KDNP: Mennyivel nőtt az állami vagyon 2010 óta? Jobbik: Mennyire hiteles a kormány politikája? MSZP: Szándékosan törvényt sértenek, vagy csak teljesen alkalmatlanok? DK: Miért nem racionalizálják a bölcsődei férőhelyteremtésre szánt forrást?
MOTTÓ: Csupa szín, csupa legenda! Mert hiába bölcs dolog előrenézni, ha nehéz messzebbre tekinteni, mint ameddig ellátni. Megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát pedig fölöttébb nem könnyű. Kiváltképp a parlamentben!
Rákattintva, szerényen stilizálva, a szolidabb zajokat, tapsokat is jelezve, olvashatók a héten elhangzott azonnali kérdések és válaszok. – Kellemes találkozást!
”Mennyivel nőtt az állami vagyon 2010 óta?”
NACSA LŐRINC, (KDNP): – Államtitkár Úr! 2010 óta, a nemzeti kormányzás ideje alatt jelentősen nőtt az állami vagyon. Ezzel szemben 1994-98 között, majd 2002-2010 között a szocialista-liberális kormányok rablóprivatizációt folytattak, kiárusították, széthordták, elherdálták az állam, így a magyar emberek vagyonának jelentős részét. Az állami vagyon nagy százalékban magánvagyonná vált Gyurcsányék alatt. A nemzetstratégiailag kiemelt vállalatok több mint kétharmadát magánkézre játszották, az energiaszektort, a nagy állami cégeket, bankokat, közművállalatokat, állami ingatlanokat és földeket. Privatizáltak 190 céget az állami vagyonból, eladták a Budapest Airportot, a Postabankot, a Mol-részvényeket, az Antenna Hungáriát, a MÁV Cargót. A magyar légitársaságot, a Malévet a Gyurcsány-kormány 2007-ben a villája árának töredékéért, 200 millió forintért játszotta át egy orosz üzletembernek. A 10 000 milliárd forint értékű állami vagyon elherdálásával Gyurcsány Ferenc és elvbarátai meggazdagodtak, a magyar emberek pedig megszorításokat, brutális mértékű, európai szinten is legmagasabb rezsiköltségeket, legmagasabb adókat, devizahiteleket, munkanélküliséget és szemkilövetést kaptak cserébe.
– A rablóprivatizáció csúcsévének számító 2006-ban a privatizációs bevételek mellett is a költségvetési hiány 9,2 százalék lett, ami világviszonylatban is a második legrosszabb mutató volt akkor. A rablóprivatizációval milliárdossá vált Gyurcsány Ferenc, az ellenzék vezére kiárusította az országot, szétosztotta a magyar emberek közös vagyonát. Ezzel szemben a nemzeti kormány 2010 óta jelentősen növelte az állami vagyont. Kérdezem ezért államtitkár urat: mennyivel nőtt az állami vagyon 2010 óta? (Taps a kormánypártok soraiban.)
***
FÓNAGY JÁNOS, (Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára): – Képviselő Úr! Az ön által bemutatott előzmények után 2010-től napjainkig 52 százalékkal, azaz 6000 milliárd forinttal növekedett az állami vagyon, a 2010 évi 11 650 milliárdról elérte idén a 17 743 milliárd forintot. Az elmúlt tíz évben dinamikusan gyarapodó állami vagyon összetételében 62 százalék az ingatlan, 21 százalék a társasági részesedés, a fennmaradó rész pedig egyéb vagyonelemek, például ingóságok. A visszavásárolt állami vagyon jelentős része, az alapvető közszolgáltatásokat, másodsorban az állam, a társadalom és az ország gazdagodását célozta. Ki kell emelnem az energiaszektorban végrehajtott akvizíciókat. A célzott vállalatfelvásárlásokkal létrehoztuk a nemzeti közműszolgáltatás villamosenergia-, földgáz- és távhőüzletágait működtető Nemzeti Közműveket is. (Taps a kormánypártok soraiban.)
***
NACSA LŐRINC: – Azt gondolom, hogy minden parlamenti képviselő örömmel hallhatná azt, hogy másfélszeresére nőtt a nemzeti vagyon az elmúlt tíz évben. Sajnos, a baloldalon nem tapasztaljuk ezt az örömöt, hiszem ők mindig is amellett voltak, hogy az állam rossz gazda, ezért az állami nemzeti vagyont magánvagyonná tették. Örülök, hogy 2010-zel a rablóprivatizáció véget ért, és most már nem az SZDSZ-es holdudvar és nem Gyurcsány Ferenc és barátai gazdagodnak az állami pénzeken…(Közbeszólások a Jobbik soraiból.)…hanem a magyar társadalmat gazdagítja, a magyar nemzeti vagyon növekszik ingatlanokkal, földekkel, társasági részesedésekkel. Külön örülök annak, hogy a stratégiai ágazatokban a magyar nemzeti tulajdont ismét sikerült növelni. Persze látjuk azt is, hogy Gyurcsány Ferenc vagyonnyilatkozatából még mindig ki-be röpködnek a százmilliók és a milliárdok és máig sem tisztázott, hová tűnt egymilliárd forint a vagyonnyilatkozatából? De mindenesetre szeretném megköszönni államtitkár úrnak azt, hogy konzekvensen a nemzeti vagyon gyarapodásán dolgozik a kormány. (Taps a kormánypártok soraiból.)
***
FÓNAGY JÁNOS: – Az energiaszolgáltatók mellett visszavásároltuk a Mol-részvényeket, az Antenna Hungáriát; a visszavásárolt vagyonnal biztosítottuk 2013-tól a rezsicsökkentést, amely eredményének megőrzéséhez továbbra is szükséges egy tudatos, célzott és az egész társadalom céljait szolgáló állami vagyongazdálkodás. Az állami vagyongazdálkodás változását mi sem bizonyítja jobban, hogy nemcsak vásárolunk, hanem az előbb említett alapvető célokhoz nem szükséges vagyonelemeket értékesítjük. Ennek átlátható, transzparens végrehajtása céljából 2015-ben létrehoztuk az elektronikus aukciós rendszert, amelynek indulása óta mintegy 60 milliárd forint bevételt értünk el átláthatóan, transzparensen és a legszélesebb vevői kör biztosításával. (Taps a kormánypártok soraiból.)
”Mennyire hiteles a kormány politikája?”
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, (Jobbik): – Tisztelt Ház! Hogyha tíz évvel visszagondolunk a magyar történelemben, emlékezhetünk Orbán Viktor miniszterelnök úr részéről egy igen maradandó nyilatkozatra, melynek a lényege nagyjából annyi volt, hogy csak gyenge emberek akarhatnak gyenge forintot, illetve, ha bizonyos forintárfolyam fölé mozog az az árfolyam, amiről beszélünk, akkor a kormánynak alkalmatlansága okán le kell mondania, távoznia kell. A helyzet az, hogy ez egy olyan környezetben történt, amikor nagyjából 260-280 forintot kellett adni egy euróért. Jelen pillanatban napjainkban 340-ig is eltolódott ez az árfolyam. Most végre a Magyar Nemzeti Bank kissé, akár csak retorikailag, ha máshogy nem is, de beavatkozott, de akkor is azt láthatjuk, hogy egy egyszerű magyar állampolgár annyira ki van téve a rossz forintárfolyamnak, nem tudja ezt a helyzetet elkerülni.
– Értjük mi és látjuk hogy a Fidesz-KDNP túl akarja kedvezményezni azokat a multicégeket, akiknek a tudatosan gyengén tartott forintárfolyam révén olcsóbb gyártósort telepíteni, olcsóbb kitermelni a magyarok megalázóan alacsony bérét, de azt is látjuk mindeközben, hogy a magyar emberek az importtermékek kényszerű megvásárlása során ennek a gyenge árfolyamnak a többletárát éves szinten több száz millió forintot kitevő módon fizetik meg. Hiszen én lennék a legboldogabb, ha egy egyszerű bevásárlóközpontban magyar termékekből mindent lehetne fedezni. De hát azért egy okostelefont csak nem lehet magyar előállítású módon megvásárolni, azért a ruhatermékek és ruházati cikkek jó túlnyomó többsége, döntő hányada szintén külföldi, importtermék, és most már a zöldségek, gyümölcsök megvásárlása is nagyon nehéz, ha az ember kizárólag magyar terméket szeretne a kosarába tenni.
– A kérdésünk tehát egyértelmű, magától adódik: miért gyenge emberek önök, meddig tűrik meg ezt a kiszolgáltatott állapotot, illetve a kormányzat és a Magyar Nemzeti Bank tudatos forintgyengítő stratégiájának árát meddig fizettetik meg még a magyar állampolgárokkal? (Taps az ellenzék soraiból.)
***
GULYÁS GERGELY, (Miniszterelnökséget vezető miniszter): – Képviselő Úr! Arról nem tett csupán említést a felszólalásában, hogy a helyzet alapvetően változott meg, és elsősorban nem az árfolyam az, ami alapvetően változott. Az önök szövetségesei által támogatott Bajnai Gordon időszakában 317 forint/euró árfolyam volt, most, a mai napon 333 forint körül van. (Brenner Koloman: Nem szégyelled magad?) Ehhez képest
– 2010-óta a kétszeresére nőttek az átlagfizetések, ráadásul még azt a statisztikai csalást sem kell ehhez használni, miként tették az önök szövetségesei, amikor kormányon voltak. Tehát, a helyzet alapvetően más, és a legnagyobb előrelépés talán mégiscsak azon a területen áll fenn, hogy ma már devizahitel-szerződésekből nincs 1,1 millió, mint ahogy akkor volt, amikor a kormányzást átvettük. Számtalan egyedi törvénymódosítással köteleztük arra a bankokat, hogy szerepet vállaljanak abban a kárban, amit részben ők okoztak, részben pedig az önök szövetségeseinek a teljesen felelőtlen politikája. Ma az államadósságnál a korábbi 50 százalék fölötti devizaarány is 17-18 százalékra csökkent mialatt 85 százalékos béremelkedés volt Magyarországon. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
***
Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Miniszter úr, szégyellje magát! (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Ezzel a csehszlovák, mindenféle szakmaiságtól távol álló szöveggel egy lakossági fórumon nem sokra jutna, de itt a parlamentben sem. Szeretném önnek elmondani, hogy sem a Bajnai-kormányt, sem az Orbán-kormányokat nem támogatjuk a forintárfolyammal kapcsolatos mozgásaiban. Válaszoljon őszintén, legyen férfi! Mondja ki, hogy önöknek tudatos stratégiája a forint gyengítése, egyfajta csúszó leértékelése, és ne hazudozzanak itt nekünk a devizahitelesek megmentéséről!
– Miniszter úr, ön tudja a legjobban, hogy évente háromezer családot lakoltatnak ki Magyarországon! Miről beszél? Ön is nagyon jól tudja, hogy önök kvótát szabtak a magyar emberek kilakoltatásaira vonatkozóan, így az ön szavazatával is lakoltatják ki az embereket Magyarországon! Mit képzel ön? 4,7 százalék fölötti az inflációs ráta, az alapvető élelmiszerek egyike-másika több mint 20 százalékkal drágult, és az egész régió tekintetében a legalacsonyabb bérnövekmény Magyarországon mutatható ki, így ha statisztikai trükközésről beszélünk, önöké a csalás. Mit csináltak? Eltörölték a legtöbb kafetériaelemet, a jóhiszemű munkáltatók ezt beépítették az alapbérekbe, ön pedig kiáll a mikrofonhoz, és elmondja, hogy nőttek az alapbérek. Gratulálunk, de ettől egy forinttal sem kap többet senki, mert az önök boszorkánykonyhájában a statisztikai trükközések mentén az idegen érdekeket, a multinacionális érdekeket j szolgálják ki. Lepaktáltak a bankokkal, EBRD-paktumot írtak alá velük, szégyellje magát! (Felzúdulás a kormánypártok soraiban, közbeszólások, taps az ellenzék soraiból. Elnök: Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy a viták hevében a személyes sértegetésektől próbálják magukat visszatartani!)
***
GULYÁS GERGELY: – Úgy látom, hogy a Jobbik és a Demokratikus Koalíció között létrejövő szövetségnek, amiben önök mindannyian részesek, az alapja a hazugsághoz való viszony, ami hasonló lett, mint amilyen viszonya Gyurcsány Ferencnek mindig is volt a hazugsághoz. Azt tudom csak mondani, hogy aki nem látja a különbséget aközött a helyzet között, amikor 1,1 millió ingatlanszerződés van jelzálogban, és ezért aztán bármilyen forint/euró vagy forint/svájci frank árfolyam-módosulás 3-4 millió embernek jelent jelentős terheket, meg aközött, amikor ezt teljesen megszüntettük, miközben 85 százalékos fizetésemelés volt, szóval aki a kettő között nem tud különbséget tenni, annak kár ilyen indulatosan itt a parlamentben felszólalnia. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van, úgy van! – Taps ugyanott.)
”Szándékosan törvényt sértenek, vagy csak teljesen alkalmatlanok?”
HARANGOZÓ TAMÁS: (MSZP): – Tavaly év végén először az Átlátszó blog hozta nyilvánosságra azt a hírt, miszerint a frissen beszerzett nem honvédségi repülőgépek, nem kormánygépek. Az a két Airbus, illetve magán business jetnek is beillő Falcon új típusú repülőgépek az elmúlt egy év során megjárták Dubajt, Abu-Dzabit, Las Vegast, Máltát, Panamát, a Kanári-szigeteket, Thesszalonikit vagy éppen Párosz szigetét. Sokakban felmerült a gyanú, hogy esetleg ezek a nem kormányzati gépek – amelyeken Orbán Viktor rendszeresen repked – talán nem a legtörvényesebben és a legtisztességesebben vannak üzemeltetve. Ezzel kapcsolatban írásbeli kérdéssel fordultam a miniszterhez, kérdezvén, hogy pontosan hol és mikor jártak a repülőgépek, ezek katonai, kormányzati vagy magánúton jártak-e ott, és hogy a költségeket pontosan mennyiért és kik állták?
– A miniszter úr válaszában akkor – engem egy picit ki is oktatva – azt mondta, hogy ezek nem nyilvános adatok, de mint a Honvédelmi bizottság tagja és C típusú átvilágítással rendelkező képviselő, a Honvédelmi Minisztériumban betekinthetek ezekbe az iratokba, keressem a Parlamenti Kapcsolatok Főosztályát. Meg is tettem, január 6-án megtettem, ezt a kérésemet írásban, majd telefonon többször egyeztettünk, majd tizenvalahány időpontot adtam meg a minisztériumnak, ami számomra alkalmas, amire január 22-én egy teljesen abszurd választ kaptam a minisztériumtól írásban. Arról tájékoztatattak, hogy jogom van képviselőként jogszabályban meghatározott módon tájékoztatáskérési lehetőséggel élni. Ez volt az elmúlt másfél hónap tevékenysége a minisztérium részéről. Kérdezem tehát államtitkár urat: szándékosan nem mutatják meg nekem ezeket a papírokat, vagy arra is alkalmatlanok, hogy másfél hónap alatt egy időpontot leegyeztessenek? (Taps az MSZP soraiból.)
***
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN, (honvédelmi minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Én sem tudnék ennél jobb választ adni önnek, mint amit a miniszter úr már egyszer adott. Ha akarja, felolvasom, de ez önnek rendelkezésére áll, és tisztelettel várjuk a minisztériumban, hogy gyakorolja a képviselői jogát. Hogyha ön nem jön el a minisztériumba, akkor nehéz lesz ott tájékoztatást kapnia. A Honvédelmi Minisztérium és a magyar kormány mindig figyelt arra, hogy a Magyar Honvédség vagy maga a Honvédelmi Minisztérium civil irányítása, civil kontrollja megtörténhessen akár a parlament által úgy, ahogy ön említette, a bizottsági munka során, vagy pedig az országgyűlési képviselők tájékozódási joga, illetve tájékoztatási kötelezettsége alapján. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
***
HARANGOZÓ TAMÁS: – Ez egyszerűen vérlázító, államtitkár úr! A tisztelt főosztályvezető asszony munkatársával, X. Y.-nal történt beszélgetésre hivatkozva az alábbi időpontokat adom én képviselőként, hogy fogadjanak végre, és mutassák meg a papírokat: január 8., január 10., január 13., január 14., január 15. Semmi, államtitkár úr! Naponta telefonáltunk direkt oda, naponta a minisztériumba, a végén a kollégája már letagadta azt is, hogy ott van. Önök egyszerűen törvénytelenül visszaélnek egyrészt az én türelmemmel, másrészt pedig a törvényekkel! Hát hogyan képzelik azt, hogy a minisztere január elején leírja, hogy nekem meg kell mutatnia ezeket a papírokat, majd egyszerűen fizikailag elszabotálja ezt az egészet? Hát teljesen hülyének néznek mindenkit!
– Államtitkár úr, most mondja meg nekem: melyik nap hány órakor tudok menni, hogy ezekbe a papírokba belenézhessek? Ott leszek! Tessék tisztességes, egyenes választ adni! (Taps az MSZP soraiban.)
***
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN: – Képviselő Úr! A főosztály ki fogja önt értesíteni arról az időpontról…(Harangozó Tamás: Úgy, mint előzőleg? – Moraj az MSZP soraiból.)…arról az időpontról, amiben önök meg tudnak egyezni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
”Miért nem racionalizálják a bölcsődei férőhelyteremtésre szánt forrást?”
BŐSZ ANETT, (DK): – Képviselőtársaim! El kell mondani, hogy a bölcsődei ellátás nem pusztán a gyermekek biztonságát és a nappali ellátást hivatott biztosítani, hanem az édesanyák jogait és méltóságát abban a tekintetben, hogy vissza tudnak-e illeszkedni dinamikusan a bérmunkapiacra, illetve édesanyaként tudnak-e olyan életet élni, amit megálmodtak maguknak. Az Eurostat adatai szerint a bölcsődei férőhelyhiány miatt 88 ezer magyar ma nem tud visszatérni a bérmunkapiacra, és 70 ezer gyerek szorul ki az ellátásból. Több mint 2600 településen egyáltalán nincs bölcsődei ellátás. Ez a települések 80 százalékát jelenti. Teljes járásokat találunk, ahol a bölcsődék nem tudnak működni, és nincs hová elvinni a három év alatti gyermekeket. Magyarország tehát ezen a téren nem teljesít jól. A trendekből az is világosan látszik, hogy a férőhelyek számának növekedéséhez a családi, illetve a magánbölcsődék jelentősen, dinamikusabban járultak hozzá a férőhelyek bővüléséhez, mint az állam, és nem látjuk azt a szándékot a kormány részéről, hogy támogatná ezeket a fenntartói formákat.
– Persze tudom azt a költségvetési vitákból, hogy a férőhelyteremtésre szánt összegek azért nem tudnak realizálódni, mert az építőipar kínálati oldala elégtelen. Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat: amennyiben ez így van, úgy miért nem csoportosítják át az eredetileg épületfejlesztésre szánt forrásokat arra, hogy a magán-, illetve egyéb fenntartó által üzemeltetett bölcsődéket jobban tudják támogatni? Mindössze 58 330 forintot jelent gyermekenként az az összeg, amelyet államtitkár úr egyébként nekem már egy írásbeli kérdésemre adott válaszában megjelölt. Ez messze elégtelen a fenntartásra! (Taps a DK soraiból.)
***
RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Asszony! Többszörösére növeltük az elmúlt években a bölcsődékre fordítható költségkeretet, pontosan azért, mert úgy gondoljuk, hogy valóban szükség van a választás szabadságát megadni az édesanyáknak, a családoknak, hogy a gyermeküket három évig otthon szeretnék nevelni, gondozni, vagy pedig féléves kortól munkát vállalva, megtartva a családtámogatásokat, a gyermeket bölcsődébe adják. Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása alatt, viszont minden bölcsődei dolgozótól egyhavi bért elvettek, tán emlékszik még rá. Amikor az ön szövetségesei kormányoztak, akkor bizony 26 687 bölcsődei férőhely volt, idén február közepén pedig most már 51 413!
– Megváltoztattuk a jogszabályokat is: a tízezer lakosnál kisebb településeken is, ha van negyven 3 év alatti gyermek és legalább öt szülő kéri, akkor bölcsődét kell nyitni. Ezért mi abban az időszakban, amit ön visszasír, 320 településen volt bölcsőde, tavalyra már 739 településre nőtt a bölcsődével rendelkező települések száma. És mindemellett béremelési programot is indítottunk. Ennek következtében a felsőfokú végzettségűeknek 63 százalékkal, a középfokú végzettségűeknek pedig 44 százalékkal emelkedett a bére az elmúlt években, és ezt a bérfejlesztést a következő évben is szeretnénk folytatni! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
***
BŐSZ ANETT: – Államtitkár úr, attól tartok, hogy nem értjük egymást. (Dr. Rétvári Bence: Én is attól tartok.) Süketek párbeszédé vált a szakma és a kormány párbeszéde a bölcsődekérdésben, miként a szülők és a kormány párbeszéde is. Minden évben több ezer gyerek van, aki kimarad a bölcsődei ellátásból, minden évben bebizonyosodik, hogy nem pusztán a férőhelyek elégtelensége probléma, hanem az is, hogy a bölcsődék területi eloszlása nagyon rossz. Vannak országrészek, amelyek szinte teljes egészében kimaradnak a bölcsődei ellátásból. Én arról beszélek, hogy ezt a rendszert stabilan kell tudni működtetni! Arról beszélek, hogy abból a nagyjából 4 százalék körüli GDP-növekedésből, amire önök büszkék, például erre az ellátásra, illetve egyéb szociális ellátórendszerekre több kéne hogy jusson, de jelen pillanatban ezt még nem sikerült megoldaniuk. Válaszát nem tudom elfogadni! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
***
RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Asszony! Ön azt mondta, hogy több helyen kéne hogy legyen több férőhely Magyarországon. Ahogy említettem, 320 településnél a 739 jóval több, ahány helyen most már bölcsődei közszolgáltatást igénybe lehet venni, és a 26 600 férőhelyhez képest az 51 ezer férőhely szintén bővítést jelent. Ön is nagyon jól tudja, hiszen tájékozott ebben a kérdésben, ha máshonnan nem, az én válaszaimból, amiket küldtem önnek, hogy 120 milliárd forint…(Felzúdulás a DK padsoraiban. – Arató Gergely: Szerénység, Bástya elvtárs!)…az, amit uniós és költségvetési forrásból is a bölcsődei férőhelyek bővítésére fordítunk. Külön pályázatok voltak a tavalyi esztendőben is. Nagyon sok kisebb és nagyobb település egyaránt nyert ilyen pályázatokon, pontosan azért, mert mindenhol, ahol legalább 40 olyan gyermek van, aki 3 év alatti, és öt szülő ezt kéri, szeretnénk ezt a közszolgáltatást beindítani, és erre százmilliárdos nagyságrendű forrást fordítunk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
