A hetvenegy éves Andrzej Sapkowski még a nyolcvanas évek közepén kezdte írni rövid történeteit Ríviai Geraltról, a vajákról, aki pénzért vadássza le a szörnyeket. A łódźi születésű fantasyíró a kilencvenes években regényekké bővítette a népmesékből, szláv mitológiából és a középkorból gyúrt világát, ezzel megalkotva a Vaják-sagát.
A sorozat mára nyolc kötetet ölel fel, közben Sapkowski egyéb könyveket is megírt, amelyek szintén népszerűek, a Vaják sikerét azonban egyik sem érte el.
Merthogy a regénysorozatból az évek folyamán nem csak könyvsiker lett. 2001-ben megfilmesítették Lengyelországban, egy év múlva tizenhárom részes sorozatot forgattak belőle ugyancsak Lengyelországban, 2007-ben The Witcher néven videojáték készült belőle, majd két folytatás követte, és említsük meg a képregényeket is, amelyek azóta magyarul is megjelentek. Egyszóval a lengyel ponyvaíró meggazdagodott, a könyvsorozat a lengyel olvasók után a kelet-európaiakat is meghódította, és lényegében kultikussá vált, majd lefordították angolra, franciára, olaszra és spanyolra is.
S ha valami sikeres a nyugati világban, de mégsem amerikai, arra a tengerentúlon idővel lecsapnak. A Vaják nem kerülhette el a sorsát, az alkotó-kreátor, egyben showrunner – aki az egész szériáért felel – Lauren Schmidt Hissrich lett, aki korábban írt forgatókönyvet Az elnök emberei és a Daredevil c. sorozatokhoz is. A fantasy The Witcher néven került fel a Netfilxre az év végén, egy-egy epizód nagyjából 60 perces, de még mielőtt az első évad megjelent volna, novemberben bejelentette a Netflix, hogy 2021-ben jön a folytatás. A forgatás helyszínei Magyarország és a Kanári-szigetek voltak.
De ki az a vaják, miről szól a sorozat, és jó egyáltalán?
A vajákok olyan lények, akik a Sapkowski teremtette mesevilágban különböző szörnyekre vadásznak, és azok elfogására vagy megölésére gazdagok és szegények bérelik fel ezeket a varázserővel is rendelkező „boszorkányász”-okat. A vajákok időnként hörpintenek az elixírből, amelytől különös erőre kapnak, de alapvetően jól megtermett, szűkszavú, se nem jó, se nem rossz szerzetek, állítólag nem éreznek, semmivel sem különbek a törpöknél, tündéknél, ördögöknél, boszorkányoknál, de az embereknél sem. Ríviai Geralt egy közülük, aki időtlen idők óta járja a kontinenst.
A Vaják három szálon futó sorozat. A teljesen fehér hajú Geraltot Henry „Superman” Cavill alakítja, és legyünk őszinték, túl sok színészi teljesítmény nem kellett a rezzenéstelen arccal bámuló kigyúrt vaják megformálásához. A hasonlóság egyébként döbbenetes a videojáték- és a sorozatbeli vaják között. Cavill mély hangja, külseje, megjelenése tökéletes választás – mellesleg a magyar szinkronja is, amely egyébként zavaros, a t betűket állandóan röviden ejtik.
Geralt amolyan keménykötésű férfi, bár a vajákok varázslatnak köszönhetik a létüket, aki kortalan, hol kevesebb, hol több pénzért vállal munkát. A nyugati világ jelenlegi állapotához képest mondhatni túlságosan macsó, könnyű azonosulni vele, még akkor is, ha a politikai korrektség világában ez halálos bűn. Ha mindenképpen párhuzamot akakrunk vonni a jelennel, akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy Geralt a tökéletes magányos farkas, aki rossz fogyasztó, éli a saját világát, a nőket egyféleképpen óhajtja megkapni, pénzért, és ha csak teheti, távol tartja magát az emberek világától.
A másik szálon egy jóval összetettebb karaktert kapunk. Vengerbergi – magyarhegyi? – Yennefer, a rút kiskacsa, akiből szépséges hattyút varázsolnak a varázslók neveldéjében, amiért persze jókora árat kell fizetni. Yent az angol-indiai származású Anya Chalotra játssza.
A púpos, torz lányt nem szeretik, és amikor a varázslók rektornője eljön érte, az apja apróért eladja őt. Tissaia egyszerre tölti be a mester, a nővér és az anya szerepét, majd amikor Yent felavatják, a torz lányból gyönyörű boszorka lesz. De a lány képtelen uralni az erejét, fűti a düh, a harag és a szeretetlenség, a tükörben még mindig a csúf, eladott lányt látja.
A káosz uralkodik felette, pedig ezt a káoszt kell uralma alá vonnia. Yennefer karaktere klasszikus fejlődéstörténeten megy keresztül. A varászlóknak azonban adniuk is kell, nem csak elvenniük. Az ár pedig, ahogy Geralt esetében is, hogy nem lehet gyereke, vagyis Yen a méhét adja, ahogy a többi lány is, amibe képtelen belenyugodni. És ahogy a „mondás” tartja, egy nő két dologért képes mindent megtenni, hogy gyereket szülhessen és hogy elvetethesse. Yent az előbbi fűti, egész életét arra teszi fel, hogy visszaszerezze a méhét. Geralt és Yen útjai találkoznak, összefonódnak, hogy aztán ismét szétváljanak. És amikor Yen előtt bezáródni látszanak a kapuk, visszatér régi segítőjéhez, szerelméhez, hogy egy újabb párhuzamot vonjunk a jelennel, aki finoman elutasítja. Yen nem jó, nem rossz, a legösszetettebb a három főszereplő közül, és talán a legkidolgozattabb a történetben.
A legegyszerűbb a szintén angol Freya Allan által alakított Ciri hercegnő jellemzése. Cintra hercegnője burokban nő fel, de a háború menekülésre kényszeríti, ami egy végtelennek tűnő erdőbe juttatja, ahol azt a Geraltot keresi, akinek vigyáznia kell rá egy furcsa törvény szerint. Cirit persze üldözik, mert különös erőkkel bír ő is, de a lány csak sodródik eleinte, hogy a sorozat végére mégiscsak megtalálja azt a vajákot, akit nem ismer valójában.
A Vaják e három szereplő körül forog. A három szálról azonban csak idővel derül ki, hogy három különböző idősíkot is jelent, amelyek persze összeérnek a végén. A történet nehezen áll össze, mindenesetre magával ragadó, meseszerű, mondhatnánk azt is, hogy mesefilm, csakhogy a Vaják nem éppen gyerekbarát sorozat. A nyolc rész mintha kevés lenne a történetnek, a CGI hol erőssége, hol gyengéje a fantasynek. Időnként olyan érzése támad a nézőnek, mintha a meseszerű lényeket és a maszkjaikat egy kölcsönzőből húzták volna elő, a képeket pedig csak úgy mellékesen felskiccelték a háttérbe.
A készítők nem feledkeztek meg a feketék, latinók, ázsiaiak szerepeltetéséről sem. A fekete tündék és lakosok röhejesek ebben az északi világban, Sapkowski könyvében sem szerepelnek, de az őrület nagy úr, és adózni kell a szélsőséges eszmék és azok képviselőinek oltárán – képzeljük el, ahogy a szavannán fehér fiúk és lányok kergetőznek az egymás mellett békésen füvet legelésző oroszlánok és gazellák társaságában, körülbelül ilyen nevetséges a sorozat ebből a szempontból. Sapkowski önmagát világpolgárként jellemezte egy interjúban, a Vajákban azonban eléggé zavarosan állnak egymás mellett a liberális elvek és a fantasy elemei.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
