“….I will never leave a fallen comrade….” – újabb Spartan versenyen harcosunk

“….I will never leave a fallen comrade….”  – újabb Spartan versenyen harcosunk

Kanizsai Harcosunk múlt hétvégén Hurricane Heaten volt,ami a Spartan Race úgynevezett endurance, vagyis állóképességi versenye, azaz inkább kihívása.  (ebből van 4 órás 12 órás ill. 24 órás változat) Ez most a legrövidebb, 4 órás kihívás volt, amely után levezetésként még a Börzsöny Akciócsoport által szervezett Kitörés túra 35km-es távja is belefért Testvérünknek. Példamutató teljesítmény!

A HH nem egyéni, hanem csapatverseny, bár tartalmaz néhány egyéni feladatot is.

Verseny előtt küldenek egy email-t a kötelező felszerelésről, melynek egy része minden versenyen ugyanaz:

pl. Zsebkés,15 m paracord zsinór, ragasztó szalag ….

Illetve van, ami versenyenként változó, jelen esetben:

2db autógumi,

1db 1,5 m es seprűnyél

1 tekercs alufólia volt.

A becsekkolás után 2 csoportra osztották a résztvevőket, majd egyesével ki kellett állni és elmondani Warrior Ethost, mely a felszerelés mellett a másik kötelező dolog, amit kérnek:

I will always place the mission firstI will never accept defeatI will never quitI will never leave a fallen comerade.

A Warrior Ethos megtanulását nem mindenki vette komolyan, mert amire a sor végére értünk, már 100 burpee-t le kellett nyomni.

Ekkor a kezdésig még kb 15 perc hátra.

Ezzel meg is volt a bemelegítés a bemelegítésre. Előtte mindenki kapott egy kis kártyát a nyakába, ezen jelölték az eredményeit (vagy az eredménytelenségét)

Hírdetés

Majd lecsekkolták a kötelező felszerelést, melyben jócskán volt hiány.

Ezután már el is kezdődött a tényleges bemelegítés, ami nem volt túl bonyolult:

fekvő támaszokguggolásokfelülések, természetesen a gumikkal

közben egyenként és kollektívan a Warrior Ethos  hangos ordítása, tévesztés esetén burpee.

Bemelegítés után párba álltunk, és vittük is magunkkal a seprűnyelekre felfűzve a kettőnk 4 gumiját.

Elindultunk a kb 2 km-es úton a hegy irányába. Itt megálltunk egy tisztáson, és kezdődtek az egyéni versenyek:

Sima plank tartás a guminGumik fej felett tartása nyújtott kézzelAz egyik gumin guggoló helyzetben, előre nyújtott kézzel gumi tartás.

Mindegyik feladatnál csapatonként a 10 legkitartóbb kapott pontot.

Rövid pihenő után következett egy laza kocogás,  illetve kettő, mert a gumikkal egyesével fel kellett futni a domb tetején lévő Juliánus kilátóba, útközben a Warrior Ethos-t harsogva. Aki ismeri a helyet, az tudja mennyire kellemes feladat volt ez. A kilátó előtt egy mini kilátót kellett építeni az összehordott gumikból, erre 5 percünk volt. Azután futás vissza le a tisztásra, természetesen a gumikkal.

Amikor leértünk, közölték, hogy nagyon gyorsak vagyunk, ezért el is indulhatunk vissza ezúttal mindkét gumival, de most az egyiket toljuk a kezünkkel, a másikba meg dugjuk bele a lábfejünket, és amolyan óriási kukacként araszolgassunk felfelé ismét a kilátóhoz.

Pihenni kényelmesen, plank tartásban lehetett.  Kb 500m-t haladtunk így, amikor megkönyörültek rajtunk és közölték, hogy visszakúszhatunk.

Aki kúszott már, az tudja, hogy nem segít a dolgon, ha gumit tolunk magunk előtt (kettőt), ráadásul kavicsos-saras talajon, ami itt-ott jeges is. Na, itt már senkinek sem volt őszinte a mosolya, dehát ezért jöttünk…

Miután visszatértünk, megfelezték a csapatokat és tornyot kellett építeni a gumiból, az egyiket felállítani a tetején, betekerni alufóliával és célbadobni rá a seprűnyéllel. Aki nem dobott, az várakozás közben fekvőtámaszozott, guggolt,burpee- t nyomott.

Ahogy ennek a feladatnak is vége lett, rövid szemétgyűjtés után leültünk egymás mellé egy-egy gumira, hogy a maradék gumikat visszajuttassuk a kiinduló pontra. Adogatásba kezdtünk, közben aki átadta a gumikat, az előre futott, vagy pókjárásban, illetve a következő körben kitörésben ment ismét a sor elejére.

A visszaérkezés után, hogy mindenki elégedett legyen, közölték, ennyi volt, mindenki teljesítő lett vagyis “finisher”. Kivéve, akinek nem volt teljes a felszerelése, DE  ők is azok lesznek, ha mindenki megcsinál 60 burpee-t, erre van 5 egész percünk.(és ugye csapat voltunk, tehát mindenkinek le kellett nyomni) Aki szokott ilyesmit csinálni, az azért tudja, hogy nem annyira egyszerű dolog ez 4 óra elég intenzív fizikai igénybevétel után)

Könnyítésként meghatározták azért, hogy egyszerre és számolásra csináljuk… lényeg a lényeg, (természetesen) nem sikerült,15 másodperccel túlléptük a szintidőt. Viszont jófejségük határtalan volt, mert további 15 burpee és mindenki örülhetett….

Így ért véget az idei első Hurricane Heat. Mindenki ment a dolgára, én gyors átöltöztés után indultam vissza Pestre, és levezetésnek lenyomtam a Börzsöny Akciócsoport által szervezett Kitörés túra 35 km-es távját.

Betyársereg


Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »