Miroslav Čaplovič a Pravda főszerkesztő-helyettese és a lap külpolitikai rovatának vezetője, cikkei általában „čap” fedőnév alatt jelennek meg. Ezt tudjuk, de hogy miért gyűlöli a magyarokat, azt már sajnos nem.
Az már világos, hogy külpolitikai „szakértőként” kedvenc témája mi vagyunk, magyarok. Elég elolvasni az október második felében napvilágot látott írásait, hogy meggyőződjünk, csak a témáiban vagyunk kedvencek, egyébként nem. Sőt!
Böngésszünk csak a Pravda archívumában!
Október 15-én jelent meg Čaplovičnak a „Revizionizmus. A hosszútávú magyar politika igazi lényege” címet viselő írása (Revizionizmus. Skutočná podstata dlhodobej politiky Maďarska), amelynek „gondolatmenete” azon alapul, hogy Magyarország a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségek politikai képviseletével karöltve nyíltan kapcsolódik Antall József miniszterelnök revizionista politikájához, ezzel szemben a szlovák politika ez idő alatt több ízben is meghívta a kormányzásba a magyar kisebbség képviselőit. Szerinte tehát megkaptuk a létező legnagyobb bizalmat, az ország irányításának lehetőségét (sic!). Talán az is az igazsághoz tartozik, hogy nélkülünk sem Dzurindáék, sem Radičováék, de talán még Ficóék sem tudtak volna 2016-ban kormányt alakítani.
Még meg sem tudtuk emészteni a szerző eme „eszmefuttatását”, amikor már jött is a következő magyarellenes szösszenete: „Megfosztja Orbán Szlovákiát az épületektől és műemlékektől? (Oberie Orbán Slovensko o budovy aj o pamiatky?) Itt azért a címben már óvatosabb volt az írástudó egyén, a kérdőjel arra utal, hogy maga sincs meggyőződve állításának igazságtartalmáról. Van ebben a cikkben minden, ami „hejszlovák” szem-szájnak ingere: Bős-Nagymaros, példaértékű, talán el is túlzott szlovák nemzetiségpolitika, hálátlan Budapest, revizionista Budapest stb.
Ezt követően október végén már naponta foglalkozik velünk a Pravda helyettes főszerkesztője. Igaz, még a szocializmusban sem gondoltuk azt, hogy a szerkesztőség hű a napilap nevéhez, és csak az igazsággal bombázza az olvasókat.
Október 29-én a kettős állampolgárságot veszi górcső alá az újságíró, ennek kapcsán aknamezőhöz hasonlítja Felvidéket (Nášľapné míny dvojakého občianstva). A cikk annak az apropójából készült, hogy a szlovák parlament az állampolgársági törvény módosítása előtt áll. A szerző meg van róla győződve, hogy a törvénymódosítás jelenlegi formája komolyan árthat Szlovákia érdekeinek. A módosítás ugyanis Magyarországnak kedvez, amivel vissza is élhet a szomszédország. Pedig a felvidéki magyarok többsége úgy véli, hogy a módosítás jelenlegi formája sem biztosítja a szülőföldön maradással összekötött érzelmi kötődést az anyaországhoz, amit a magyar állampolgárság felvétele jelentene. A szerző azon van felháborodva, Szlovákia semmit se tud arról, mennyi magyar állampolgár él az országa területén, mivel Magyarország nem közöl információkat arról, hányan és kik vették fel a magyar állampolgárságot 2011 óta. Hogyisne! Akkor újra hontalanok lennénk a szülőföldünkön, ugyanúgy, mint 1945-48 között, mivel a szlovák állampolgárságtól jogtalanul megfosztanának most is. Nem tudni, milyen törvénymódosítási javaslat van Čaplovič birtokában, minek alapján állítja, hogy ez magyar érdekeket szolgál és Szlovákia megalakulása óta a legkomolyabb beavatkozás lenne az ország szuverenitásába és integritásába. A végső konklúziója pedig ezzel kapcsolatban: a kettős állampolgárság magyar elképzelés szerinti megvalósulása a demokratikus országokkal ellentétes revizionista funkciót szolgál.
Aztán október utolsó napjára is esett egy kis trianonozással egybekötött Pravda-gyöngyszem. „A magyar püspökök Romániában megsértették Ferenc pápát” (Maďarskí biskupi v Rumunsku urazili pápeža Františka). Álljon itt most csak „tanulságul” a cikk felvezető kérdésfeltevése: Miért látogatott a pápa szeptemberben csak pár órára Budapestre, és csaknem kitért a kormányfővel való találkozás elől?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
