„Nemek
Oscar Wilde mondta, hogy a női nemnél jobban csak a női igent szereti. Jó. De valahol benne vibrál, hogy a mi nagyon európai kultúrkörünkben az egyértelmű női nemet számos esetben szabad igennek is érteni.
Sokszor igen lesz a nemből (a gyakorlatban), ha a nő és/vagy a férfi ittas, ha a hölgy nincs védekezésre képes állapotban, ha a férfi erősebb, ha a nő szerelmesebb, ha a férfiak többen vannak vagy bármikor, ha a felek házasok. Ha mindenütt a nemet következetesen nemként értelmező svéd szabályozás lenne érvényben, akkor egyrészt nem Svédországban lenne a legtöbb – dokumentált – nemi erőszak, másrészt az európai férfipopuláció jelentős része naponta kockáztatná a börtönt, és szinte csak a nők kiállásán meg a hatóságok következetességén múlna, hogy mennyien kerülnek rács mögé olyasmi miatt, amit a többség úgyszólván természetesnek vesz.
Különösen izgalmas a kérdés Magyarországról nézve, ahol a kormánypárt addig tárgyalni sem volt hajlandó a családon belüli erőszakot szankcionáló törvényről, amíg a tettet át nem keresztelték „kapcsolati erőszakra” – jóllehet az esetek többsége igenis családban történik, ahol a kiszolgáltatottság rengeteg nemet változtat igenné.
Németország viszont most elindul a svéd szabályozás felé: kevesebbet kell egy nőnek eltűrnie – nyilvánvalóan a gyalázatos kölni erőszak miatt is, de egy jóval korábbi összpárti kezdeményezés nyomán.
Mert a németek is tudják: migránsok ide vagy oda, az, hogy a jövőben jobb lesz-e Németországban nőnek lenni, a német férfiakon múlik.” (NOL.hu)
Két hétre volt szükség ahhoz, hogy a gyalázatos kölni erőszakhullámtól eljussunk odáig, hogy a német (és úgy általában az európai fehér, de leginkább a magyar) férfiak szégyelljék magukat a nők elleni erőszak miatt.
Heller Ágnes adta meg a jelet, ő mutatta meg, merre van a menekülő útvonal a kölni zsákutcából, amely végképp betett a wilkommenskulturnak.
Heller Ágnes ugyanis elmesélte a tévében, hogy annak idején őt Budapesten is zaklatták, nyúltak a szoknyája alá, úgyhogy nincs semmi új a nap alatt, nehogy má’ a migránsokra kenjük ezt a dolgot, hiszen a FÉRFI ilyen, és kész.
Ezt a fonalat kapta fel a Népszabadság, és szerkesztőségi vezércikkben keni szét a szart az európai férfiakon.
Jó lenne megérteni benneteket. Vagy talán nem is lenne jó. Talán jobb így, hogy itt van közöttünk ez a teljesen áthidalhatatlan szakadék, mert ha nem lenne, lehet, hogy pofán lennétek vágva. Úgyhogy pofán vágás helyett elmesélek egy friss történetet, hogy jövő héten is legyen töprengeni valótok, miképpen kenhetnétek ezt a szart is ránk. Mert minden mindegy, csak a migránsokat ne bántsa senki!
És akkor a történet:
„A norvég rendőrség nyomozást indított miután kiderült, hogy több bevándorló is megerőszakolt egy három éves bevándorló gyereket Stavanger város egyik befogadóközpontjában.
A helyi rendőrkapitány Bjorn Kåre Dahl elmondta, hogy az eset január 6-án történt és az ügynek egyenlőre nincs gyanúsítottja. Az esetre úgy derült fény, hogy a fiú az anyjával együtt a helyi kórházba került. -mondta el Bjorn Kåre Dahl.
Bjorn Kåre Dahl azzal folytatta, hogy ki fogják vizsgálni az ügyet és ha a gyanú beigazolódik, akkor a bűnösök keményen meg fognak bűnhődni.”
Őszintén remélem, Ági néni nem járt három évesen egyedül uszodába…
Ja! Míg el nem felejtem! A norvég rendőrkapitánynak tévedni tetszik. Ugyanis a bűnösök nem fognak keményen megbűnhődni. Két okból sem. Az egyik ok, hogy nem lesznek meg, hiszen a hírekből már tudjuk, a befogadó állomás migránsai közül senki sem hajlandó vallomást tenni. „Senki nem látott semmit” – ahogy ez már lenni szokott. A másik ok, hogy ezeknek egyetlen büntetés lenne megfelelő. Ha kiirtanánk őket. Aki megerőszakol egy három éves gyereket, azt ki kell irtani. Mint a patkányt. A csótányt. A veszett kutyát.
Na, hát nagyjából ennyit, a miheztartás végett.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
