Hiúzok, dzseládák, egy víziló kölyök és kulisszatitkok – bejártuk a pozsonyi állatkertet (FOTÓK) Koleszár Linda2026. 07. 28., k – 16:53
Miközben a látogatók még csak készülődnek az állatkerti sétára, a Pozsonyi Állatkertben már órák óta zajlik az élet. Hajnalban kezdődik az etetés, a takarítás és az állatok egészségi állapotának ellenőrzése, napközben pedig egymást érik az új lakók, a születések és a fejlesztések. Egy elektromos járműre pattanva jártuk be az állatkertet Zuzana Dzurdzíková, az intézmény marketing- és oktatási osztályának munkatársa vezetésével, hogy megnézzük, milyen újdonságokkal várják idén a látogatókat.
Az állatkertben a nap jóval a látogatók érkezése előtt kezdődik. Az etetők és gondozók már hajnali öt órától dolgoznak: etetik az állatokat, kitakarítják a kifutókat, figyelik a viselkedésüket, és ha szükséges, orvosi ellátást is biztosítanak számukra.
Mi ebből már csak a nap későbbi szakaszát láttuk, amikor egy golfkocsira emlékeztető elektromos járművel indultunk útnak Dzurdzíková vezetésével. Az első állomásunk rögtön az egyik legújabb látványosság volt: a frissen érkezett dzseládapáviánok kifutója.
Dzseládapáviánok: Etiópia magashegyeinek emlősei
A hat fiatal dzseládapávián a Jersey-i állatkertből érkezett, és egy tizenöt egyedből álló új csoport első tagjai. Ottjártunkkor már kiengedték őket a teljes, csaknem kétezer négyzetméteres kifutóba, ahol hamar otthonosan mozogtak.
A dzseládák különleges főemlősök. Etiópia magashegyi vidékein őshonosak, és a vadonban sehol máshol nem fordulnak elő. A Theropithecus nemzetség egyetlen ma élő képviselői, életmódjuk pedig több szempontból is egyedülálló. Napjuk nagy részét a talajon töltik, és az ember után a világ egyik leginkább szárazföldi életmódot folytató főemlősei. Táplálékuk jelentős részét ráadásul a fű alkotja.
A látogatók számára azonban talán a külsejük a legszembetűnőbb. A mellkasukon található vörös folt miatt „vérző szívű majmokként” is emlegetik őket. A hímeknél ez különösen élénk, és a társadalmi státusz jelzésében is szerepet játszik. A hímeket emellett jellegzetes sörényük és hosszú szemfogaik is megkülönböztetik.
A természetben a dzseládák rendkívül nagy közösségekben élnek. Egy-egy csoport több száz, sőt akár több mint ezer egyedből is állhat. Ennek egyik oka, hogy olyan táplálékforrásra specializálódtak, amely természetes élőhelyükön bőségesen rendelkezésre áll.
Az új pozsonyi kifutó különlegessége nemcsak a mérete. A domboldalon kialakított terület természetes terepviszonyokat használ ki, miközben a látogatóknak panorámát is kínál: innen Pozsony egy része, a Kis-Kárpátok és a Kamzík tévétorony is látható. A kifutóhoz új sétány is kapcsolódik, amely a készülő „afrikai domb” további bemutatóhelyeivel köti össze a területet.
A dzseládák érkezésével így nemcsak egy Szlovákiában egyedülálló főemlősfajjal gazdagodott az állatkert, hanem egy olyan kifutóval is, amely egyszerre szolgálja az állatok természetes viselkedését és a látogatói élményt.
Bawu, a ritka törpevíziló kölyök
A következő állomáson már egy olyan állatot kerestünk fel, akinek születése az egész állatkert számára különleges esemény volt. Május utolsó hetében ugyanis törpevíziló született Pozsonyban.
A kis nőstény a Bawu nevet kapta, amely egy afrikai törzsi nyelven „régóta várt csodát” jelent. Nem véletlenül: a törpevízilovak szaporítása emberi gondozásban rendkívül nehéz és kiszámíthatatlan.
Bawu életének első heteit ezért különösen szoros megfigyelés mellett tölti. Egy gondozó folyamatosan figyeli az anya és a kölyök állapotát, szükség esetén pedig az állatorvosi csapat is azonnal beavatkozik.
A kezdet ráadásul nem volt teljesen problémamentes. Az anya, Dinba, a szülést követően emlőgyulladást kapott, amely szakszerű kezelést igényelt. Állapota jelenleg stabil, a csapat pedig folyamatosan figyelemmel kíséri.
Bawu emiatt az anyai gondoskodás mellett tápszert is kap. A nehézségek ellenére azonban jól fejlődik, szépen növekszik és életerős.
Dzurdzíková lapunknak elmondta, hogy a pozsonyi szakemberek a kezdetektől kapcsolatban állnak a svájci Bázeli Állatkert munkatársaival is, akik sok tapasztalattal rendelkeznek a törpevízilovak tenyésztésében. A tapasztalatokat az európai tenyészprogram koordinátorával is megosztják.
A kis Bawu várhatóan körülbelül két évig marad Pozsonyban, ezt követően egy másik állatkertbe költözik majd.
Bawu születése azért is különösen fontos, mert a törpevíziló a vadonban komoly veszélyekkel néz szembe. Nyugat-Afrika esőerdeiben él, elsősorban Libériában, Sierra Leonéban, Guineában és Elefántcsontparton. Élőhelyének pusztulása, feldarabolódása, az erdőirtás, a mezőgazdasági területek terjeszkedése és az orvvadászat miatt a faj állománya jelentősen visszaesett.
A pozsonyi állatkert tavaly új, modern kifutót alakított ki számukra, amelyben jelenleg egy tenyészpár él. Az intézménynek egyébként már korábban is voltak sikeres szaporulatai, legutóbb 2022-ben.
A kis Bawu így nemcsak egy újabb állatkerti lakó. Születése egy olyan nemzetközi természetvédelmi törekvés része, amelynek célja a veszélyeztetett fajok biztonságos állatkerti populációinak fenntartása.
Új lakók: kapibarák, kenguruk és egy földilúd
A Pozsonyi Állatkert az elmúlt időszakban több új lakóval is bővült. Közülük a két kapibara – vagyis vízidisznó – talán a látogatók egyik legnagyobb kedvence lehet.
A két nőstény a Prágai Állatkertből érkezett még tavaly novemberben. A dél-amerikai trópusi területekről származó állatok nehezen viselik a hideget, ezért télen meleg, beltéri helyen tartják őket. Júniusban azonban a jó időre való tekintettel, már kiengedték őket a számukra kialakított kifutóba, így már mi is ott tudtuk őket megtekinteni.
A kapibarák otthonát a törpevízilovak korábbi kifutójából alakították ki. A területet vízfelülettel, száraz pihenőhelyekkel és legelésre alkalmas növényzettel tették alkalmassá az új lakók számára.
A Prágai Állatkertből egy rövidcsőrű földilúd nősténye is érkezett Pozsonyba, hogy párt alkosson az ottani hímmel. A látogatók a flamingók kifutója melletti tavon figyelhetik majd meg. Három fiatal vörös óriáskenguru nőstény szintén Prágából érkezett, és már csatlakozott a meglévő csoporthoz.
Egy hatalmas „Bél”, amely megosztja a látogatókat
A túra egyik legszokatlanabb állomása kétségtelenül a „Bél” című monumentális műalkotás volt. A 15 méter hosszú, 1,7 tonnás szobrot Anetta Mona Chişa és Lucia Tkáčová készítette, és a Pozsonyi Városi Galériával együttműködésben került az állatkertbe.
A vastagbelet formázó alkotás az emberi bélrendszerben élő mikroorganizmusokra, valamint a mikrobiom egészségre, immunrendszerre és lelkiállapotra gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet.
A mű azonban nem aratott osztatlan sikert. Dzurdzíková szerint az állatkert hideget és meleget is kapott miatta: voltak, akik ízléstelennek vagy egyenesen gusztustalannak tartották.
A gyerekek viszont láthatóan másképp vélekednek róla. Mászókának használják, körülötte kergetőznek, és láthatóan élvezik a különleges formájú „játszóteret”.
A félénk arany takin
Az állatkertben az idei évben több ritka faj szaporulatának is örülhetnek. Áprilisban arany takinborjú született. A fajból a világ állatkertjeiben mindössze néhány tucat egyedet tartanak.
A félénk kis takin egészséges és életerős, anyja pedig gondosan gondozza. Ottlétünkkor is szorgosan követte anyját. Dzurdzíková elmondta, hogy arany takin 2023 óta él Pozsonyban, amikor egy hím érkezett a Libereci Állatkertből, majd egy nőstény a wrocławiból.
A Kína hegyvidéki területeiről származó állat jellegzetes, sűrű, aranyszínű szőrzetéről kapta a nevét. Robusztus testalkata és különleges megjelenése miatt az állatkert egyik érdekes lakója.
A kölyök születése a nemzetközi tenyésztési program szempontjából is fontos eredmény, hiszen a faj a természetben sebezhetőnek számít, elsősorban élőhelyének elvesztése miatt.
A hiúzok, amelyek egyszer talán visszatérhetnek a vadonba
A túra végén egy másik fontos természetvédelmi program résztvevőivel is találkoztunk: a Pozsonyi Állatkert új hiúzpárjával.
A két fiatal állat április 22-én érkezett Csehországból. A nőstény a děčíni állatkertből, a hím pedig a Hluboká nad Vltavou-i állatkertből jött. A pár összeállítása tudatos döntés volt: a cél egy genetikailag erős állomány megalapozása és a későbbi szaporulat.
Ehhez azonban először megfelelő körülményeket kellett kialakítani. A Pozsonyi Állatkert tavaly egy új, nagyméretű hiúzkifutót épített, amely megfelel a tenyésztési program elvárásainak.
A fejlesztés egy nagyobb természetvédelmi cél része. A Pozsonyi Állatkert ugyanis szeretne bekapcsolódni abba a nemzetközi programba, amelynek nem pusztán a hiúzok tenyésztése a célja, hanem az is, hogy megfelelő egyedeket később visszatelepítsenek a természetbe.
A hiúz Európa legnagyobb macskaféléje, és fontos szerepet tölt be az erdei ökoszisztémákban. Jelenlétével hozzájárul a természetes egyensúly fenntartásához, ugyanakkor Szlovákia vadonjának egyik jelképes állata is.
A faj visszatelepítése előtt azonban számos akadály áll. Élőhelyeinek elvesztése és feldarabolódása mellett az illegális vadászat is veszélyezteti fennmaradását, és akadályozza természetes terjeszkedését.
A modern állatkertek ebben a folyamatban már messze nem csupán bemutatóhelyként működnek. Genetikai tartalékot őriznek, tenyésztési programokban vesznek részt, és tudományos, illetve természetvédelmi munkát végeznek.
A pozsonyi hiúzok esetében tehát a történet akár jóval túlmutathat az állatkerti kifutón. Ha minden a tervek szerint alakul, az itt születő utódok egy része egyszer talán már nem a látogatók előtt, hanem Európa erdeiben élhet.
Nemcsak állatokat láttunk
A pozsonyi állatkerti túra végére egyértelművé vált: az új lakók és a látványos kifutók mögött jóval több van annál, mint amit egy látogató egy néhány órás séta során érzékelhet.
A hajnalban kezdődő gondozói munka, a szigorúan összehangolt tenyésztési programok, a veszélyeztetett fajok megőrzése és a természetbe való visszatelepítés mind ugyanannak a nagyobb célnak a részei.
Közben pedig az állatkert folyamatosan változik. Új fajok érkeznek, kölykök születnek, kifutók alakulnak át, és még egy hatalmas bél is helyet kap a területen.
A látogató számára mindez egy kellemes nap az állatok között. A kulisszák mögött azonban egy sokkal összetettebb történet zajlik: egy olyan intézményé, amely egyszerre próbálja közelebb hozni az embereket a természethez, és közben aktívan tenni azért, hogy a természetben élő ritka fajoknak a jövőben is legyen esélyük a túlélésre.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
