Hogyan oldható meg a paksi erőmű hűtése: kell egy újabb vízlépcső a Dunán? Lajos P. János2026. 08. 06., cs – 19:11
A héten fennállt a veszélye, hogy a Duna alacsony vízállása miatt teljesen le kell állítani a paksi atomerőművet. Az ügy éles vitát váltott ki a magyarországi „vízerőműstopról”, amely még az 1989-es a rendszerváltás idejéhez, a Bős-Nagymarosi Vízerőmű elleni tiltakozáshoz kapcsolódik.
Kell-e szabályozni a Duna vízállását, és ha igen, hogyan? – merült fel a kérdés a paksi atomerőmű üzemeltetési problémái kapcsán. A Duna Paks magasságában augusztus 4-én hajnalban érte el az eddig mért legalacsonyabb értéket, -140 cm-en állt meg, majd enyhén emelkedni kezdett.
„Hajnali fél kettő körül pár milliméterre jártunk a Paksi Erőmű teljes lekapcsolásától, ám akkor megállt a vízszint csökkenése, és reggelre 1,5 centimétert emelkedett. Jelenleg biztonságosan üzemel az utolsó turbina. Irány Paks!”
– írta kedd reggeli bejegyzésében Magyar. Ma már arról írt, hogy a vízszint 9 cm-t emelkedett, és eső várható a Duna felső folyásán Ausztriában, ami tovább emelheti a vízszintet. Az Országos Vízügyi Igazgatóság előrejelzése szerint jövő hét közepére -100 cm lehet majd a vízszint Paksnál, optimális esetben akár ennél több centiméterrel magasabb is.
Taraba nem sokat segít
A héten Orbán Anita magyar külügyminiszter Tomáš Taraba szlovák környezetvédelmi minisztertől is segítséget kért.
„Arra kértem, segítsen, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű víz érkezzen a Dunán Magyarországra, és szakembereik mindent tegyenek meg annak érdekében is, hogy a vízhozam a lehető legegyenletesebb legyen”
– írta a Tarabával folytatott beszélgetésről Orbán Anita.
Taraba nem ígért több vizet, de szerinte Magyarország a jövőben is megkapja majd a hágai döntés értelmében járó 400 m3/s vízmennyiséget. Nagyobb mennyiséget azonban nem tudnak biztosítani, de megígérte, ha nagyobb esőzések jönnének a Duna szlovákiai vízgyűjtőin, akkor hajlandóak több vizet biztosítani Magyarország számára.
Orbán azért megköszönte a segítséget
Orbán Anita csütörtök esti bejegyzésében köszönetet mondott a szlovák félnek, mert szerinte tegnap óta a kisvízi hozamok stabilizálódtak, vagyis azóta egyenletesen érkezik a víz Szlovákia felől.
„Köszönöm a szlovák miniszterelnök-helyettes közreműködését és a két ország vízügyi szakembereinek összehangolt munkáját”
– írta bejegyzésében a magyar külügyminiszter.
A várható csapadék szerinte a következő napokban kisebb vízszintemelkedést hozhat.
Kapcsolódó cikkünk
Tomáš Taraba megígérte, hogy segít, „Szlovákia nem zárja el a csapokat”.
A magyar külügyminiszter a közösségi médiában tájékoztatott arról, hogy telefonon egyeztetett Tomáš Taraba miniszterelnökhelyettessel, környezetvédelmi miniszerrel. A Duna vízszintjéről korábban már Juraj Blanár, szlovák külügyminiszterrel is beszélt. „Arra kértem, segítsen, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű víz érkezzen a Dunán Magyarországra, és szakembereik mindent tegyenek meg annak érdekében is, hogy a vízhozam a lehető legegyenletesebb legyen” – írta a Tarabával folytatott beszélgetésről Orbán Anita.
Szerinte a szlovák kollégája megígérte, hogy mindent megtesz ennek érdekében, annak ellenére, hogy Szlovákiában is jelentős a vízhiány.
„Magyarország hiánytalanul megkapja a nemzetközi kötelezettségek alapján járó, szokásos 400 m³/s vízmennyiséget”
– írta a magyar külügyminiszter.
Orbán Anita egyben cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Magyarország szomszédai, elsősorban a Duna felsőbb folyásán lévő államok, Szlovákia és Ausztria lenne a felelős az alacsony vízállásért a Duna magyarországi szakaszán.
„Egyúttal köszönöm szlovák kollégám ígéretét, hogy amennyiben Szlovákiában hamarabb érkezne csapadék, készek az abból származó többletvíz egy részét elsőbbséggel Magyarország rendelkezésére bocsátani”
– írta Orbán.
Taraba segít „magyar barátainknak”
A telefonos egyeztetésről beszélt Tomáš Taraba is.
„Magyar barátaink küzdenek a Dunán kialakult valóban komoly helyzettel, fennáll a veszélye annak, hogy teljesen le kell állítaniuk a (paksi) atomerőművet”
– írta le a helyzetet Taraba.
Egyben megerősítette, hogy Szlovákia teljesíti minden nemzetközi kötelezettségét a Duna vízmennyiségével kapcsolatban.
„Vasárnap döntöttünk arról, hogy a hágai döntésnek megfelelő mennyiséget engedünk át, Magyarország 400 köbmétert kap másodpercenként, habár mi is érezzük, hogy kevés a víz”
– mondta a környezetvédelmi miniszter.
Ő is cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy Szlovákia korlátozná a Magyarországra jutó víz mennyiségét.
„Mi nem zárjuk el a csapokat, cáfolni akarom azokat a pletykákat, hogy a magyaroknak nem adunk vizet, hogy ebben a száraz időszakban is villanyt tudjunk termelni a bősi erőműben”
– mondta Taraba.
Majd hozzátette, hogy a bősi erőmű nyolc turbinájából csak egy működik. „Ez a turbina is csak azért működik, hogy biztosítsa a víz átfolyását, amelyre környezetvédelmi okokból is szükség van” – jelentette ki a miniszter. Nagyobb mennyiséget azonban nem tudnak biztosítani. Megerősítette azonban, ha nagyobb esőzések jönnének a Duna szlovákiai vízgyűjtőin, akkor hajlandóak nagyobb mennyiséget biztosítani Magyarország számára.
A legjobb lenne egy vízerőmű, alapos hatástanulmánnyal
Több lap és elemző szerint azonban a Duna magasabb vízállását vízerőművel lehetne tartósan biztosítani, ugyanis a jelenlegi alacsony vízszintet nemcsak a kis vízhozam okozza, hanem a meder folyamatos mélyülése is. A Telex.hu testvérlapjában, a G7-en jelent meg Wagner Ernő építőmérnöknek, a Magyar Mérnöki Kamara elnökének véleménycikke. Szerinte már a paksi erőmű bővítésének háttértanulmánya is azt mutatta, hogy Duna átlagos vízszintje csökken, függetlenül a vízhozamtól.
„A paksi bővítéshez készült 2013-as hidrológiai háttértanulmány (…) szerint az 1951–1970 közötti időszak 295 centiméteres paksi medián vízállása 1991–2010-re 188 centiméterre csökkent. A két húszéves időszak közepe között negyven év telt el, vagyis a medián vízállás 107 centiméterrel, évente átlagosan mintegy 2,7 centiméterrel süllyedt”
– írja elemzésében a szerző. Szerinte a dokumentum jelentősége az, hogy „több, mint egy évtizeddel ezelőtt részletesen leírta a folyamat irányát és annak stratégiai következményeit”.
Ezt a helyzetet az okozta, hogy „Bős–Nagymarosból politikai tabu lett, miközben a történetéből valóban súlyos tanulságok következnek: nagy folyami beruházást nem lehet zárt ajtók mögött eldönteni, a környezeti hatásokat nem lehet mellékletként kezelni, a nemzetközi és vízmegosztási következményeket pedig előre kell rendezni”.
A következtetése szerint Paks hűtését a vízszint megemelésével, vagyis egy új duzzasztógát építésével lehetne megoldani, amit azonban körültekintően kellene megtervezni. A Dunára már korábban is terveztek egy gátat Paks alatt, Fajsz térségében.
„Egy Paks alatt létesített duzzasztómű felvízi hatása stabilizálhatná a paksi vízszintet, miközben villamos energiát termelne, javítaná a hajózási feltételeket és lehetőséget teremtene a térségi vízvisszatartásra”
– írja a tervezett fajszi vízlépcsőről Wagner.
Szerinte két lehetséges megoldás van:
„Vagy tovább követjük lefelé a süllyedő folyót, vagy végre megemeljük és megtartjuk a vizet ott, ahol az országnak szüksége van rá. Az első folyamatos védekezés. A második tudatos vízgazdálkodás”
– véli Wagner.
Nem biztos, hogy kell a duzzasztó
A témában több írás is született, a Másfélfok klímaváltozást figyelő és magyarázó portál Baranya Sándor vízmérnököt BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét kérdezte Paks vízellátásának lehetőségeiről. Ő szkeptikusabban áll ahhoz, hogy a megfelelő vízmagasságot a Duna visszaduzzastásával kellene megoldani.
„Egy Fajsz környékén épített duzzasztó valóban magasabb vízszintet tarthatna fenn Paks térségében, de ez csak egyetlen hatás a sok közül, ezért önmagában nem elegendő érv az építés mellett”
– érvel Baranya Sándor.
Szerinte a duzzasztónak a vízszint emelése mellett rengeteg más hatása is van, és ezeknek a hatásoknak egy jó részét a szakemberek sem értik pontosan. Ennek oka, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem készültek olyan korszerű, részletes vizsgálatok, amelyekből megbízhatóan meg lehetne ítélni az új dunai vízlépcsők teljes hatását: legutoljára ilyen konkrét tervek, hatástanulmányok Nagymarosra készültek 50 évvel ezelőtt.
„Aki jelenleg kategorikusan támogatja vagy elutasítja a vízlépcsők építését, az nem támaszkodhat teljes körű tudományos ismeretekre”
– véli a szakember.
A vízlépcső hátrányai
A vízlépcső építésével kapcsolatban két problémát említ: a hordaléklerakódást a gát felett, illetve a duzzasztás hatását az ivóvízellátásre.
„A duzzasztott szakaszokon finom iszap rakódhat le, amely eltömítheti a kavicsos folyómeder pórusait. Ez veszélyeztetheti a Budapest ivóvízellátásában kulcsszerepet játszó parti szűrésű vízbázisokat”
– véli Baranya.
A jelenlegi alacsony vízállás szerint gyorsan megoldódhat, példának a 2024-es őszi árvízhelyzetet hozza fel.
„Jó példa erre a 2024. szeptemberi Boris ciklon, amikor néhány nap alatt a kisvizes időszakból rendkívüli árvízi helyzet alakult ki”
– írja Baranya.
Szerinte a paksi erőművek tervezésénél paradigmaváltás szükséges. „A jövőbeli vízhozamokat olyan hidrológiai modellekkel kell vizsgálni, amelyek klímamodellekből és különböző éghajlati forgatókönyvekből indulnak ki” – magyarázza a szakember.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
