Azoknak a nőknek, akikről az írás szól, kitüntetett helyük van a magyar történelemben. A sort olyan hős magyar nőkkel kezdem, akik fegyvert fogtak, fegyverrel a kezükben harcoltak hazájuk védelmében.
Rozgonyi Cecília
Felvidéki főnemesi családból származott, édesapja Szentgyörgyi Péter gróf volt. Rozgonyi István pozsonyi és temesi ispánhoz ment feleségül, aki az 1387-től 1437-ig uralkodó Zsigmond király egyik bizalmi embere volt. A Duna jobb partján fekvő Galambóc várát (ma Szerbia) 1427-ben Lazarevics szerb várparancsnok 12 ezer aranyért eladta a törököknek. 1428 tavaszán Zsigmond, Magyarország királya sereggel érkezett Galambóc visszavételére. Az ostromló 20 ezer fős gyalogos csapat támadását Rozgonyi István vezette, a Dunán felülről érkező hajóhaddal pedig felesége, Cecília támogatta az ostromot. „A fehér nő inte kormánybotjával, s azzal a kísérő hajók rárohantak a zavart török hajóhadra, tűzesőként hullott a görögtűz reájok, s a hulló szikrapor közepett, mint egy túlvilági bálványkép, állt a magasztos női alak, vészt, pusztulást hozva a haza ellenségeire” – olvassuk Jókai Mór Rozgonyi Cecília című romantikus kisregényében.
A várostromnak a – Murád szultán vezette – 80 ezer fős török felmentő sereg megjelenése vetett véget. A király fegyverszünetet kötött a szultánnal. Amikor csupán a király és testőrsége, Rozgonyi lándzsásai és egy lengyel csapat volt a folyam jobb partján, egy pasa és egy bég harcosaikkal, a fegyverszünet hűtlen megtörésével rájuk támadtak. Zsigmond király is életveszélybe került, közben besötétedett. Ezekről az eseményekről Arany János Rozgonyiné című balladájában így ír: „Hej! ki hozza, kormányozza / Ide azt a gályát? / Vagy már senki meg nem / menti magyarok királyát? / Én, én hozom gyönge asszony / Hajómat az éjben / Ülj fel uram Zsigmond király, / Te is, édes férjem! (…) Híre futott a csatának / Széjjel az országban, / Egy árva szó sem beszéli / Zsigmond győzelmét; / Mind a világ, széles világ/ Rozgonyi Cecillét.”
A hős asszonyt a király birtokadományban részesítette.
Az egri nők
A XVI. század elején az Oszmán Birodalom nagy terjeszkedésbe kezdett Magyarország irányába. A törökök 1521. augusztus 29-én elfoglalták Nándorfehérvárt (ma Belgrád, Szerbia fővárosa), a déli magyar védelmi vonal legfontosabb láncszemét. 1526. augusztus 29-én Mohácsnál döntő vereséget mértek a magyar seregre. A király, II. Lajos is odaveszett. 1541. augusztus 29-én csellel elfoglalták Budát. Magyarország három részre szakadt: északon és nyugaton – a Habsburgok alatt – a királyi Magyarország, középen a török hódoltsági terület és keleten az Erdélyi Fejedelemség. A törökök tovább terjeszkedtek és elfoglaltak több magyarországi várat (ez a várháborúk kora). 1552 szeptember-októberében Eger várát ostromolták. A 70 ezer fős török sereggel szemben Dobó István várkapitány mindössze 2000 várvédőt tudott felsorakoztatni, ennek is csak a fele volt képzett katona. „Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel és szurokkal rohantak a falakra, az ellenségben nagy kárt tettek, s nem is emberek ők, hanem dühös oroszlánok módjára viselkedtek” – jegyezte fel egy német krónikaíró. A hős egri várvédő asszonyokról számos nemzet történetírói emlékeztek meg csodálattal. Egy itáliai közülük például spártai amazonoknak nevezte őket. A 38 napig tartó ostrom után a törökök kénytelenek voltak elvonulni.
Az egri nők hősiességét és halált megvető bátorságát Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaláról című, 1553-ban írt verses krónikája, továbbá Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye és Székely Bertalan Egri nők című gyönyörű festménye is megörökítette.
Zrínyi Ilona
Korának egyik leghíresebb műveltségű, szépségű és erényű nemesasszonya volt. 1649-ben született gróf Zrínyi Péter horvát bán és gróf Frangepán Katalin leányaként. 1666-ban feleségül ment I. Rákóczi Ferenchez, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Báthori Zsófia fiához. Három gyermekük született: György, aki már csecsemőkorában meghalt, Julianna és Ferenc. Másodszülött fia a későbbi II. Rákóczi Ferenc fejedelem, az 1703–1711 közötti szabadságharc vezére. Férje 1676-ban „ismeretlen betegségben” meghalt. Megözvegyülése után hat évvel, 1682. június 15-én férjhez ment a nála jóval fiatalabb Thököly Imre grófhoz, a „kuruc királyhoz”. Munkács várában esküdtek meg. „Nagy lelken is erőt vesz a szerelem hatalma” – így magyarázta édesanyja és Thököly Imre házasságát Vallomásaiban II. Rákóczi Ferenc. Azt követően Ilona asszony cselekvő részese volt kuruc hadvezér második férje Habsburg-ellenes felkelésének. A kuruc vezért az erdélyi fejedelem, Apafi Mihály és a törökök is támogatták.
1683-tól, Bécs sikertelen török ostroma után fordult a kocka. Thököly gyors egymásutánban kénytelen volt feladni a felső-magyarországi várakat. 1685 végén a császári csapatok körülzárták és ostrom alá vették az utolsó erősséget, Munkács várát is. Thököly nem tudott segítséget hozni. A korabeli leírások szerint a várvédelmet vezető Zrínyi Ilona a várfalakra állva, kardot ragadva, katonáit kitartásra buzdította. Még a legnagyobb ágyútűz idején is a katonák közt járkált, utasításokat adott és jutalmakat osztott. Sokszor fia, Ferenc is vele tartott. Leánya, Julianna az ápolókat segítette. Munkács hős védőjének híre bejárta Európát. Franciaország királya, XIV. Lajos, a Napkirály Európa legbátrabb asszonyának nevezte őt. Árulás kényszerítette a vár átadására 1688 februárjában, de elérte, hogy a vár védői amnesztiát kapjanak a császártól. Télvíz idején a Rákóczi árvákkal együtt egy század lovassal Bécsbe kísérték. Ott gyermekeit elvették tőle és egy kolostorba zárták.
1690. augusztus 21-én Thököly a zernyesti csatában megverte az osztrákokat és elfogta vezérüket, Donat Johann Heissler császári altábornagyot. 1692 januárjában a fogoly tábornokot a túszul tartott Zrínyi Ilonával cseréltek ki. Ilona asszony elkísérte férjét a száműzetésbe, török földre. Ott halt meg 1703-ban. „Nemének és századának dicsősége” – vésték sírkövére.
Emlékét Madarász Viktor Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt című festménye, Passuth László Sasnak körme között című regényes korrajza, róla elnevezett iskolák és a Zrínyi Ilona Matematikaverseny őrzi.
Merániai Gertrudis (Gertrúd)
De voltak olyan nők is, akiknek gondolatai, szavai, cselekedetei többnyire kártékonyak voltak. Közülük kettőt, két magyar királynét említek (igaz, egyikük német volt, a másik itáliai).
Az 1205-től 1235-ig uralkodó II. András (Endre) király első felesége, a német Merániai Gertrudis (Gertrúd) a történelmi emlékezetben gonosz, ármánykodó, a magyarokkal ellenséges királynéként rögzült. (Meránia a Német-római Birodalom egyik tartománya – hercegsége – volt, az Isztriai-félszigetet és a Kvarner-öböl partvidékét foglalta magában.) Endrét valójában csak az érdekelte, amit ma külpolitikának mondunk (Szentföld, Latin Császárság, Halics, tenger és Dalmácia sorsa), távollétében többször Gertrudist bízta meg az ország kormányzásával. A királyasszony kiterjedt birtokokat, egész vármegyéket, valamint kulcsfontosságú tisztségeket ajándékozott rokonainak, külföldi kegyenceinek. „A ma érkező német lovag holnaputánra már birtokos úr lett” – írja Passuth László Hétszer vágott mező című regényében. A legtöbb magyar szemében Gertrudis testvéröccse, Bertold volt a legszúrósabb szálka, aki prépostból előbb kalocsai érsek lett, utóbb pedig az erdélyi vajdaságot is megkapta.
Nem meglepő, hogy az idegeneket pártoló intézkedések kiváltották a mellőzött magyar országnagyok felháborodását, akik elhatározták, hogy megölik a gyűlölt királynét. Az alkalom nem késett: a nagyvadászat, melyet a király távollétében Gertrudis rendezett a pilisi erdőségekben. Az összeesküvők 1213. szeptember 28-án végeztek a királynéval. Férje, II. Endre király abban az időben éppen Halicsban háborúzott (Galícia, a mai Ukrajna területén). A merénylet történetét a már említett Passuth-regényen kívül Katona József Bánk bán című drámája és Erkel Ferenc azonos című operája dolgozta fel.
Aragóniai (Nápolyi) Beatrix
Az 1458-tól 1490-ig uralkodó Mátyás király második felesége. 1476-ban kötöttek házasságot. Akkor már több mint tíz év telt el azóta, hogy a király első felesége, Podjebrád Katalin gyermekágyi lázban meghalt, majd újszülött fiúgyermeke is követte őt. Bár Beatrixnak jelentős szerepe volt a magyar humanizmus születésében, az egyik legnépszerűtlenebb magyar királynéként tartják számon. Ennek egyik oka, hogy nem szült gyermeket (trónörököst) Európa egyik legnagyobb formátumú uralkodójának. Felrótták azt is neki, hogy eltávolította férjét alattvalóitól, akit sikerült rávennie arra, hogy az ő kegyenceit emelje magas pozíciókba. Azt is írták róla, hogy ő volt „a nő, aki tönkretette Mátyás királyt”. Legitim trónörökös híján Mátyás Endelpeck Borbálától házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost jelölte ki utódjául. Beatrix mindent megtett ezen öröklés megakadályozására. Férje, Mátyás 1490 májusában Bécsben bekövetkezett halála után kezdetben magának akarta megszerezni a hatalmat, majd felismerve népszerűtlenségét, Jagelló Ulászló cseh király (II. Ulászló néven magyar király) útját egyengette Corvin János ellenében az ország élére. Ulászlóval kötött házasságot, hogy királyné maradhasson, de ezt a frigyet érvénytelenítették, és a kijátszott Beatrix visszatért szülőföldjére. A nagyravágyó királyné 1508. szeptember 23-án az itáliai Nápolyban halt meg.
Németh Csaba
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
