóan nem történész volt, s korrektor se volt. Így pl. egy sor történelmi helyszín és személyiség nevének angol verziója maradt benne a szövegben, a fordító nem vette észre, hogy bolgárul nem úgy vannak ezek a nevek. Plusz még a nem-angol neveket sokszor az angol helyesírás alapján írta át bolgárra. Így pl. a magyar I. István király a fordítás szerint “I. Sztívön (Isztvan)”.
Persze tudtam, nem a szerző a hibás, aztán később letöltöttem az eredetit, ott nincsenek hasonló marhaságok, de már a könyv iránti bizalmam is kezdett ingadozni a hasonló ostoba hibák sorozata miatt.
Az újságírás modern verziója ennél is rosszabb.
A módszer: elolvasok 2-3 cikket valahol, aztán csinálok abból egy sajátot, miközben fogalmam sincs a témáról. Közben még a neveket is eltévesztem.
Erről a cikkről ez jutott eszembe.
Először a nevek. Hogyan is lett a Николай szóból Nyikolaj, miközben ez Nikolaj? Csúnya hiba. Mert arról még lehet vitázni, hogy ня, ньо, ню legyen-e nya, nyo, nyu vagy nja, njo, nju (bár nekem az előző változat a rokonszenves, de a magyar akadémiai átírás az utóbbit mondja), de az teljesen vitán felül áll, hogy ни az nem nyi, hanem ni.
Ráadásul semmi belső koherencia. A BSZP elnökének neve – helyesen – nem lett Nyinova. Mi az eltérés a Nikolaj és a Ninova között, hogy az előbbi nyi, az utóbbi meg ni lett?
Aztán, súlyosbítva a dolgokat: a Възраждане meg Vazrazsdanye lett, pedig ilyan magyar átírás nem létezik, mely szerint a не az nye. Helyesen ez ne.
A БСП a cikkben egyszer BSZP, máskor meg BSP. Trehányság.
De a tartalom se kóser. Mondjuk hogyan lett szegény Sztefan Janevből és pártjából szélsőjobboldali? Ilyet soha sehol nem olvastam ezen a cikken kívül.
Persze a cikk ad egy valós áttekintést, ezt el kell ismerni, de minek ezt így tönkretenni?
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
