Aláhúzom, diákként semmi tapasztalatom nincs: 7 évet magyar állami iskolába jártam 1973-1980 között – a Budapest V. kerületi Szent István téren, az iskola onnan időközben elköltözött egyébként, az épületet visszakapta ugyanis a Katolikus Egyház -, s 5 évet szovjet állami iskolába 1980-1985 között – Havannában, a szovjet követség iskolájába.
Kubában egyébként létezett akkor is magániskola. Kanadai-kubai megállapodás alapján, a kubai Oktatási Minisztérium vezetése alatt, de a kanadai oktatási rendszer alapján ment a tanítás, kanadai magántőke tulajdonnal, volt ott spanyol tannyelvű és angol tannyelvű tagozat. A legtöbb nyugati gyerek oda járt egyébként. Az én időmben egy magyar se járt oda, bár ez nem volt tilos, pl. a 70-es években még volt magyar diák is ott. A magyarokat alapvetően a tandíj tartotta vissza, bár az nem volt csillagászati összegű.
A másik oldalról viszont sokat láttam, elsősorban Bulgáriában. S ez leginkább feleségem sztorijai, aki évekig dolgozott ilyen helyeken tanárként.
Tulajdonképpen – mindent összegezve – egyetlen dologban tényleg jobb a magániskola az államinál: az anyagi feltételek jobbak, azaz vannak működő műszaki eszközök, a bútorok jó minőségűek, karban van tartva az épület.
Minden másban negatív a kép. Az állami iskolában sincs sok joga egy tanárnak, de a magánban még rosszabb a helyzete: gyakorlatilag semmilyen fegyelmezési eszköze sincs, még kizárással se fenyegetheti a diákot, mert a tandíj miatt nem zárnak ki egy diákot se.
Plusz probléma az anyagi különbség. A diák nem hülye, tudja, hogy hozzá képest a tanár koldus. Hiába kap a magániskolai tanár kb. dupla annyi bért, mint az állami rendszerbeli kollégája, ez az összeg kb. semmi a diákok szüleinek jövedelméhez képest, sokszor a diák zsebpénze több, mint a tanár bére. Ez pedig felsőbbrendűségi érzést ad a diáknak, márpedig olyan egészséges tanár-diák viszony nem létezik, ahol a diák az úr.
Tulajdonképpen csak két esetben lehet ez alól menekülni. Ha a tanár olyan szórakozott professzor szerepet játszik, azaz valóban zseniális a szakterületén, így elhihető róla, hogy nem azért nem néz ki gazdagnak, mert nincs pénze, hanem mert ő ilyen csodabogár.
A másik csak nők számára nyitott megoldás. Ha a nő csinos, szép, s kinézete feltűnő, akkor senki se gondol pénzre. A diáklányok tisztelni kezdik az „öregsége” ellenére jól kinéző tanárnőt, a diákfiúk meg nyilván nem fognak botrányt kelteni egy szexuális érdekes nő ellen.
Saját feleség az első időszakban elkövette azt a hibát, hogy megpróbált beleolvadni az összképbe, nem sminkelt és olyan „idős tanárnénis” stílust alkalmazott ruházatban. Azaz nem használta ki testi adottságait. Persze így jöttek a hatalmas problémák a diákok magatartásával. Sikeresen meggyőztem, hogy ez marhaság. Elkezdett munkában is úgy öltözni, kinézni, ahogy normál helyzetben, s azonnal javult a helyzete az iskolában is.
Persze az átlag tanárnő nem tud ezzel élni, mert rég nem néz ki úgy, hogy ez nyitva állna előtte. S persze Bulgáriában is el van nőiesedve a szakma, a tanárok 80-90 %-a nő.
Sokat mesélt hogyan élik túl a munkát a tanárok. Mert a legtöbb esetben ez tényleg túlélés. Aki nem képes kialakítani valamilyen túlélési technikát, az alkoholista vagy gyógyszerfüggő lesz ugyanis. Amit leszűrtem, alapvetően 3 módszer:
- a terrortanárnő: nagyjából az amerikai háborús filmekből vett enyhén elmebeteg kiképzőtiszt figurája, azaz igyekszik minden diákot megalázni, majd amikor ez alap lett, kiválaszt pár kedvencet, akiknek jó jegyet ad a semmiért, a többieket meg kínozza (ez az opció számomra is jól ismert, budapesti iskolámban a 70-es években ez volt a leggyakoribb tanárnő típus),
- a nihilista tanárnő: azt kommunikálja a diákoknak, hogy az élet értelmetlen úgy ahogy van, bejön az órára, ad valami kamufeladatot a diákoknak, közben ő a laptopján pörgeti a FB-ot, majd mindenki vár, míg kicsengetnek,
- az egyetemi tanár: úgy tesz, mintha egyetemen tanítani, emiatt a diákok zöme egy szót se ért az anyagból, de mindig akad pár diák, akit éppen érdekel az adott téma, így a tanár onnantól csak nekik tanít, a többieket meg békén hagyja, játszanak csak a telefonjukkal, de legyenek csendben.
A végeredmény egyébként az, hogy a magániskolába járt gyerek kevesebbet tud, mint aki egy elitebb, jobb hírű állami iskolába járt. Utóbbiban ugyanis legalább ez a „gazdag diák a szegény tanár ellen” effektus romboló hatása nincs meg, plusz a tanár ott kevésbé félti munkahelyét, hiszen állami állásból sokkal nehezebb az embert kirúgni.
Tulajdonképpen a magániskola létezésének fő oka: a gazdag szülő nem meri gyerekét a pórnép közé engedni. Ehelyett a gyerek kap egy mesterséges, zárt területet magának, aminek eredménye végül az, hogy képtelen helyt állni a valós életben. Ha a szülő nem csak gazdag, de egyenesen szupergazdag, akkor persze nincs gond, hiszen a gyerek is ebből fog élni felnőttként. Ha viszont a szülő „csak” gazdag, akkor a gyerekből nagy eséllyel drogos lesz fiatal felnőtt korára.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
