Húszmillióan mentek el, és nem látni, hol a vége

Húszmillióan mentek el, és nem látni, hol a vége

A pocsék termékenységi rátára még a masszív kelet-európai kivándorlás is rátett egy lapáttal. Ez utóbbi az IMF statisztikái szerint 20 millió ember nyugatra távozását jelentette 1992 óta. Míg ma négy aktív korú magyar tart el egy nyugdíjast, ez 2060-ra még a korábban jósolt kettő az egyhez aránynál is rosszabb lehet.

Nem lehet megjósolni, hogy mikor állhat le vagy akár enyhülhet a kelet-közép-európai elvándorlás – mondta el az MNO-nak Gödri Irén, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) tudományos főmunkatársa. A szakembert annak kapcsán kérdeztük, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég hozta nyilvánosságra a témáról szóló statisztikáit, melyekből kiolvasható: a térség az elmúlt negyedszázad alatt 20 millió állampolgárát veszítette el a gazdasági célú migráció miatt, ami a teljes népesség több mint öt százaléka. A kivándorlók többsége Nyugat-Európába, vagy például az Egyesült Államokba távozott. Ráadásul elsősorban a fiatal és képzett munkaerőt szívták el a fejlettebb országok, a folyamat így szakemberhiányt okoz régiónkban. Ezekre a tendenciákra egy korábbi hazai vizsgálat is felhívta már a figyelmet.

Drasztikus változás

Közismert, hogy többségében pont a tanult fiatalok hagyják el az országot, ennek okai könnyen beláthatók, nem is érdemes sok szót vesztegetni rá. Az is látszik viszont, hogy miközben 2011-től drasztikusan megnőtt a kivándorlók száma, haza nem jönnek többen. Legalábbis Ausztriából és Németországból, a legnépszerűbb célállomások közül ugyanis ezekről van efféle adatunk. Ezekből az tűnik ki, hogy míg 2011-ben még „csak” valamivel több mint másfélszer annyian mentek ki, mint ahányan visszatértek, addig 2013-ra ez az arány bő kétszeresre romlott. Korábban, a kétezres évek közepén, a hazaköltözők száma még a 70-80 százaléka volt az elvándorlókénak. A külföldön élő magyarok száma tehát évről évre emelkedik, Gödri Irén szerint tavaly például mintegy 50 ezres volt a növekmény. Mindennek a vége az lehet, hogy 2060-ra a mostani négy helyett átlagosan kevesebb mint két aktív korúnak kell majd eltartania a nyugdíjrendszer révén egy inaktív korút.

Egyébként is elöregedő társadalom vagyunk

A szakértő hangsúlyozta: a csökkenő kelet-európai népességért természetesen az alacsony termékenység okolható elsősorban, de tény, hogy a migráció is ráerősített a folyamatra. Ismert, az Eurostat szerint ma egy szülőképes korú nőre hazánkban átlagosan 1,44 gyerek jut. Ezzel az elkeserítő statisztikával az európai uniós lista alsó harmadában vagyunk ugyan, de már ez is előrelépést jelent a 2010-es 1,25-ös számhoz képest. A környéken sehol sem fényes a helyzet, Bulgáriában például 1,53, Romániában pedig 1,52 gyermek jut egy nőre.

Gödri Irén egyébként megjegyezte, hogy Lengyelország és Románia elvándorlás tekintetében még nálunk is rosszabb helyzetben van, noha a lengyelekhez a gazdasági válság éveiben sokan haza is mentek.

Olyan, mint egy lejtő

A tapasztalatok alapján a kivándorlás öngerjesztő folyamat. Ahogy nő az elvándorlók száma, úgy bővül az a kapcsolatháló, ami az itthoniakat a már kint lévőkkel összekapcsolja, egyre több embernek lesz külföldön barátja, családtagja, ismerőse, így könnyebben vág neki a külföldi munkavállalásnak. Magyarországon a régió többi országához képest később, csak 2007-ben kezdtek gyarapodni az elvándorlók, illetve külföldön munkát vállalók. A növekedésben a kutató szerint a célországok munkaerő-kereslete, valamint a külföldi tanulási lehetőségek kiszélesedése is fontos szerepet játszott. Manapság nagyon sok fiatal jövőképének egyik lehetséges forgatókönyve, hogy bizonyos időre elhagyja az országot – ha ezek a fiatalok hazajönnek, annak viszont hazánk számára még pozitív vonzatai is lehetnek.

A migráció hálózatelmélete szerint az elvándorlás növekedése akkor törhet meg, amikor a hálózati kapcsolatok annyira kiterjedtek, hogy már szinte mindenkinek van külföldön közeli ismerőse, családtagja. Persze messze nem ez az egyetlen tényező, ahogy Gödri Irén is felhívja a figyelmet, sok múlik a befogadó és a származási ország gazdasági helyzetén, a bérkülönbségeken, illetve a célországok munkaerő-keresletének alakulásán, de más okok is közrejátszhatnak. Az Egyesült Királyságban például még bizonytalan, hogy milyen bevándorlási szabályokat hoz majd az Európai Unióból történő kilépés, Németországtól és Franciaországtól pedig a közelmúltbeli terrortámadások vehetik el a magyarok kedvét (noha Franciaország sosem volt kiemelt célállomás a magyar kivándorlók számára).

Nyugaton keresik a boldogulást

Az IMF statisztikái szerint egyébként a rendszerváltás óta tíz kelet-közép-európai kivándorlóból nyolcan Nyugat-Európát választották, a célországok közül Német-, Olasz- és Spanyolország áll az élen. A közgazdászok fő megállapítása, hogy ez komolyan gátolja a régió Nyugathoz történő felzárkózását, és ezen az sem segít, ha a kivándorlók időről időre pénzt utalnak haza. A befogadó államok viszont jól jártak: főleg tanult, fiatal munkavállalók éreztek hozzájuk.

A szervezet szakértői szerint – nem meglepő módon – több pénzt kell adni az embereknek a hazájukban, beruházásokra lenne szükség. Megállapították azt is, hogy a hosszú távú növekedést leginkább a munkára rakódó terhek csökkentése és a fogyasztást terhelő adók növelése ösztönzi.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »