„Megütik, lekurvázzák – Kiakadt egy német rendőrnő a bevándorlókra
2015. október 7. 10:16
Fenyegetik, megütik, lekurvázzák szolgálat közben és nem tisztelik benne sem a rendőrt, sem a nőt a bevándorló muszlimok – a görög származású német rendőrnő, Tania Kambouri most könyvet írt megpróbáltatásairól. Szerinte a helyzet egyre rosszabb lesz, a multikulti nem működik, egyre kevésbé tisztelik a német alapértékeket – és nem a jobboldali populizmus, hanem egészséges emberismeret mondatja vele mindezt.
„Szeretem a hivatásomat, de egyre nehezebb lesz”
A német Die Welt mutatja be portréjában Tania Kambouri német rendőrnőt, aki ezen a héten megjelent könyvében (Deutschland im Blaulicht – Notruf einer Polizistin –vagyis Németország kék fényben – egy rendőrnő segélykiáltása) írta meg, mivel kell szembenéznie rendőrnőként a német városok keményebb negyedeiben – ott, ahol főleg bevándorló gyökerű és muszlim közösségek élnek.
A 32 éves, görög származású Kambouri 12 éve áll a német rendőrség szolgálatában, Bochum városában. Mint elmondja, a családja magáévá tette a német értékeket és szabályokat. „Ez az álomfoglalkozásom: embereknek segíteni, akcióban lenni, sok időt tölteni a szabadban. Nagyon szívesen beszélgetek emberekkel” – mondja a rendőrnő, majd hozzáteszi: „Szeretem a hivatásomat, de egyre nehezebb lesz. Ismerek idősebb kollégákat, akik időközben megkeseredtek. Nem akarom, hogy velem is ez történjen majd”.
Kambouri beszámol arról, hogy hiába lép fel rendőrnőként, egyre többször megütik őt. Csoda, hogy eddig nem tört össze az arca, és szembevérzéssel és kék foltokkal megúszta. Ugyan őrizni próbálja a nyugalmát és a hidegvérét, de idő kell neki ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket feldolgozza magában.
„Ez nem rasszista előítélet, hanem egyszerűen tény”
A rendőrnő úgy látja, egyre inkább több a rendőrök elleni erőszak és egyre kevésbé tisztelik is őket. Most megjelenő könyvében 220 oldalon keresztül számol be tapasztalatairól és a kialakult helyzet okairól. Szerinte amik évekkel ezelőtt csak egyedi esetek voltak, azok ma már mindennaposakká váltak, és amíg korábban felháborodtak rajta, most már csak tudomásul veszik őket.
Kambouri elmondja azt is: muszlim migránsok támadják így az államhatalmat. „Ez nem származás vagy vallás miatti, rasszista előítélet, hanem egyszerűen tény, hogy egyes társadalmi csoportokra feltűnően jellemzőek bizonyos magatartásminták és bűncselekmények.” A rendőrnő szerint általános a tisztelet hiánya, a német alaptörvény és az emberi jogok semmibe vétele, miközben belterjes párhuzamos társadalmi struktúrák alakulnak ki, az integrációs szándék pedig eltűnik. Kambouri szerint ezt nem csak ő mondja, a kollégái is meg tudják erősíteni azt. A mindennapok során a kora reggeli szolgálat a legkönnyebb, mivel a problémás elemek sokáig alszanak. A késő esti és különösen a hétvégi éjszakai szolgálat a legnehezebb, akkor történik a legtöbb konfliktus.
A rendőrnő már évek óta panaszkodik belső fórumokon az egyre romló helyzet miatt, sokan ki is fejezték egyetértésüket és együttérzésüket, de sokáig nem akart a nyilvánosság elé állni. Most viszont vállalja a mondandóját. „Máig nem változott semmi. Nulla” – mondja Kambouri. Könyvében a politikai elit mellett támadja „a kritikátlan multikulti társadalmi romantikájában hívőket” is, akik szerinte „egyből iszlamofóbiát és idegengyűlöletet kiáltanak”.
„Nem tanulták meg, hogy a nőket és az államhatalmat tisztelni kell”
A rendőrnő szerint a multikulturalizmus sok veszéllyel jár: egyes kulturális és vallási hagyományok nem egyeztethetőek össze egymással. Szerinte ennek belátása nem jobboldali populizmus, hanem egészséges emberismeret kérdése. Egy bochumi késelési esetnél több tucat fős libanoni társaság akadályozta a munkájukat, lökdösték a rendőröket. Kambouri szerint a fiatal muszlim férfiakkal van a legtöbb gond, törökökkel, kurdokkal, libanoniakkal, tunéziaiakkal, akik feltűnően nem akarnak Németországba integrálódni. Különösen a rendőrnőket nem fogadják el, Kambourit is lekurvázták már.
Tania Kambourinak a jelenlegi migrációs hullámról is megvan a véleménye. „Egyre több migráns jön Németországba, és sokuk nem tanulta meg, hogy a nőket és az államhatalmat tisztelni kell. Párhuzamos társadalmakban élnek, ahol más szabályok érvényesülnek. Voltunk már bevetésen menedékszállásokon is, ahol észre lehet venni, hogy a tisztelet teljesen hiányzik. A legjobb fegyverünk a szó. De talán gyengeségnek találják ezt, mert a származási országukban keveset diskurálnak, inkább az erőszakhoz nyúlnak” – mondja a rendőrnő. Kambouri súlyosabb büntetéseket szabna ki azokra, akik ellenszegülnek a rendőröknek, és a gyorsabb bírósági ítélkezést is szorgalmazza. „Ha a tettesek nem szembesülnek a szankciókkal, tovább folytatják”.”( Die Welt Der Aufschrei einer jungen Polizistin, Mandiner)
Igen. Erről van szó. Ehhez semmit sem kell hozzátenni. Már Thilo Sarrazin is erről beszélt, szocdemként, aztán kiátkozták érte. A liberálisok. A megmondók. A kérlelhetetlenek és a veszettek.
Pedig erről van szó.
Egy fiatal német rendőrnő, egy „migráns” elmondja és kimondja az igazságot. Újra. Helyettünk is. Meg lennék lepve, ha nem hurcolnák meg ezért. Ha nem támadnák meg, nem esne neki a mocskos média, a még mocskosabb libsi-szoci politika. Majd hamarosan kiderítenek róla valamit. Előkerül majd valami az életéből, a múltjából, vagy a szülei, nagyszülei, dédszülei múltjából. Mindegy. Be kell majd mocskolni. Egy fiatal, német rendőrnőt. Mert kimondta az igazat.
De kimondta. Az igazság újra ki lett mondva – ezen már semmi sem tud változtatni.
Ezekből a kimondott igazságokból fog felépülni az új Európa. És a félelem elolvadásából. Legyen így. Minél hamarabb…
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
