Hétfőn, február 6-án lesz hatvanöt éve, hogy a Manchester United labdarúgóit, vezetőit és újságírókat kísérőket szállító repülőgép balesetet szenvedett a müncheni repülőtér közelében. A klub a szombati Crystal Palace elleni mérkőzésen – amelyen díszvendégek voltak az elhunytak leszármazottjai – kezdte meg az emlékezés és a tisztelet napjait. Hétfőn és a következő napokban Manchesterben és Münchenben is megemlékeznek a tragédiáról.
Akadnak olyan összekapcsolódott szavak, olyan kifejezések, amelyek nem szorulnak magyarázatra egyetlen futballszurkoló számára sem. The Munich Disaster. A müncheni katasztrófa része lett a sportág történetének.
A Manchester United 1956-ban és 1957-ben is bajnok csapata 1958 februárjában Belgrádból indult haza, a Crvena zvezda ellen sikerrel megvívott BEK-mérkőzés után. A küldöttség megszakította a légi útját a bajor fővárosban. Amikor a BEA, a British European Airways Elizabethan 609-es típusú gépe 1958. február 6-án, 15 óra 3 perckor megpróbált felszállni a riemi repülőtéren, miután – a későbbi szakértői vizsgálatok szerint – szárnyai jegesedése miatt nem tudott a magasba emelkedni, visszazuhant a betonra és kettétört.
A hivatalos jelentések szerint 23 áldozata volt a tragédiának, de a szám csak az elhunytak számát jelenti. Hét játékos, Roger Byrne, Geoff Bent, Eddie Colman, Mark Jones, Bill Whelan, Tommy Taylor és David Pegg, valamint a kísérők közül Walter Crickmer klubtitkár, Tommy Cury és Bert Whalley, a két edző a becsapódáskor életét veszítette. Meghalt nyolc újságíró (köztük Frank Swift, a korábbi válogatott kapus, a szigetország egyik legelismertebb szakírója), a vajdasági magyar túraszervező, Miklós Béla Pál, továbbá a személyzet két tagja, s még egy utas.
Duncan Edwards, aki két hónappal korábban az első három között volt a France Football Aranylabda-szavazásán, február 21-én, a kórházban belehalt sérüléseibe. Nagyon súlyos sérüléseket szenvedett Matt Busby, a csapat menedzsere, aki a becsapódáskor ugyan nem veszítette el az eszméletét, ám nem sokkal később elájult a fájdalomtól. A müncheni Isaar Rechts orvoscsapata, Georg Maurer professzor vezetésével hetvenkét napos küzdelmet vívott az életéért. Busby túlélte a katasztrófát, de utóbb azt mondta, inkább ő veszett volna oda, mint fiatal játékosai.
A túlélők közül Johnny Berry és Jackie Blanchflower soha többé nem futballozhatott.
A csapatot Busby addigi jobbkeze, a belgrádi utat a walesiek vb-selejtezője miatt kihagyó, a „sárkányos válogatott” szövetségi kapitányaként is tevékenykedő Jimmy Murphy kezdte újjáépíteni. A tragédiáról értesülve azonnal Münchenbe repült, majd a kórházba vitette magát. Egyből az oxigénsátorban fekvő Matt Busbyhöz vezették. Amikor a még mindig élet és halál között lévő Főnök meglátta Murphyt, erőtlenül megsimította a kezét. Ránézett, s alig érthetően bár, de azt mondta: „Tartsd magasra a zászlót!”
A Manchester United tizenhárom nappal a tragédia után már kupamérkőzést vívott a Sheffield Wednesday ellen, az FA Cup ötödik fordulójában. A szerencsétlenül járt gép utasai közül ketten léphettek pályára: Harry Gregg és Billy Foulkes.
Murphy még a mérkőzés reggelén sem tudta, kikből állítja majd össze a csapatot, mindmáig ez az egyetlen alkalom a klub hosszú történetében, hogy a kiadott műsorfüzetben üresen maradt az összeállítás rubrikája. Még az utolsó pillanatban is érkeztek a más gárdák által elengedett-felajánlott játékosok, mint Ernie Taylor (Blackpool), Stan Crowther (Aston Villa), vagy kerültek éppen a csapatba új szerepkört kapó ifjak, mint a tartalék jobbhátvéd, az újonc Shay Brennan, aki balszélsőként debütált.
Jimmy Murphy szerette volna leigazolni a magyar Aranycsapat három, külföldön maradása miatt eltiltással sújtott csatárát, Puskás Ferencet, Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt. Végül nem kapta meg a szükséges engedélyeket.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
