Igény, az volna rá

Szerdán törölték a Tolvajkergetők közel 200 ezer rajongóval rendelkező Facebook oldalát. Az indoklás a szokásos volt, rasszista és sértő tartalmak miatt kellett eltűnniük. Az internetezők egy része ünnepel, a másik része sopánkodik, a tolvajok átmenetileg fellélegezhetnek, és a jogvédők is letehetik ezen a fronton a csatabárdot egy időre. Valószínűleg nem sokáig, mert már működik a tolvajok rémének új profilja. 

Persze azzal szinte mindenki tisztában van, hogy a Tolvajkergető oldalának lekapcsolásával valójában semmi sem oldódott meg. Csupán egy akut és létező, az egész társadalmat sújtó problémát sikerült átmenetileg a szőnyeg alá seperni. Számtalan példa van arra a közelmúltból is, hogyha az állami szervek képtelenek gátat szabni az elharapódzó bűnözésnek, akkor önszerveződő civilek veszik kezükbe a rendfenntartást, a semminél ugyanis ők is többek.

Ma Magyarországon a rendőrség bizonyos bűncselekmények esetében nulla százalékos felderítési arányt produkál. Eklatáns példa erre, hogy 2013-ban 5 budapesti kerületben egyetlen ellopott autót sem találtak meg a rendőrök. A kerékpárok és egyéb kisebb értékű vagyontárgyak esetében sem sokkal jobbak a statisztikák. Gyakran előfordul, hogy a sértettek már nem is tesznek feljelentést, mert teljesen felesleges időpocsékolásnak tartják, ráadásul a rendőrök is ezt javasolják nekik. Ezek után érthető, hogy miért is lettek az igazságszolgáltatás önkéntes és népszerű bajnokai a Tolvajkergetők.

Ha a lelkes jogvédők valóban ki akarják fogni a szelet a Tolvajkergetők vitorlájából, akkor azt csupán úgy tehetik meg, hogy megszüntetik az alap problémát. Elérik, hogy a rendvédelmi szervek a jelenleginél lényegesebben hatékonyan végezzék a munkájukat, továbbá azt, hogy a lefülelt bűnözők a bíróságok töketlenkedésének hála ne kerüljék el a felelősségre vonást, vagy ússzák meg azt nevetséges büntetéssel. Nincs annál dühítőbb, mint amikor egy martalóc lebukása után néhány órával fütyörészve sétál ki az őrszobáról és felbátorodva folytatja ott, ahol abbahagyta.

Hírdetés

A Tolvajkergetőket lehet szeretni, vagy épp gyűlölni, és persze akár legutóbbi gázpisztolyos akciójuk után lehet és kell is kritizálni őket. (Olyan nincs, hogy pisztolyt, még akár gázpisztolyt is rántunk egy ilyen helyzetben.)A probléma megoldása azonban abban rejlene, ha úgy tudnánk élni, hogy feladat és társadalmi igény híján nem lenne szükség efféle szerveződésekre. 

Akik pedig azt gondolják, hogy a csoport támogatóinak és rajongóink táborát többségében radikál jobbosok alkotják, azok hatalmasat tévednek. A tolvajok ugyanis nem gyakran szoktak szelektálni áldozataik neme, bőrszíne, vallása, politikai hovatartozása szerint. Ugyanúgy lenyúlják az LMP-és biciklijét, mint a Turul-pólós, bakancsos srác telefonját, tehát erre a hintalóra előbb vagy utóbb mind felülünk, általában előbb, mint várjuk.

Jurenkó Ferenc


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »