„Hozzád emelem lelkemet, Uram” mottóval szervezték meg a XVI. Nagybányai Háló Találkozót október 26-án a nagybányai Krisztus Király-templomban. A több év kihagyás után megszervezett találkozón a mozgalom születésének huszadik évfordulóját ünnepelték. Az eseményről Laurán Angéla írt beszámolót, melyet szerkesztett formában közlünk.
A többek között Délvidékről, Nagyváradról, Nagykárolyról, Csengerről, Nagybányáról, Felsőbányáról és Budapestről érkezett résztvevők – vendégek és szervezők – régi és új ismerősökkel találkozhattak, kíváncsisággal és reménnyel, tudatosan újraépítve kapcsolataikat. Öt év kihagyás után sikerült nagyot álmodni és megvalósítani.
A találkozásban meghívott előadóként segítségükre volt Serfőző Levente plébános, egyetemi docens, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Intézetének főigazgatója, aki már a szentmise prédikációjában is igyekezett a hála felé irányítani a jelenlévők szívét.
Szentbeszédében kiemelte, mennyire fontos a találkozás, a töltekezés lelkileg, szellemileg és testileg. Egy találkozó olyan, mint egy benzinkút, ahol új forrásokat találhatunk. Fontos olyan forrásokat keresnünk, ahol ott az Isten is, így sikerül majd igazi gyümölcsöket érlelni életünk folyamán. Ezek lehetnek örömök, kegyelmek, amelyeknek időt kell adni, hogy megfelelő körülmények között érlelődjenek – emelte ki a szónok.
A szentmise után, Álmodjunk együtt – Az újrakezdés lépesei személyes és közösségi életünkben című előadásában Serfőző Levente többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy tanulnunk kell a múltból; meg kell újítani személyes istenkapcsolatunkat is, meg kell újulni minden téren. Isten segít újrakezdeni, segít bennünk újat teremteni, hisz sohasem végez félmunkát. Isten azzal kezdi, hogy belép az életünkbe, de meghagyja a szabadságunkat – fogalmazott az előadó.
Négy fontos pillért említett, amelyek nagyon fontosak e megújulási folyamatban: a remény – fontos tervezni és álmodni, szemünket a horizontra és Istenre emelni, reménnyel látni, reménnyel tervezni, nem beleragadni a mába; a cselekvés – merjünk cselekedni, bátran, hiszen Isten mindig új utakat kínál számunkra; elfogadni a valóságot, és hinni azt, hogy nincs lehetetlen. A misszió napjainkban sem ért véget, de más területeket foglal magába: van feladatunk a családban, a közösségekben, csak fel kell ismernünk, mit vár tőlünk az Isten. Kérnünk kell az egy lépés kegyelmét, csak így juthatunk előre. Végül az imádság jelentőségére hívta fel a jelenlévők figyelmét Serfőző Levente, hangsúlyozva: nagyon fontos a szívünkből feltörő kötetlen imádság is: ez egyszerre alázat, titok, ugyanakkor személyes is. A krisztusi ember az imádság embere, hiszen Isten munkálkodik bennünk és általunk. Fontos a mi személyes példánk, látnak-e minket imádkozni.
A kiscsoportos beszélgetések során a résztvevők elmondhatták, mi érintette meg őket, hogyan valósulnak meg mindezek az életükben, mit szeretnének magukkal vinni és ezáltal igazi gyümölcsöket teremni.
A délutáni programok visszacsatolásként és megerősítésként Bodor Ágota pszichológus és Konrád Katalin partiumi régióvezető irányításával folytak. Elhangzott, és játékos gyakorlatokkal szemléltették, mennyire fontos a közösség megtartó ereje.
Végül a zene és költészet csodálatos világával – Micaci Cristina Sofia dalaival és Schön György verséneklő irodalmi zenés előadásával – tették emlékezetessé a találkozót.
Forrás: Romkat.ro; Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Fotó: Uglár Sándor Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
