Rasszista bűncselekménytől hangos a horvát sajtó, még az illetékes ombudsman is megszólalt az ügyben. Bár a bűntett mértéke nem egy Brentont Tarrant-kaliberű ügy, de legalább olyan veszélyes a társadalomra, mint egy levizelt zsinagóga. A horvát Jutarnij ír az esetről.
A horvát rendőrség letartóztatta a Ivanić Graból származó Juraj Mesićet, aki szóban inzultált egy indiai állampolgárságú Wolt-futárt, s ezt videóra véve elküldte egy barátjának. Később a felvétel kikerült a világhálóra. Juraj a felvétel tanulsága szerint emígy reagált a woltos futár láttán: "Kibaszott nigger, takarodj haza Indiába! Ez a mi országunk, Horvátország! Ez a mi Európánk! A fehéreké, nem a feketéké!" A videó futótűzként terjedt az interneten. Spiclik tippjei alapján a zágrábi rendőrség hamar azonosította a horvát férfit, Juraj Mesićet, akinek a lakhelyén állítottak kelepcét. Bírósági végzés alapján először házkutatást tartottak az otthonában, majd egy hónapos előzetes letartóztatásba helyezték gyűlöletkeltés, gyűlöletbeszéd és uszítás miatt. Szerencse, hogy lábtörlő felgyújtása nincs a vádpontok között…
Az eset kapcsán megszólalt Tena Simonović Einwalter ombudsman is. "Elfogadhatatlan, hogy bőrszíne, származása vagy vallása miatt bárkit is sértegessenek. Ezt tiltja az alkotmány, a hatályos jog, az uniós jog és a horvát törvények." Az ombudsman nyomon követi majd az ügyben eljárni jogosult Állami Főügyészség (DORH) és a Belügyminisztérium intézkedéseit. Magyarra fordítva nyomást gyakorol a hatóságokra.
Az ombudsman felszólította a közéleti személyiségeket, hogy ítéljék el a cselekményt, tekintsék elfogadhatatlannak, és ezzel szimbolikusan bátorítsanak mindenkit, aki hasonlót tapasztalt vagy átélhetett, hogy tegyen bejelentést.
„Ez különösen a horvátországi külföldi munkavállalók számára fontos, hiszen gyakran nem ismerik kellőképpen a horvát nyelvet vagy a jogrendszert, ezért félhetnek bejelenteni az ilyen eseteket vagy jogaik egyéb megsértését” – mutatott rá.
Az ombudsman azt is elmondta, hogy csak így – feljelentéssel, vagyis jogi úton a cselekmény megfelelő minősítésével és bírósági szankcionálásával, valamint nyilvános elítélésével – egyértelmű üzenetet küldhet a társadalom, hogy az ilyen kirohanásokat nem fogadják el, ill. hogy az egyének felelősséget fognak viselni a törvény megszegéséért.
A "megtámadott" indiai nem kívánt kamerák elé állni, mert még mindig a "sokk hatása alatt volt". Úgy tudom elképzelni ezt a hatalmas megrázkódtatást, mint a genetikailag örökölt traumákat, melyek vélt vagy valós történelmi események váltanak ki bizonyos csoportokból.
A nagyjából egy éve Horvátországban tartózkodó kollégái azonban nyilatkoztak. Naythan Kumar Igata, Bijaj Adhikari és Jasvir Siwgh, két indiai és egy nepáli futár, akik szerint az elmúlt időkben gyakoribbak a rasszista megnyilvánulások. A nepáli elmondta azt is, hogy egyszer letépték róla a táskáját. A két indiai szerint "összességében nem olyan rossz a horvátországi munka", szerintük "az ügyfeleknek nagyjából az egy százaléka goromba" velük. Nehezményezik, hogy "amikor jövünk az utcán, átmennek a másik oldalra. Ezt nem értjük." Mi pontosan értjük. Biztosan a derék horvátoktól is meg szokták kérdezni valakik, hogy mennyi az idő a telefonon.
Mesić egyébként a Dinamo Zagreb szurkolói csoportjának, a Bad Blue Boys (BBB) tagja. A horvát szurkolók mindig is nacionalista elveket vallottak. A délszláv háborúban is a fronton harcoltak a különböző szurkolói csoportok. A háború nulladik fejezete gyakorlatilag egy Dinamo Zagreb-Crvena Zvezda jugoszláv bajnoki mérkőzés volt. Az 1990. május 13-án megrendezett bajnokin óriási tömegverekedés tört ki. A Dinamo kapitánya, Zvonimir Boban eközben nekiment egy rendőrnek, aki éppen egy horvát szurkolót vert a földön. Ez a jelenet szimbolikus jelentőséggel bírt, és még ma is sokan úgy emlékeznek meg róla, hogy gyakorlatilag ez jelképezte a háború kezdetét. Az eset következtében Boban nem sokkal később kikerült az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra utazó jugoszláv válogatott keretéből, azonban a horvátok szemében nemzeti ikon lett.
Juraj mellett nemcsak a horvát ultracsoportok fejezik ki szolidaritásukat, de külföldiek is (például Levszki Szófia).
Látható, hogy a horvát sajtó bolhából csinál elefántot, melyhez partnert talált a rendőrségben, az ügyészségben és a politikában is. Miközben Horvátország is küzd a migrációval, a népesség csökkenésével, valamint az ezzel összefüggő elvándorlással, addig a politika nem a valós problémák megoldásával foglalkozik, hanem a nacionalisták ellen folytat boszorkányüldözést.
Szabadságot Jurajnak!
Za dom spremni!
(Olvasónktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
