A pandémia nemcsak lelki egészségünket, hanem főként családi kapcsolatainkat teszi próbára. A vírus valószínűleg még sokáig velünk marad, jobb hát, ha megtanulunk vele élni. Nagy kérdés: hogyan?
Mind testi, mind lelki szempontból rendkívül nehéz időket élünk, alig találkozunk ismerőseinkkel, féltjük családtagjainkat, s ráadásul rengeteg negatív hír hat ránk. Míg „normális” körülmények között nincs sok időnk figyelni a híreket, karanténban a helyzet egészen más. Az embernek néha az az érzése, hogy minden összedől körülötte, fél, szorong, reményvesztetté válik. S mindez csak azért van, mert naponta több órán át figyeli a híreket a fertőzöttek és a halottak számáról. Pedig a megoldás viszonylag egyszerű lenne. Egyáltalán nem kell pontosan tudni, hogy a világ melyik országában hányan haltak meg, s a válságstáb minden sajtóértekezletét sem kell megnézni. A híreket csak bizonyos ideig, például reggel és este fél óráig nézze. Ehelyett foglalkozzunk szebb és hasznosabb dolgokkal, például mozogjunk többet.
A sport nagyszerűen segít abban, hogy elűzzük a kellemetlen gondolatokat. A szervezet mozgás közben olyan hormonokat termel, amelyek boldogságérzetet váltanak ki, hatásukra lelkileg megnyugszunk. Épp a karantén vagy az otthonról végzett munka indíthat el bennünket olyan célok felé, amelyeket a nagy rohanás miatt még nem sikerült elérni. Több edző online órákat tart. Lehet, hogy épp ez az időszak az, amikor végre sportolni kezdünk és tehetünk valamit például fájó hátunkért.
Jó kikapcsolódás lehet a varrás, a rajzolás, a festés, a kerti munka, a zenehallgatás stb.
Nem könnyű otthonról dolgozni, ha közben ott szaladgálnak körülöttünk a családtagok, mondjuk az az iskoláskorú gyerekek. A lényeg az, hogy legyen rendszer a mindennapokban. Alakítsunk ki olyan rezsimet, mintha bejárnánk a munkahelyre. Állítsuk be a vekkert, jegyezzük fel a legfontosabb feladatokat és amit már elvégeztünk, húzzuk ki a listáról. Mindig szakítsunk időt a munkára és a kikapcsolódásra. A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a távtanulás nem egyenlő az üdüléssel, és hogy az iskolai feladatokat ugyanolyan következetesen teljesíteni kell, mintha iskolába járnának. Természetesen délután lehet játszaniuk, mozogniuk.
Tartsuk be a szabályt, hogy bizonyos időt a gyerekekkel töltünk, bizonyos időt pedig magunkra, a munkára és a hobbira fordítunk. A közösen eltöltött és a magunkra fordított idő közötti egyensúly megőrzése a családi és a partneri viszony minőségének mutatója. Ne mondjunk le azokról az aktivitásokról, amelyek örömet szereznek. Ez lehet apróság is, például a reggeli kávézás, az esti meleg fürdő, a kedvenc újság lapozása vagy egy félórás séta.
A közvetlen kapcsolattartásra is ügyeljünk. Ha úgy érezzük, hogy magányra van szükségünk, ezt nyíltan mondjuk meg a családnak, mert így megelőzhető a konfliktus és a félreértés. Ám ennek fordítottan is működnie kell. Legyünk családtagjainkhoz nagyvonalúak. Ha elvárjuk, hogy partnerünk megértse ingerült reakcióinkat, igyekezzünk elnézni bizonyos dolgokat, és feleslegesen ne hánytorgassuk fel azokat.
A jelenlegi helyzet lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük együttérzésünket és barátságunkat másokkal szemben. Kérdezzük meg a szomszédokat, hogyan érzik magukat, nincs-e valamire szükségük, hívjuk fel ismerőseinket. A szülők és a nagyszülők különösen nehezen viselik a távolságtartást. Nem járhatnak templomba, félnek orvoshoz vagy üzletbe menni, a szigorú intézkedések megfosztották őket a szociális kapcsolatoktól. Most valóban jó alkalom van arra, hogy az internetet és a telefont alaposan kihasználjuk, bizonyos ideig ne találkozzunk egymással, hogy elkerüljük a fertőzésveszélyt. Amikor valakivel beszélgetünk, próbáljunk pozitív témákat szóba hozni, amelyekről az embernek pozitív gondolatok jutnak az eszébe.
(ki)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
