Jó pár évvel ezelőtt kutattam az örökségi limlomok között és rengeteg igazán értékes és érdekes dolog mellett kezembe akadt egy obszcén nagyon proli pornó magazin egyenesen 2001-ből. Az igazán érdekes rész a társkereső rovat volt benne. Tegyük félre azt a kérdést, hogy egy pornó magazinban ki keresi élete párját abban a jóhiszemben, hogy reális esélye van egy normális barátnő jelöltet találni azok között, akik ezt az „újságot” megveszik. Minden nyomtatott magazinban melyben fellelhető volt (és némelyekben még most is) a társkeresés szekció, ott kivétel nélkül egy séma szerint valósult meg a bemutatkozás. Az úriember leírta, hogy hány centi, kilógramm, haja színe, szeme színe, elvetemültebbek más centiméterekkel is szolgáltak és elengedhetetlen jelző volt a jelige előtt az, hogy „ápolt”. Ismét ki kell térnem arra, hogy milyen szánalmas jelző ez és annál megdöbbentőbb, hogy szinte kivétel nélkül mindenki odaírta. Ápolt…mit jelent ez? Hogy a sorok írója fürdik, nem rohad a foga és le tudja és le is szokta vágni a körmét. Gyakorlatilag ennyit. Ennyi erővel az „írni-olvasni képes” és ” szobatiszta” megjelölés is trend lehetett volna. De az igazi probléma pontosan ez. A trend. A sablon. A séma. A spontanitás hiánya. Ez manapság is él csak más formában. Youtube-on rengeteg videó van, ahol frusztrált inceleknek készítenek tanácsokat arról, hogyan legyél olyan pasi, aki feltud szedni egy csajt, vagy többet is. ” Így jár egy férfi” és hasonló címek pörögnek, hogy épkézláb, karakán férfi látszatát keltsék az agyonfrusztrált kisfiú lelkű szorongó emberekről. Ezzel persze ideig óráig lehet leplezni a valóját, és talán össze is jön valami szerencsétlen lány is neki egyszer vagy kétszer, de hosszútávon mindenképp kiderül, vagy akár már rövid távon is, hogy valójában ő csak egy frusztrált kisfiú. Ezeknek a csajozási trükköknek, sémáknak, betanult mondatoknak, ráköszönéseknek, bókoknak mind megvan a hátulütője. Nagyon kicsiny és egyáltalán nem nívós réteg az, akiknél ez működik. A bukás, a kudarc és a még több frusztráció, sikertelenség és csalódás determinált.
Másik borzasztó és hasonló szituáció, a karrier és az „önmegvalósítás” területén jelentkezik. Itt vannak a marketingesek, coachok, trénerek és Szabó Péterek. Naiv 19 évesként elcibáltak egy remek MLM-es céghez, hogy nézzem meg milyen nagyszerű és ugye tele van lehetőségekkel. Visszataszító volt, ahogy az engem beugratni próbáló öltönyös alak jól láthatóan egy betanult szöveget mond el, betanított módon, gesztusokkal stb. Ennek sem a legnívósabb réteg dől be. A Szabó Péterek és a coachok pedig megpróbálják ugyanígy a világot leegyszerűsíteni egy pár pontos instrukcióba. Úgy leszel boldog ha ezt az 5 szabályt betartod, úgy leszel sikeres, ha ezt az 5 dolgot megcsinálod minden reggel. Meg hasonló ilyen baromságok, a klisés idézetek mellé, amivel megakarják váltani az emberek életét. Nem látják az élet mennyire sokrétű. Spontanitás nélkül pedig még igazi karrier nem született. Csak olyan hazug karrier, mint amit a NER médiában seggnyalással ellehet érni. De valódi tehetség, siker sosem írható le. A tudományos felfedezésektől a művészi sikerekig, de egy egyszerű vállalati előbbre jutásig is (már ha az nem a KESMA része) csak is spontanitással valósítható meg. Arról, hogy a lelki boldogság mennyire mély dimenziókban mozog és a spontán örömök és az élet apró, pillanatnyi szépségeit képes e az ember értékelni, megragadni vagy csak átérezni és élvezni, fogalmuk sincs. Ha csak a marketing, tréning emberek lelketlen pontjait követjük garantált, hogy bukás, kudarc és még több frusztráció és csalódás determinálódik. Az a kicsiny réteg, akinél pedig beválik garantáltan valamiféle pszichopata, ha ilyen leegyszerűsített világban érzi jól magát és azoktól a céloktól, amiket ezek a csoda tréningesek mondanak neki.
Elérkeztünk pedig a harmadik ilyen megtervezett hibához, mikor már nem egyéni és nem is a társadalomban való helyünk megtalálása a cél, hanem magának a társadalom helyének a megtalálása. A társadalmi rendben, ha ugyanúgy nincsen spoantanitás, akkor ugyanolyan kudarcos, halálra ítélt, nyomorult, frusztrált és csalódásokkal teli lesz a társadalom működése. Ami a csajozásban a Youtube-technikák és bevett dumák, ami a karrierben a coachok és trénerek 5 pontja, az a társadalomban az állam, annak minden hierarchikus, mesterséges intézményrendszerével. Ahogyan a kereszténységet is az intézményesedett egyház torzította el és nyomta el valódi szellemiségét, úgy a nemzetnek is az állami intézményrendszer ölte meg a lelkét. Minden érték, melyet rendszerbe rakunk, keretek közé szorítunk és becsatornázunk egy előre megszabott rendbe, az megöli azt. Jézus Krisztus szellemiségét a szigorú dogmák és egyházi liturgiák, a nemzetiségek, kultúrák értékeit pedig a politika és a bürokratikusan felülről irányított kultúra, oktatás stb. Minden szellemiség, ha nem spontán ölt testet, akkor meg is hal. Abban, hogy a társadalom pedig spontán, önszántából, ösztönösen szabad akaratából alakítsa ki önmaga rendszerét egyedül az anarchizmus hisz és még a libertarianizmus is idesorolható. Még némiképpen az eredeti marxizmus is efelé hajlott, amely a munkások hangsúlyozottan spontán forradalmában hitt, amikor is szabad döntésükből a tömegek megdöntik a fennálló tőkés rendet. Ha ez így marad, akkor a kommunizmus nem válik egy vérszomjas szörnyeteggé, maximum egy utópia marad. De Lenin és társai kivették a spontanitás tételét és a pártot az egyenlőbbeknél is egyenlőbb szintre emelték, ahol élcsapatként felülről vezényelhették le a szocializmus építésének útját. Így lett spontán forradalom helyett, maguknak a munkások vérével olajozott államszörnyeteg a kommunizmus zászlóshajója. Az anarchizmust aztán az anarchokommunisták szúrták szíven hasonlóképpen. Szintén kivették az anarchizmus legfontosabb tételét, hogy az emberek spontán módon alakítják ki saját decentralizált társadalmi rendszerüket. Az anarchokomcsik nem akarták ezt kivárni, vagy komoly szellemi tevékenységet folytatni a társadalom szemléletének megváltoztatása és az emberek meggyőzése érdekében, ők inkább előakarták idézni a folyamatokat. Mindezért pedig robbantottak, terrorakciókat csináltak minden hierarchikus intézmény ellen és azokban szolgáló ártatlanok ellen. Amivel mindösszesen azt értéték el, hogy az anarchizmus mára a rendbontás és a káosz szinonimája lett, az anarchista ember pedig a csürhéjé.
( A seattlei autonóm anarchokommunista zóna, mely három hetet élt spontán szerveződő, valós társadalmi igény hiányában.)
Az anarchizmusnak megannyi irányzata van de egy fontos törés akad, melyben kétfelé választhatjuk őket. Ez pedig az anarchista társadalom megvalósításának a módja: pacifista, vagy erőszakos. Utóbbi a spontanitás megölése. Ha nem hagyjuk, hogy a társadalom magától ébredjen rá saját maga szabad döntési jogára, helyzetére, képességeire, hanem erőszakos módon omlasztjuk össze körülötte a rendszert, az egy durva beavatkozás. A szabad akarat, szabad döntés és az emberi szellem megsértése. Annak a szellemnek, az emberi szabadság és jóságnak a megsértése, amelyben az anarchizmusnál jobban egy eszmeiség sem hitt. Lev Tolsztoj, aki a keresztényanarchizmus nagy előfutára egyértelműen pacifista, ahogyan a keresztényanarchizmus is szilárdan elutasít minden más utat. Noam Chomsky a híres professzor, aki az anarcho-szindikalizmus nagy szimpatizánsa, szintén pacifista és csak is az emberek szellemi forradalmában hisz, melyet így egy vér nélküli tényleges követhet. Ha a szívekben és fejekben nincs rend, a körülöttünk lévő világban sem lesz.
A spontanitás mindenféleképpen alapvető feltétele egy értelmes és érdemes emberi létnek. Nem napról napra élést, percről percre létet jelent ez. Szilárd meggyőződés, hit és tudatosság a feltétele az emberi életnek, viszont a meggyőződéseink és hitünk gyakorlatba ültetésének alapvető feltétele a spontanitás. Meglátni egy helyzetet és élni vele, érezni a lehetőséget és megragadni, élvezni a pillanatot. Amikor az ember a megvalósítást, maga próbálja megtervezni végzetes kudarcba zuhan. Jézus maga is ezt mondja: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Mát. 6:34). A szellemet és a lelket nem lehet megtervezni. Amikor egy egyház, megszabja papírforma szerint, hogy mettől meddig tart egy evangelizáció, egy program, azzal megöli az egész lényegét. Mert a szeretetnek nincsenek időpontjai és formai korlátjai. Minden pillanatban, minden helyen ott van a lehetőség jónak lenni, tenni valamit. Mert ha az ember tervez, akkor az ÉN tervez, az Ego tervez. Minél kevesebb az ÉN, annál inkább a lélek tölti ki a helyét. A lélek pedig spontán működik, spontán tör elő, spontán érez. „Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek.” (Márk 13:11) figyelmeztet erre ismét Jézus. Ha az ember nem tervez, enged a Léleknek. Jézus is spontán mondta el a Hegyi beszédet és spontán borította fel a kufárok asztalait a templomban. A spontanitás az Isten jele. Ahol elvek vannak és spontán cselekedet, ott valahol ott az Isten. Ezt nem ismerik frusztrált ösztönlények, akik sémákkal rohannak szexuális vágyaik után, ezt nem ismerik a pszichopata coachok, trénerek és Szabó Péter félék, ezt nem ismerik a karrieristák a „máltai lányok” és ezt nem ismerik, akik a társadalmat hierarchikus, bürokratikus intézményrendszerek keretébe zárnák. De azok sem, akik erőszakkal bontanák ezt le. Ahol spontanitás nincs, ott nincs lélek, sem Szentlélek, sem élet igazán.
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
