1936. augusztus 22. (Berchtesgaden, Obersalzberg)
Hivatalos találkozónak nem tekinthető, de megfelelő diplomáciai előkészítés történt előtte. Horthy Ausztriában vadászott és kíváncsi volt egymásra a két vezető. A feljegyzések szerint kötetlen beszélgetés alakult ki köztük, ismertették egymással világképüket bármilyen elvárás nélkül.
Horthy előítéletes volt Hitlerrel kapcsolatban annak túlzott radikalizmusa miatt, de azt is tudta, hogy az egyre erősebb Németország vezetője megkerülhetetlen szereplő a térségben.
A Führer meglehetősen sokat hagyta beszélni a kormányzót, állítólag azt is megkérdezte tőle, hogy mit tenne, ha ő vezetné Németországot? Horthy több területet érintve ezeket a válaszokat adta:
1938. augusztus 21-től (Kiel, Berlin, Hamburg)
Ez volt a hat közül a leghosszabb találkozó. Horthyt uralkodónak kijáró pompával fogadták, egyértelmű volt, hogy le akarják nyűgözni. Felesége is meghívót kapott, összesen tíz napot töltöttek Németországban. A németek szeme előtt egyetlen cél lebegett: Magyarországot is bevonni Csehszlovákia megtámadásába.
Az öreg tengerész Horthy bámulatosnak tartotta a haditengerészeti bázist Kielben, ahol 150 hajóegységet vonultattak fel előtte. Hitler viszont már a találkozó elején felrúgta a protokollt, első nap egy kötetlen beszélgetésen feltette a kérdést:
hajlandó provokációt intézni Csehszlovákia ellen?
A Führer tervei szerint a magyar-csehszlovák fegyveres konfliktusba Németország, mint a térség befolyásos nagyhatalma, védelmezőként és békítőként szállt volna be. Horthy kerek-perec kijelentette, hogy szó sem lehet róla, majd érvelni kezdett, hogy ezt Magyarország miért nem teheti meg.
Hitler viszont nem hallgatta végig a kormányzót, szamárságnak nevezte Horthy szavait, aki ennek hatására felállt az asztaltól.
A magyar küldöttség valószínűleg már az utazáskor tudta, hogy lehet hátsó szándéka a németeknek, sőt, azt is sejteni vélték, hogy mi lehet az. Wilhelm Canaris tengernagy előtte Budapesten járt, ahol szót ejtett a csehszlovák kérdésről, katonai kontextusban. Így Horthy magatartása nem volt teljesen spontán, tudta, hogy körülbelül mire számíthat.
Horthy visszautasítása után a delegáció tagjait külön-külön is próbálták puhítani a németek, tárgyaltak a miniszterelnökkel és a külügyminiszterrel is, hátha így hatást tudnak gyakorolni a kormányzóra.
A félbeszakított beszélgetés után újra asztalhoz ült Hitler és Horthy, itt már a németek számára is világossá vált, hogy Magyarország tényleg nem fog támadást intézni Csehszlovákia ellen. A magyar küldöttség tagjai hangsúlyozták, hogy gyenge a haderő, a csehszlovákok technikailag jóval fejlettebbek, ráadásul súlyosbodhat a konfliktus, mert Prága szövetségben áll a nyugati hatalmakkal.
1941. április 24. (München melletti villámlátogatás Horthy kezdeményezésére)
Ez már szinte teljesen új szempontú találkozó, a Magyarországnak kedvező bécsi döntések következtében máshogy tekintettek itthon Hitlerre és a Harmadik Birodalomra.
Hitler és Horthy egy vasúti kocsiban tárgyaltak, de a Führer tartózkodónak mutatkozott, a kormányzó az iránt érdeklődött, hogy a németek fellépnek-e a szovjetek ellen, de titkolták a magyar küldöttség előtt a Barbarossa-tervet.
1941. szeptember (Rastenburg)
Horthy arról győzködi a magyar diplomatákat és politikusokat, hogy el kell érni a magyar csapatok hazahozatalát a keleti frontról. A találkozónak volt egy olyan pragmatikus oka is, hogy bemutassák a németeknek az új vezérkari főnököt, Szombathelyi Ferencet.
A magyar delegáció attól tart, ha keletről hazahozzák a csapatokat, akkor Hitler a Balkánra akarja majd küldeni őket, amit mindenképp el akartak kerülni, maximum Galíciában kívántak ellátni megszálló feladatokat.
Végül a harcoló seregtestek kivonásába beleegyezik a német fél, azzal a feltétellel, hogy több megszálló csapatot küldünk keletre.
1943. április 17. (Klessheim 1.)
Szintén teljesen más találkozó, mint az eddigiek. Változik a háborús helyzet, a doni katasztrófa után vagyunk. A magyar vezetés nem akart ütőképes haderő nélkül maradni a háború utáni időszakra. Magyarország már tapogatózik az angolszász hatalmak irányába.
Három fő témáról esik szó:
Hitler hosszasan beszélt ezekről, próbált nyomást helyezni Horthyra annak érdekében, hogy menessze Kállay Miklóst, de a kormányzó határozottan hárított. Ezután Hitler a német hírszerzés dokumentumait vette elő, mely szerint a magyar kormány megbízásából Törökországban felvették a kapcsolatot a britekkel magyar diplomaták.
Horthy visszautasította a vádat, majd bagatellizálta a témát azzal, hogy elmondása szerint nem is értett mindent, mert az egyik füle az otrantói csata óta rossz. A tolmács jegyzetei szerint Horthy tényleg nehezen követte a csapongó Hitler mondandóját.
A történészek szerint a német fél itt egyértelműen megfogalmazta a zsidókérdés végső megoldását. Horthy állítólag feltette a következő kérdést:
mégis mit csináljak velük? Agyon mégsem üthetem őket!
Mire Ribbentrop német külügyminiszter a következőt válaszolhatta:
meg kell semmisíteni őket.
1944. március 18. (Klessheim 2.)
Minden számottevő magyar vezetőt meghívnak a németek, ami már a megszállás előkészítésének a része, bár Kállayval nem állnak szóba.
Budapesten vita alakult ki, hogy egyáltalán elfogadják-e a meghívást. Racionális érvek voltak a kormányzó itthon maradása és kiutazása mellett is.
Kállay őrültségnek gondolta, hogy a németek megszállhatják Magyarországot, mert annyira rossz volt a helyzet a keleti fronton. Felmerültek olyan érvek is, melyek szerint Hitler tényleg a megszállás mellett dönt, ha visszautasítják a meghívást, ha viszont kimennek, legalább időt nyerhetnek.
Horthy kérésére kiküldték a tolmácsot a Hitlerrel való beszélgetésről, így csak a kormányzó emlékirataiból tudhatjuk, hogy mi történt ott. Hitler tudatta vele, hogy katonai lépéseket fog tenni Magyarország ellen, ez Horthyt ledöbbentette, félbeszakadt a megbeszélés.
A németek nem vártak ilyen heves reakciót, újabb megbeszélést ajánlottak, de nem történt előrelépés. Kora délután már kiadták a parancsot a hadművelet megindítására, annak ellenére is, hogy Horthy közölte, ő az életével felelhet ezért. Hitler ugyan belengette, hogy egy németbarát kormány esetén visszavonja a haderőt, de Keitel már arról beszélt, hogy túl késő lenne kiadni a parancsot.
A pisztoly
Horthy emlékirataiban azt állítja, hogy tudta, miért kell Németországba mennie, már itthon is érzékelték a burgenlandi csapatmozgásokat. A katonai ellenállást értelmetlennek tartotta, de még bízott benne, hogy visszafordítható a folyamat.
Itt van egy érdekes jegyzet a visszaemlékezéseiben:
„Sok mindenféle részlet elhomályosodott emlékezetemben, arra azonban egészen pontosan emlékszem, hogy kiszállásom előtt kétszer is magamhoz vettem a pisztolyomat és megint kétszer vissza is tettem. Tudtam, hogy – eltérően Hitler tábornokaitól – nem motoznak meg fegyver után, azonban a bíráskodás joga magasabb Lényt illetett meg. Pisztolyom a vonatban maradt.”
Vajon mi történt volna, ha ott van a zsebében a pisztoly, amikor Hitler bejelentette neki, hogy megszállják Magyarországot?
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
