Hetek óta zajlik a kormányválság legújabb, s talán legutolsó felvonása. A közönség elnehezülő szempillákkal figyeli az előadást, miközben mindenkinek ugyanaz jár a fejében. Menni kéne haza, vannak ennél fontosabb dolgaink, lehetne például figyelni, miként nőnek a szobanövényeink!
Richard:
Az első, kormányüdülőbe összehívott egyeztetés előtt csak a vak nem látta, nem sok értelme van tovább rágni a gittet. Richard Sulík nem vonja vissza ultimátumát, arcvesztés nélkül nem is tehetné meg, de ami a legfontosabb, nem is akarja. Sulík szakmai rátermettségét ítélje meg az utókor és a közgazdászok, de az biztos, a jelenlegi kormányoldalon, a nagypolitikához szükséges képességek tekintetében kevés nála tehetségesebb politikus van. Oké, a léc nincs túl magasan…
Éppen emiatt volt érthetetlen számomra, hogy az elmúlt pár hétben Sulík miért manőverezte magát politikai zsákutcába.
Neki is látnia kellett, túl messzire ment már ahhoz, hogy kihátráljon, ha pedig megbuktatja a kormányt, legyen az bár az elmúlt harminc év leginkompetensebbje, a politikai felelősségét Ficóék visszatérése miatt nehezen mossa le magáról.
Aztán rájöttem! Sulíknak esze ágában sincs megbuktatnia a kormányt. Ő nem akar előrehozott választásokat! Most semmiképp!
Sulík a kormányzás felelőssége alól akar kibújni! Számára az ideális forgatókönyv, ha a következő két évet a kormányrúdtól két lépés távolságot tartva, időnként a partvonalról okoskodva, a kormány eseti támogatójaként bekkelheti ki. Gazdasági miniszterként irányítani az országot egy talán példátlan gazdasági recesszió előestéjén, nem túl hálás feladat. Egy előrehozott választásokon az SaS szinte biztosan ellenzéki szerepbe kényszerül, hiszen a Hlas-SD, PS, SaS hármaskoalíció valószínűtlen (még a legújabb eredmények fényében is), hiába lenne rá igény, viszont két év kisebbségi kormányzás után az SaS-nek már nem kellene elvinnie a balhét az elmúlt négy évért. Nyugodtan kampányolhatnak azzal, ők időben dobbantottak.
Hogy Sulík ismét felajánlotta, ha Matovič távozik, ő is veszi a sátorfáját, üres gesztus csupán.
Valószínűleg maga sem hiszi, hogy „Egóigor” ilyesmibe hajlandó lenne belemenni, ha pedig mégis, annál jobb. Dagobert bácsinak nem volt annyi tőkéje, mint amennyi a politikai fajtából jutna az SaS-elnöknek azért, mert „önmagát feláldozva” távolíttatta el a miniszteri pozícióból a fél-, de inkább négyötöd ország által pokolra kívánt pénzügyminisztert.
Igor:
Az ember, akit a Jóisten is ellenzéki politikusnak teremtett, de ördögi tréfa volt miniszterelnököt csinálni belőle.
Akinek legerősebb fegyvere legnagyobb gyengesége is. Kisbolygó méretű egójával Matovič üdítő pimaszsággal szállt bele az államapparátust saját kifizetőügynökségeként üzemeltető Fico-brancsba, viszont nagy személyes tragédiája, hogy kormányfőként, majd pénzügyminiszterként is szerepben felejtette magát.
Hogy Matovič úgy sportszakmailag, mint emberileg alkalmatlan kormányfőnek és pénzügyminiszternek, nem kétséges. Hogy pusztán emiatt távoznia kellene, már egészen más kérdés. A szlovák politika tel van ad hoc szakemberekkel. Ha kazánfűtőből lehetett környezetvédelmi miniszter, vívóedzőből meg közlekedési tárcavezető, Matovič másolt diplomamunkával nyugodtan lehetett, lehetne pénzügyminiszter.
Hogy alkalmatlan-e? Nem lehet vita tárgya, az. De nem ő az egyetlen! Heger sokkal rosszabb. Péklapáttal is lehet hajtani a csónakot (ez lenne Matovič), de lyukas teniszütővel már sokkal keményebb kihívás (ez meg Heger).
Igor előtt egyetlen kiút maradt, de személyisége fogságában kétséges, hogy elindul-e rajta valaha. Sulíkkal együtt távoznia kellene, neki és az országnak is ez lenne jó. Lenyeli a varangyosbékát, két évig ellébecol valahogy a színfalak mögött, aztán ’24-ben újra megpróbálhatja. Így is padlón lévő népszerűségének nem árthat. Persze, nem igazságos. Nem Sulík nyert választást, hanem ő, de igazságot keresni a politikában, ostobaság.
Bármennyire is szőr ellen való, csak kénytelenek vagyunk egyet érteni a szlovák liberális mainstream-mel. Matovičnak mennie kell.
Ezzel együtt nem szabad szó nélkül hagyni a szlovák kollégák mérhetetlenül gyomorforgató cinizmusát. Miközben Matovičot azzal vádolják, visszasegíti Ficóékát a hatalomba, ők maguk alig várják az előrehozott választásokat. A magukat csúnyán eltaktikázó progresszíveknek ugyanis itt az esély, hogy kiköszörüljék a csorbát. Az elmúlt hónapokban rendre parlamenten belül mérik a Progresívne Slovensko-t, így Zuzana Čaputová pártja a következő választások után valószínűleg ott találja magát a törvényhozásban. A szlovák progresszívek számára óriási ajándék Sulík és Matovič konfliktusa, de ettől utóbbi még nem lesz konzervatív figura. Hiába igyekszik ebbe a szerepbe manőverezni magát és néhány közepes tehetségű famulusát.
Eduard:
A nagy integrátor. Az ember, aki helyreállítja a köztársaság rendjét. A miniszterelnök, akit nem érdemlünk meg, de szükségünk van rá. A pénzügyminiszternek szürke, de majd kormányfőnek határozott messiás. Kompromisszumkereső személyiségével előbb Sulíkot és Matovičot békíti meg, aztán Kínát Tajvannal, Ukrajnát az oroszokkal, hétvégére meg, ha marad ideje, még kezd valamit arab-izraeli konfliktussal is.
Hegernek az elsőt sem sikerült megugrania, kudarcot vallott. Látványosat!
Mindeközben összejött a bravúr, hogy nem csak magából, az egész szlovák parlamentarizmusból is sikerült bohócot csinálnia (megint: nem volt nehéz dolga).
A hétvégén beterjesztett megoldási javaslata állatorvosi lova annak, miért nem működik ez a szerencsétlen ország. Sulík és Matovič távoltartása a koalíciós tanács üléseiről önmagában röhejes javaslat, képzeljünk el egy államot, amelynek gazdaságát a válság kellős közepén egymással nem kommunikáló miniszterek irányítják. Hogy Heger pénzbüntetéssel sújtaná a sajtó orra elé szennyest teregető kormánytagokat, szintén gyerekes, banális javaslat.
De az, hogy a kormány mellé, fölé majd kirendelnek egy 12 tagú „döntőbíróságot”, ami dűlőre viszi a koalíción belüli vitákat, hát az valami egészen elképesztő.
Az már csak hab a tortán, hogy ha a négy párt 3-3 politikusa (szegény Remišovának azt is kihívás lesz összeszednie) képtelen megegyezni, akkor a választásokon 6,22%-ot szerzett SaS, nem pedig a 25%-ot elért OĽaNO kap vétójogot. Ilyesmire mondják, mi kérünk elnézést…
Ha később nem, hát az elmúlt hetekben mindenkinek világossá kellett, hogy váljon, függetlenül attól, előrehozott választás vagy még két évnyi agónia lesz-e a kormányválság vége, ezek után azt várni Hegertől és kabinetjétől, hogy képes, ha kell a fogában tartva, átvinni az országot a válság túlsó partjára, ostobaság. Teljesen mindegy, ki nyeri a Sulík vs. Matovič csatát, az biztos, a választók veszítenek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
