Sok szó esik mostanság a szírekről, főleg a menekülthelyzet kapcsán, a legtöbb megélhetési migráns is szír menekültnek tünteti fel magát. Ennek fejtegetésébe nem menjünk bele, ejtsünk szót arról, hogyan kerültek a szőgyéniek – már a múlt század 80-as éveiben – közelebbi barátságba a szírekkel.
Használjuk ehhez Kovács Ferenc 40 év és a kivi beérett című könyvét. A szerző hosszú ideig volt a szőgyéni mezőgazdasági szövetkezet elnöke.
A XX. század második felében Csehszlovákia a világ tíz legnagyobb fegyvergyártó állama közé tartozott. A Varsói Szerződés tagállamain kívül a Szíriai Arab Köztársaság volt a csehszlovák fegyverek legnagyobb vásárlója. Ezért 1983 tavaszán Prágában a központi pártbizottságon olyan döntés született, hogy egy jól menő szövetkezetnek fel kell vennie a Csehszlovák-Szír Barátság Egységes Földműves Szövetkezet nevet, ami olyan szép gesztus lesz Szíria irányába, hogy ennek hatására majd évente 50-100 tankkal többet vásárolnak.
Az újvári járásban a két legjobban gazdálkodó szövetkezet az udvardi és a szőgyéni volt. Mivel az udvardiak neve Auróra EFSZ volt, ez nem változhatott, így járásunkból a szőgyéni szövetkezet lett felterjesztve a névre. Itt a szövetkezet neve Družba-Barátság volt, ilyen neve akkoriban az országban 32 TSZ-nek volt. A javasoltak listája Biľak elvtárs elé került, rajta Szőgyén a 16. helyen állt. Mivel Biľak elvtárs már volt Szőgyénben és tetszett is itt neki, ezért aláhúzta a nevünket és ezzel le is zárult az ügy.
Mikor megtudtuk, fel kell venni ezt a nevet, igen elcsodálkoztunk, és percekig kerestük Szíriát a térképen. A névfelvételi ünnepségre 1983. július 21-én került sor. A szíriai delegáció vezetője Elias Al Lati úr volt, a szíriai BAAS párt regionális elnökségének tagja, továbbá Zaid Haddád, Szíria prágai nagykövete a feleségével, a nagykövetség két attaséja, valamint egy személy a Nemzetközi Diákszövetségből. Csehszlovák részről eljött Štefan Lazar belügyminiszter, Prágából a Külkapcsolatok Társaságának titkára, Vladimír Berger és sokan mások.
Később a csehszlovák egyetemeken tanuló szír diákok gyakran jártak brigádra a szövetkezetünkbe. 1984 őszén jött az első csoport, a kertészetbe voltak beosztva paprikaszedésre. Délben mentem őket megnézni, de akkorra már megfájdult a derekuk. Elmondták, ők még életükben nem végeztek fizikai munkát, apáik magas beosztású olajsejkek. Másnap szilvát szedtek. Ezt a különleges szilvafajtát kézzel kellett darabonként leszedni, hogy meg ne ütődjenek. Az arabok lassúnak tartották a kézzel való szedegetést, hatan-heten úgy megrázták a fát, hogy egyszerre hullott a földre az egész termés.
Úgy tűnhet, sok gondunk és kiadásunk volt a szíriai diákokra, de volt igen sok hasznunk is, ami sokszor felülmúlta a költségeket.
Szőgyéni pártdelegáció Szíriában
Puskás Lajos mérnök idézi röviden emlékeit, aki szintén a delegáció tagja volt.
Akkoriban Szíria a Szovjetunió, míg Izrael az Egyesült Államok támogatását élvezte. A damaszkuszi repülőtéren értünk jött egy arab és kikerülve a vámot, egyenesen a repülőtér igazgatójának irodájába vezetett. Két fekete Mecedes vitt a szállásunkra. Tolmácsunk egy Prágában tanult BAASz párttag volt. Meg is lepődtünk, hogy nem akárkikként fogadtak bennünket. Eljutottunk egészen a párt főtitkárához.
Elvittek egy helyre, ahol szőlőt termesztettek, de hogyan?! A szőlő a földön futott a sziklás talajon. A nagykövetség embereivel meglátogattunk egy kórházat, ahol már akkor több dialízises gép volt, mint nálunk. Ellátogattunk a helyiekhez is egy barlangba, együtt étkeztünk velük a földre terített szőnyegen. Jártunk több mecsetben, sőt még egy keresztény templomot is felkerestünk. Elvittek a háborús övezetbe, a Bikaa völgyből távcsővel néztük a katonaságot, hallottunk, hogy morajlanak a fegyverek. A mi fegyvereinkkel harcoltak, Tatráink húzták az ágyúkat, traktorjaink segítkeztek az egyéb munkálatokban. Még egy nyilvános kivégzést is megnézhettünk volna reggel négy órakor, de azt valamiért kihagytuk…”.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
