Alfred Liskow életéről igen hiányosak az információink. Annyi biztos, hogy német katona volt, aki 1941. június 21-én átúszta az akkor a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió határát képező Bug folyót, megadta magát a szovjet határőröknek, és figyelmeztetni próbálta az ország vezetését a közelgő német invázióra. Eleinte meleg fogadtatásban részesült, később többeket magára haragított, végső sorsa azonban ismeretlen.
Liskowot az NKVD helyi szárnya hallgatta ki, információi pedig végül eljutottak a legfelsőbb szintre, Sztálinhoz is – eddigre azonban már elkezdődött a Barbarossa-hadművelet, melynek keretében majd’ négymillió német és velük szövetséges katona támadta meg a Szovjetuniót. Dezertálása azt jelentette, a harmincéves, korábban bútorgyárban dolgozó férfinak hátra kellett hagynia feleségét, gyermekét, és szüleit azért, hogy figyelmeztethesse a szovjeteket.
Alfred Liskow
Mindez nem hangzik túl meglepőnek, ha figyelembe vesszük, hogy Liskow élete nagy részében hithű kommunista volt, aki tagja volt a Vörös Frontharcos Szövetségnek, amely a weimari köztársaság idején a német kommunista párt félkatonai szárnya volt – a náci SA baloldali megfelelője, illetve ellensége az utcai harcokban. Korábbi bajtársai szerint még e körökben is a radikálisabb nézeteket vallók közé tartozott. Munkáscsaládból származott, és szüleivel együtt ellenezte a Hitler-rezsimet, miközben a Szovjetunióra szövetségesként és barátságos országként tekintett.
A Barbarossa-hadművelet során keletre tartó német katonák, 1941.
Nyilvánvalóan nem akart harcolni a szovjetek ellen, és saját értelmezésében Németország lakosságának nagy része is hasonlóképpen vélekedett – Liskow nézetei és elképzelései miatt tökéletes figurának bizonyult a későbbi szovjet propaganda számára. Egysége, a Wehrmacht 75. gyaloghadosztálya 222. gyalogezredének a szovjet határ mellé történt áthelyezése és a támadásra való előkészületek arra hajtották, hogy egész addigi életét feladva a szovjet hatóságokra bízza sorsát, és megpróbálja értesíteni őket.
Liskowot a szovjetek országszerte agitálásra használták: arról beszélt, a német katona nem akar harcolni a szovjet nép ellen. Képét propagandaplakátokon használták, történetét pedig több újság is megírta. Rövid időn belül tudomást szereztek erről Németországban is: berendelték Liskow családját kihallgatásra. Végül a katonát, akiről addig azt hitték, 1941. június 22-én életét vesztette a harcokban, távollétében halálra ítélték.
Alfred Liskow története a szovjet pártlapban, a Pravdában
Liskow további sorsát illetően kevés a megbízható információ. A Kominternnél alkalmazták, ahol azonban konfliktusba keveredett a vezetéssel – Dmitrij Manuilszkijjel, Palmiro Togliattival és Georgi Dimitrovval, akiket náci szimpatizánsoknak nevezett és a kommunizmus eszméjének elárulásával vádolta őket. Vélhetően a létező szovjet rendszer vezetőinek ideológiai elkötelezettsége nem ért fel Liskow elvárásaihoz, a Sztálin által protezsált Komintern-vezetéssel való vitából azonban csak rosszul jöhetett ki. 1942. január 22-én „fasizmus és antiszemitizmus” vádjával tartóztatta le az NKVD.
Német hadifoglyok felvonultatása Moszkva utcáin, 1944.
Fogsága idején többek szerint elmezavar jeleit mutatta, azonban azt nem lehet tudni, hogy ezek valódi betegség jelei voltak-e, vagy csupán színlelés. 1942 júliusában rehabilitálták (egyes források szerint Szibériába küldték, ahol eltűnt), további sorsa pedig ismeretlen. A későbbiekben feltűnik egy parancs Sztálintól „egy német dezertőr” dezinformálásért való kivégzésére, az azonban nem tudható biztosan, hogy itt Liskowról, vagy valaki másról van-e szó.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
