Már lassan én magam is kezdem unni, hogy örökösen ismételgetjük a Jobbik végleges balratolódását. Nem kérkedve vele, de annak idején az elsők között észleltem ezt a problémát, a státusz pedig, ahová végül eljutott a párt, egyáltalán nem meglepetés, hanem a folyamat természetes eredménye és mindezzel ellentétben az lett volna az érthetetlen, ha nem jutnak el idáig. Ezért már egy jó ideje nem tudom hová tenni azokat a "hüledező" véleményeket, amelyeket még a saját ismerőseim közül is sokan eleresztenek, amikor éppen valami újabb "meglepő" dolgot csinál az egykori radikális párt. "Hát azért ezt mégsem gondoltam volna", vagy "lehet már ennél lejjebb?" – olvasom sokszor ezektől az emberektől.
Persze, maga a Jobbik is folyamatosan tágítja a saját akciórádiuszát, nem rontott ajtóstól a házba, hiszen kellett hozzá idő, hogy belpolitika címszó alatt eljussanak a különösebb üzenetet egyáltalán nem közvetítő vulgáris vallásellenességig, amely faék egyszerűségével tényleg csak a lumpenproletariátus erre fogékony részét tudja megszólítani. Ezzel az "akcióval" még azokat sem lehet behúzni, akik alapjáraton nem rajonganak a kereszténységért, vagy úgy általában a vallásokért, hiszen ez a Trump hívei – Orbán hívei összehasonlítás már akkor halott ötlet volt, amikor valamelyik "kommunikációs zseni" fejéből kipattant. Erőltetett, semmitmondó politikai fogás (ráadásul az "átlag magyar" nem igazán ássa bele magát a külpolitikába, tehát ilyen aspektusból is öngól), amelynek én itt és most egyetlen egy értelmét látom: olyan jó mélyre benyalni az Egyesült Államok következő elnökének, Joe Bidennek, amennyire csak lehet (erről több másik, jobbikos kép is árulkodik). Hogy ez az arcátlan könyöklés mennyire fogja meghatni az öregembert (benne van a pakliban, hogy ha célba is ér az üzenet, öt perc múlva elfelejti), a jövő kérdése, mint, ahogy az is, hogy a Jobbik mit vár tőle "cserébe". A tengerentúlról érkező politikai támogatás valamilyen formáját? Erősebb pozíciót a baloldali összefogáson belül? Vagy egyenesen a vén Joe magyarországi helytartói akarnak lenni? Bármelyiket kinézem, de lehet, hogy a valódi válasz benne sincs a felsorolásban. Vagy, éppenséggel konstatálva az őket körüllengő káoszt, lehet, hogy válasz sincs rá.
Különben a Jobbik (internetes) kommunikációja ettől függetlenül sincs a topon. Vagy hibát hibára halmoznak, vagy az előbbihez hasonló sületlenségeket ont ki a mém-manufaktúrájuk. Még egy kisebb támogatottsággal (s így kisebb szakember-gárdával) rendelkező párthoz képest is zavarba ejtően sok a melléfogás. Erre is kerestem az okokat, aztán eszembe villant egy pár évvel ezelőtti remek videó, ahol Gyurcsány Ferenc ismerteteti tanait a délelőtti ivás problémájáról a "nép egyszerű gyermekének". Úgy látszik, a Jobbik hiába lett hivatalosan is (lélekben már rég azok voltak, ami utóbb történt, csak formaiság) az egykori miniszterelnök szövetségese, a kommunikációs stáb (vagy legalábbis annak egy része) nem fogadta meg Gyurcsány Ferenc intelmeit, és este helyett már délelőtt rájárnak a konyakosüvegre. Nem ítélkezem, előfordul az ilyen, ráadásul mindenki lehet rossz passzban (főleg ebben az aggasztó irányba tartó világban), de azért a párt hivatalos oldalára, a hivatalos kommunikációra szánt képeket elképzelhető, hogy mégsem ilyenkor kellene legyártani.
A határok mindig ideiglenesek. Nem csak az országhatárok, hanem ennek a fogalomnak a létező összes fajtája, így például a lelki határok is. Tágíthatók, zsugoríthatók, leomolhatnak, (ideiglenesen) éket verhetnek ember és ember közé, egyéni (és kollektív) tragédiákat okozva ezzel.
Léteznek hibahatárok is, ezeket pedig a Jobbik most – világnézetétől függetlenül – elég keményen áthágta. Szomorú ez a jelenség, ha mondjuk a 10-11 évvel ezelőtti Jobbikra gondolunk? Igazából nem nagyon. A múlton való folyamatos rágódás sokszor legalább ugyanolyan káros, mint az, ha tudatosan megtagadjuk azt és nem veszünk róla tudomást. Ezért nem látom értelmét (és kissé most már zavar is) az "ezt azért nem gondoltam volna rólatok" kezdetű "megdöbbenések" (hagyjuk ezt meg Vona Gábornak) és részben ugyanebből az okból igyekeztem kissé viccesre venni ezt az írást, jobban mondva csak az egyik felét. Mondjuk, ha ebben a tempóban épülnek le szellemileg is, bőven van okunk az örömre.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
