2006-tól, azaz megalakulása óta Ľubov Šáková a homonnai menekültközpont alkalmazottja. Szlovákiában ez a maga nemében egyedülálló intézmény, amelyről viszonylag keveset tudunk. Šáková a minap interjút adott a Korzár c. napilapnak, amelyben többek között beszámolt a tábor életéről, arról, hogyan ünnepeltek, illetve hogyan kommunikálnak. Ebből a hosszabb interjúból idézzük a legfontosabb részleteket.
Hányan tartózkodnak pillantnyilag a menekülttáborban?
Most mindössze 22 menedékkérő tartózkodik Homonnán, a számuk nem nagy, ám nemzetiségi összetételük annál tarkább.
Szudánból, Törökországból, Szíriából, Marokkóból, Líbiából, Afganisztánból és Algériából érkeztek. Valamennyien egyedül indultak útnak, és mindannyian 20 illetve 40 év közötti férfiak.
Egyébként megfordulnak nálunk nők és családok is. Átlagosan egy hónapot töltenek itt, a legrégebbi lakó novemberben érkezett. Érkezés után egy beszélgetésen ill. orvosi vizsgálaton kell átesniük, és ha letelik számukra a karantén, lakótáborokba kerülnek. A férfiak a Nyugat-Szlovákiában található Nagyszarvára, míg a nők és a családok a közép-szlovákiai Apátújfaluba. Érkezéskor valamennyien alávetik magukat a PCR-tesztelésnek. Akik pozitívak, karanténba kerülnek.
Milyen a napi programjuk?
A nap reggelivel kezdődik, délelőtt vagy beszélgetésen vagy orvosi vizsgálaton vesznek részt, esetleg szlovákul tanulnak. Délután szabadfoglalkozással töltik idejüket, pl. társasjátékoznak Este főtt vacsorát kapnak, azután olvasnak, beszélgetnek, esetleg tévét néznek,
A Szlovákiában történő eseményeket is figyelemmel kísérik?
Igen, az ittenit és a hazájukban történő eseményeket egyaránt követik. Mivel számtalan országból érkeznek, a nyelvek érdekesen keverednek. Leggyakrabban arabul beszélnek, de a hindi és az újiráni nyelv is jelen van. Bár a kommunikáció nyelve az angol, nem tud mindenki angolul, ilyenkor vagy a társak, vagy a tolmács segít. Azok, akik egyazon országból érkeztek, igyekszenek egymást segíteni a beilleszkedésben, a szabadidejüket is együtt töltik.
A menekültek más kultúrából érkeztek, más konyhához szoktak.
Az étlapot igyekszünk a lakók összetételéhez igazítani. Korábban azt tapasztaltuk, hogy sok étel alapanyagát nem ismerték, és nem is szerették meg, ezért ezeket már levettük az étlapról. Ilyenek voltak pl.a főzelékfélék. Nemcsak a nemzeti összetétel, hanem a felekezeti hovatartozás is meghatározó. Ma már elsősorban csirkét készítünk számukra a legkülönbözőbb módon. Igyekszünk tájékoztatást nyújtani számukra országunkról is, hiszen alig tudnak róla valamit. A szlovák nyelvet nehéznek találják, bár a gyerekek elég hamar elsajátítják.
Keresik-e hozzátartozóikkal a kapcsolatot?
Rendelkeznek a modern technika vívmányaival, a kapcsolatfelvétellel így nincs gond. Táborunkban pszichológusok is segítik őket a megélt stresszhelyzetek feldolgozásában. Idén arácsonykor a közös ünnepi vacsora –a pandémia miatt– elmaradt.
Végül néhány adat.
Szlovákiában a mnedékjogot kérők száma 2003-ban illetve 2004-ben volt a legmagasabb, elérte a 11 500 főt.
Az elmúlt 5 esztendőben ez a szám mindössze 1272 volt, lényegesen alacsonyabb tehát, mint szomszédainknál. 2020-ban a kérvényezők száma elérte a 220 főt, ebből 10 ember kapott menedéket.
A menedékkérők nagy többsége gazdasági menekült. Menedékjogot viszont csak azok kapnak, akiket politikai vagy vallási okokból üldöznek, esetleg a háború vagy természeti katasztrófa miatt hagyták el otthonaikat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
