Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács, az alapító atyák által megálmodott fórumok mellérendelt feladatkörökkel egy gazdasági társulás működtetésére jöttek (volna) létre. Úgy tűnik, ez a kezdeti elképzelés már a múlté.
A hatalmi szereposztás és gyakorlat mára hamisítatlan birodalmi tempót mutat, ügyintézés helyett parancsuralmi diktátumot. Demokrácia helyett elburjánzott a „magországok” egyre kórosabb felsőbbrendűségi tudata és az ezzel járó felsőbbrendűségi mámor. A különböző vélemények, szempontok tiszteletben tartása helyett a tagországok letorkolása, szankciókkal való fenyegetése. A tagállamok – különösen Magyarország és Lengyelország – demokratikusan megválasztott vezetőinek a szőnyegre hívása, kioktatása. A kioktatás stílusa már-már a kiskorúsítás, a nemzeti öntudat megtörésének érezhető szándékával.
Majd mi megmondjuk, mi a helyes, hiszen mi vagyunk a művelt Nyugat! Kulturális fölényünk tudatában, évszázados hagyományaink jogán az Unión belül is demokráciát oktatunk!”
Vizsgáljuk meg közelebbről azt a (máig ható) társadalmi-kulturális hagyományt, amelyre a demokráciát oktató európai csúcsfórumok naponta hivatkoznak. Például a XVI. századi Nyugat-Európa és a korabeli Magyarország meg Erdély tükrében. Benda Kálmán történész írja:
„A magyar protestantizmus csak most ébredt erejére. (…) Ez a mozgalom nemcsak céljaiban, de módszereiben és eszközeiben is elütött a nyugati országok történéseitől. Katolikus és protestáns között a nyugaton megszokott vak gyűlöletet, amely minden reális látást megakadályozott, nálunk nem találjuk meg. (…) A magyarság akármilyen hiten volt is, mindig megőrizte kereszténységét és emberi méltóságát. Ugyanakkor, mikor Spanyolország máglyáin az eretnekek ezrei égtek el, amikor Németalföldön (a mai Hollandiában!), a Szent Bertalan-éj orgyilkosai irtották a hugenottákat, amikor Angliában a pápaság és az új hit hívei felváltva küldték egymást börtönbe és vérpadra, amikor a délvidéki osztrák tartományokban a nép legjavát kiűzték szülőföldjéről protestáns hite miatt, a Német Birodalom fanatikus lutheránusai és kálvinistái pedig vetekedve juttatták egymás papjait és tanítóit koldusbotra, mikor a ’művelt és fejlett’ Nyugaton vallási kérdések ’megoldásakor’, a jelszó: ’Átkozott legyen az, amelyikünk megkíméli apját, anyját, fivérét vagy barátját!’, már ha kiderül róla, hogy a másik felekezet hitét vallja. (…) Ugyanakkor Bocskai és a mellé állt magyar nemzet önmérsékletével, józan nyugalmával példát mutatott egész Európának.”
Mert bár a magyar protestáns rendek ráébredtek erkölcsi és számbeli erejükre, jelszavuk ez maradt: „Mindenki maradhasson abban a vallásban, amelyikben maradni akar.” Önmérsékletből példát adtak Nyugat-Európának!
Íme egy részlet Prosper Mérimée Szent Bertalan éjszakája című regényéből: „Elsütöttek egy ágyút, az egész csapat vágtatva elindult a síkság felé, hogy a katolikusok minden oldalról megtámadva higgyék magukat. Az Evangélium-bástya, melyet a katolikus sereg mérnökei különösen célba vettek, ötágyús ütegtől szenvedett. Az első őrszemeket felkoncolták. (…) A győzelem már nem kétséges, s miután az üteg elesett, felhangzik a protestánsok vad csataordítása: Nincs kegyelem! Emlékezzetek augusztus huszonegyedikére!” Vagyis Szent Bertalan apostol napjára. Egyébként hasonló türelmetlenség nyilvánul meg a progresszív vagy inkább posztmodern tanok, az LMBTQ- vagy a genderelméletek nyugat-európai terjesztésében is.
„A dolgok megértéséhez – írja Benda Kálmán – tudnunk kell, hogy Erdély már a XVI. század második felében protestáns állam volt, mégis a protestáns ország a katolikus Báthory Istvánt ültette a fejedelmi székébe, mert tudása, képességei alapján őt találta erre a tisztségre a legmegfelelőbb személynek. (…) Báthoryra és az erdélyi légkörre pedig az volt a jellemző, hogy ebből nemhogy véres tragédiák, de még összeütközések sem keletkeztek.
A tordai országgyűlés végzését a négy vallási felekezet szabadságáról megtartotta, mert politikai éleslátása azt mondotta: nem szabad az amúgy is szétszakadozott magyarságban még vallási harcot is szítania.”
Megjegyzés: Tisztelt Ursula von der Leyen! Szeretettel ajánlanám az Ön és vezetőtársai figyelmébe a bibliai mondást: Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Az európai jövő spekuláns körök kezére való kiszolgálása, az Európai Unió zsibvásárrá változtatása helyett talán ideje volna leszállni a magas lóról.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/44. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
