Bár azt gondolhatnánk, hogy a gyilkosságok és különféle bűntények pontos dokumentálás modern eljárás, már a középkori Londonban is vezettek részletes „halottkémi jelentéseket” egy-egy emberölést követően. Így ismerjük például azt a 13. századi esetet, amikor egy helyi kocsmáros igencsak rosszul járt az egyik szolgájával való vitája során.
Winchesteri Simon 1276 decemberének elején úgy döntött, hogy kocsmájának új munkaerőre van szüksége, ezért felfogadott maga mellé segítőnek egy Roger nevű férfit. A szolga és főnöke azonban nem jöttek ki egymással, így alig két héttel Roger munkábaállását követően egy heves, két napon keresztül tartó vitába keveredtek. A feljegyzés sajnos nem szól a vita kiváltóokáról, annak „eredményéről” azonban már meglehetősen részletesen számolt be:
„…amint Roger látta, hogy Simon álomba szenderült, kést ragadott és úgy elvágta Simon torkát, hogy annak fejét teljesen lefűrészelte a testéről. Ezután a testet a ház egy titkos, két fal övezte szűkös helyre vonszolta, ahol általában a szenet szokták tárolni.”
A következő nap Roger, mintha mi se történt volna, bement dolgozni a kocsmába és minden szomszédnak azt mondta, hogy Simon Westminsterbe utazott, hogy behajtson valamilyen adósságot. Mindez megismétlődött a következő két napon is, mígnem Roger kifundálta menekülésének tervét.
„A harmadik napon, éjfélkor, kilépett a külső kapun és bezárta azt maga mögött. Nála volt egy ezüst kehely, egy köntös, valamint egy hálóruha, amely egykor Simonhoz tartozott. Később visszatért és a kulcsot leadta az egyik szomszéd, Hamon Cook házánál, azt mondva neki, hogy mestere, Simon keresésére indul és, hogy ha közben ő hazatérne, akkor majd adja oda neki a kulcsot.”
Néhány héttel később Hamon odaadta a kulcsot egy férfinak, akinek Simon állítólag tartozott valamennyi pénzzel. A férfi felvette az adósságát a kocsmából, majd távozott. Ahogy teltek a hetek, hónapok sem Simon, sem Roger nem jelent meg újra, így a helyi földesúr új lakókat engedett az épületbe. Az újonnan beköltöző bérlők voltak azok, akik végül felfedezték Simon lefejezett hullását a széntárolóban. A fejét azonban nem sikerült előkeríteni.
A körülmények egyértelműen Roger bűnösségére utaltak és bár napjainkban ilyesfajta közvetett bizonyíték valószínűleg nem lenne elégséges egy bírósági tárgyaláson a vádlott elítéléséhez, a halottkémi jelentés nem hagy kétséget afelől, hogy ebben az esetben mindenki meg volt győződve arról, hogy Roger az elkövető. A feljegyzett szöveg szinte egy tanúvallomásnak tűnhet, pedig tudjuk, hogy Roger sosem került már elő.
A halottkémi jelentés minden hiányossága ellenére jól mutatja, hogy már létezett ekkor egyfajta nyomozási eljárás. A középkori nyomozók feljegyezték, hogy hol, mikor és milyen körülmények között találták meg a holttestet, dokumentálták a halál okát és igyekeztek felderíteni a gyilkossághoz vezető eseményeket, amit jól mutat, hogy fontosnak tartották megemlíteni a két férfi között zajló hosszas vitát. Érdekesség továbbá, hogy akárcsak a modern nyomozók, ők is kikérdezték szomszédokat és ismerősöket. Ezekből a válaszokból pedig már egész jól tudták rekonstruálni, hogy kik léptek be a házba, ki látta utoljára a gyanúsítottat és milyen szokatlan eseményeket érzékeltek a környékbeliek. Úgy tűnik azonban, hogy szorgalmuk nem vezetett eredményre és Roger sikeresen megúszta a winchesteri gyilkosságot.
Sikeres menekülésének okát valószínűleg a korszak viszonyaival magyarázhatjuk. A középkorban egy-egy utazás valóban napokat vehetett igénybe, Roger magyarázata gazdájának távollétéről így senkiben nem keltett gyanút – annak ellenére, hogy a közösségnek már az első nap feltűnt a kocsmáros hiánya. A három napnyi gondolkozási időt nyert gyilkos végül magához vett néhány értékesebb tárgyat, amelyet valószínűleg pénzre váltva már könnyedén el tudott utazni, hogy valahol távol új életet kezdhessen.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
