Hiba volt Orbánt kritizálni

Hiba volt Orbánt kritizálni

Súlyos hibaként értékeli az osztrák lakosság többsége Bécs Magyarországgal szembeni támadó hangvételű kritikáit – mondta lapunknak adott interjújában Andreas Unterberger. A konzervatív Die Presse volt főszerkesztője szerint az osztrák kormányból ugyanakkor például Kurz külügy- és Doskozil védelmi miniszter felfogták, hogy a határvédelem kérdésében a magyar út a helyes.

– Egy állami kézben lévő sajtótermék főszerkesztője volt. Hogy lehet garantálni a vélemények sokszínűségét egy közszolgálati médiumnál? Hogyan függetlenítheti magát a közmédia a mindenkori kormány tartalomkontrolljától?
– A szerződésemben nyomatékosan kikötöttem magamnak a felső utasítástól való függetlenséget. Ez sem az elődeimnél, sem az utódomnál nem így volt. Schüssel és Gusenbauer kancellárok idején ez működött is annak ellenére, hogy néha csodálkoztak egyes miniszterek, hogy nemet mondok, amikor vendégkommentárt akartak megjelentetni. Faymann-nál fordult a kocka: néhány hónappal a hivatalba lépését követően felfüggesztett az állásomból, úgy, hogy a még érvényben lévő, 5 évre szóló szerződésem hátralévő időszakára a teljes fizetésemet ideadta anélkül, hogy bármit is csinálhattam volna a lap számára. Ezzel, pártpolitikai okokból, tulajdonképpen az államot, a költségvetést károsította meg.

– Ausztriában, különösen Bécsben, a sajtótermékek komoly politikai nyomásnak vannak kitéve. Hogy működik ez a rendszer? Hogyan lehet ellene védekezni?
– A nyomás különösen a megvesztegetést szolgáló hirdetéseken keresztül működik. A legtöbb kiadó azt hiszi – legkésőbb a 2008-as válság óta –, hogy az ilyen hirdetésekről nem mondhat le. A város súlyos eladósodottsága ellenére a legnagyobb volumenű állami hirdetéseket a vörös–zöld vezetésű Bécs városi és tartományi önkormányzat fizeti. A városvezetésnek nem tetsző anyagok megjelenése esetén ezeket a költéseket csökkentik vagy leállítják.

– A nyomtatott sajtót különösen érinti a krízis. Hogyan élhetik túl a napilapok?
– Sokan azt hiszik, hogy csak az ilyen korrupt hirdetések segítségével maradhatnak talpon. Figyelmen kívül hagyják, hogy ez hosszabb távon egyre több olvasó bizalmának végleges elvesztéséhez vezet.

– Egy picit a napi eseményekre kanyarodva, mit gondol, hogyan hat a brexit az EU-ra?
– Az EU most egy sorsfordító útelágazás előtt áll. Részben arra irányul a politikai akarat, hogy a britek nélkül gyorsan mélyítsék az integrációt és egy Európai Egyesült Államok irányába mozduljanak el. Mások szerint az utóbbi 20 év hibáit kéne helyrehozni, amihez a britek minél tovább minél közelebbi kapcsolatban tartását is szükségesnek gondolják. Ezek az erők sokkal kevesebb szabályozást, közösségi szintű politikát, migránselosztást akarnak. Az uniót inkább a gazdasági, belső közös piaci feladatokra koncentrálnák. Az EU-n belüli szabad letelepedés jogát illetően kompromisszumot kell találni. Ez nem lesz túl könnyű.

– Hogyan ítéli meg a nagykoalíciót? Milyen esélyeik vannak a folytatásra a következő választások után, főleg úgy, hogy az elnökválasztáson a jelöltjeik csupán a negyedik–ötödik helyeket szerezték meg?
– Nagyon valószínűtlen, hogy a szociáldemokraták (SPÖ) és a néppárt (ÖVP), az egykor 90 százaléknál is több szavazatot szerző nagy pártok a következő választások után abszolút többséget szerezzenek. Különösen a baloldaliak számolnak ezért azzal, hogy a vörös–fekete koalícióba a Zöldeket és, amennyiben szükséges, a balliberális Neost is belevonják. Az ÖVP ezzel szemben megosztott. Egy részük mindenképpen váltana, és a szabadságpártiakhoz (FPÖ) akar állni, hogy a konzervatív értékeknek újra hangsúlyt adhassanak. Egy másik részük viszont, különösen néhány, az ország nyugati részén regnáló tartományi elnök, úgy gondolja, a baloldali variánssal biztosítva lenne a saját túlélése.

– Az október 3-i választáson Van der Bellen vagy Hofer az esélyesebb a győzelemre?
– Ez jelenleg nem lehet megmondani. Megint fej fej melletti küzdelemre számítok. A szabadságpárti Hofernek a kárára válik, hogy vannak választópolgárok, akiket dühít, hogy az FPÖ miatt kell harmadszorra is választani menni. A Zöldek jelöltjének, Van der Bellennek pedig minden egyes terrortámadás és menekültekkel kapcsolatos problémás eset jelent veszteséget.

– Az osztrák és a magyar kormány kapcsolata igen bonyolult. Faymann és Kern kancellárok erős szavakkal kritizálták Orbánt. Ezzel szemben Doskozil és Simicskó honvédelmi miniszterek különösen intenzívvé teszik az együttműködést, Kurz külügyminiszter dicséri a magyar kül- és biztonságpolitikát. Milyenek az osztrák–magyar politikai kapcsolatok? Hogy ítéli meg az Orbán-kormány működését?

– Orbán Viktor a menekültügy és a határvédelem kapcsán kivívta az osztrák lakosság nagy részének szimpátiáját. A kormány tagjai közül viszont csak Kurz, Doskozil és Sobotka miniszterek fogták fel, hogy a magyar út a helyes, és hogy Kern és Faymann támadó hangvételű kritikái súlyos hibák voltak. Most ezt megpróbálják helyrehozni. Ezekben a kérdésekben Orbán politikáját abszolút jónak és helyesnek, minden, a liberális gazdaságpolitikától való eltávolodást jelentő lépését viszont hibásnak tartom, amely hosszú távon mindig megbosszulja magát.

– A török puccs után miként vélekedik az ottani folyamatokról?
– Törökország – függetlenül attól, hogy a halálbüntetés kérdésében hogyan döntenek – Oroszországhoz hasonlóan már nem tartozik a demokratikus jogállamok körébe. A független sajtó üldözése, bírák, államügyészek, egyetemi tanárok ezreinek az elbocsátása, meghurcolása pontosan olyan módszerek, amelyeket a totalitárius rezsimek – mindegy, hogy barnák-e vagy vörösek – alkalmaztak. A brüsszeli és berlini mellébeszélés Törökország kapcsán ezért szégyen!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 28.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »