A Best of Sepsi-díjat osztottak az eladók és vendéglátásban dolgozók (pl. bolti eladó, pincér, szakács, báros, konyhai kisegítő) számára is. Talán mindannyiunk nevében mondhatjuk, nagyon helyesen tették! Mert ahányszor betérünk egy boltba, hogy ruhát vegyünk gyermekünknek, élelmiszert a vasárnapi ebédhez, ahányszor leülünk egy vendéglő asztalához, amikor egy nyári meleg napon fagyit kérünk az utcasarki árusnál és a kívánt termék mellé mosolyt, kedvességet és jó szót kapunk, azzal kicsit szebbé teszik még borongós napjainkat is. Cristina Dumitrescu, a Szentgyörgy Pince pincére hivatásként tekint munkájára, ezért azt vallja, csak szeretettel lehet azt végezni, elismerést csak úgy lehet szerezni.
Mindig is ez vonzott
– Miért választotta, mit talált vonzónak a pincéri szakmában? Kívülállóként csak azt látja az ember, nem egy hálás munka: rengeteget kell szaladgálniuk a konyha és az asztalok közt, közben számos igényt kell számon tartaniuk és kérdést kell megválaszolniuk… – Pedig én mindig pincér szerettem volna lenni! A több évvel idősebb testvérem is pincér, én pedig felnéztem rá és kicsi korom óta azt mondtam, olyan akarok lenni, mint ő. Rajta mindig azt láttam, milyen elégedett szakmájával. Érettségi után, 2007-ben be is jelentettem családomnak, hogy pincérként akarok elhelyezkedni. A szüleim nagyon féltettek, mert úgy vélték, az férfi szakma, nem nekem való, nem fog működni. A bátyám volt az, aki mellém állt, s azt mondta, hadd próbáljam meg a nyáron, majd ha látom, hogy nem egyszerű, magamtól fogom otthagyni. Nos, ennek már tizenhét éve.
Nyitni, tanulni kell
– Kinek tudná ajánlani a pincérséget, mint mesterséget? – Elég sok szakiskolás megfordul nálunk, de csak kevesekből lesz pincér. Folyamatosan próbáljuk elmondani, és jó példával mutatni, mit is kellene tenni, hogy sikeresek legyenek. Mert nem elég az, hogy felveszi a rendelést és kiviszi az ételt, hanem folyamatosan tanulni kell. Meg kell tudni jelenni az asztalnál, kezelni kell tudnia az egy vendéget vagy az asztalnál helyet foglaló vendégsereget is – akkor is, ha jó kedvűek, akkor is, ha türelmetlenek és modortalanok. Nem ők irányítanak – bár te mindent megteszel, hogy ők ezt ne vegyék észre és jól érezzék magukat –, hanem te. És ehhez megfelelő magabiztosság kell. Részleteiben ismerned kell az étlapot, a vendéglő harminc-negyven borából legalább ötöt-hatot jó szívvel kell tudnod ajánlani. Ha ezeket nem tudod megtanulni, nem tudod kezelni – néha nagyon nem egyszerű nem visszaszólni egy-egy csúnyán viselkedő vendégnek –, s csak munkaként fogod fel a pincérkedést, hosszú távon nem lesz jövőd a szakmában.
– Mi kell ahhoz – és mennyi idő –, hogy beletanuljon és elfogadható pincér legyen valakiből? – Attól függ, mennyire nyílt az illető és mennyire tanulékony. A nálunk gyakorlatra jelentkező iskolások általában nem tudnak egy asztalt megteríteni, mert talán még otthon sem gyakorolták. Ez gond nekünk is, mert így, hogy mindent magyaráznunk és mutatnunk kell, mi is sok időt vesztünk. És nagyon félnek kimenni a vendéghez, főleg, ha az román nemzetiségű. Egy rendelést nem tudnak felvenni, mert nem tudnak románul, mi pedig nem tudjuk a nyelvet megtanítani. Arról nem is beszélve, hogy nyáron, amikor sok a turista, nagyon kellene egy kicsi angol tudás is.
Jó helyen vagyok
– Szakmailag léphet feljebb, jobb beosztásba az, aki pincérként kezd dolgozni? – Van, természetesen lehet más beosztásba kerülni. Én négy évig voltam a cégcsoporthoz tartozó Big Mama főtéri egységének vezetője. Én rendeltem meg az árut, foglalkoztam a személyzeti problémákkal, ha szükséges volt, én közvetítettem a főnökség felé.
– Mégis pincérként dolgozik most… Valami nem tetszett? – De igen, tetszett, viszont négy év után úgy döntöttem, ismét változásra van szükség az életemben. Én ezt nem úgy élem meg, mint visszalépés. Örvendek, hogy megtapasztalhattam, milyen a nagyobb felelősség, hatalmas magabiztosságot nyertem általa, de ami most van, az pont elég a számomra pillanatnyilag. Úgy érzem, nagyon jó helyen vagyok.
– Mit jelent ön számára a Best Of Sepsi-elismerés? – Önbizalmam eddig is volt, de azt még jobban megerősítette a díj. A Szentgyörgy Pincéből nem én voltam az egyetlen jelölt, hanem Bakk Csaba kollégám is, ami nemhogy nem okozott fennakadást, hanem még jól is fogott, mert közösen tudtunk szurkolni. Úgy voltunk vele, bárhogy is szavazzon a közönség, de valaki közülünk győzzön, hogy általunk büszkélkedhessen a vendéglő is.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
