Tavaly márciusban (a külföldi sajtó májusban közölte) a szélsőbaloldalra nem éppen kedvező kutatási eredmények születtek, ám akkor ugyan eljutottak ezek a hírek Magyarországra is, sokkal kevésbé hangsúlyosan, semmint azt a helyzet megítélte volna. Tudják, amolyan jó „magyarosan”, enyhén és lagymatagon, ahogy mostanában mennek a dolgok idehaza. Most, hogy ismét közeledünk a kitörés napjához, nem árt feleleveníteni ezeket a kutatási eredményeket, ha már úgyis hazánkba készülnek az internacionalista terroristák. Vigyázat, a kutatás más, tágabb összefüggésekre is következtetni enged, nem kizárólag a szélsőbal helyzetéről szól, így jóval részletesebben elemeztem azt, semmint azt itthon bárki megtette eddig.
„Egy, a Current Psychology-ban megjelent új kutatás szerint a nárcisztikus, illetve pszichopátiás hajlamokkal rendelkező egyének gyakrabban támogatják erősen a baloldali, antihierarchikus agressziót. Az antihierarchikus agresszió a hierarchikus hatalmi rendszerek és tekintélyes személyekkel szembeni ellenségeskedés. Az újonnan talált adatok rávilágítanak azokra a pszichológiai folyamatokra, amelyek bizonyos személyeket erőszakos politikai aktivizmusra sarkallnak” – olvashatjuk a PsyPost elnevezésű pszichológiai szaklapban. Egyszersmind bevallják azt is, hogy a tekintélyelvűséggel kapcsolatos kutatások a jobboldali ideológiákra összpontosítottak, így ezen a túlsúlyon hivatottak most változtatni.
„A jobboldali tekintélyelvűséget széles körben kutatják, míg a baloldali politikai ideológiákat valló egyének körében megfigyelt tekintélyelvűségről készült tanulmányok még mindig ritkák” – magyarázták a tanulmány szerzői, Ann Krispenz posztdoktori tanársegéd és Alex Bertrams, a Berni Egyetem Tanításpszichológiai Laborjának a vezetője.
Noha sok kutató eleve szkeptikus a baloldali tekintélyelvűséggel szemben, magam is úgy látom, hogy a kutatásnak és ezen definíció felállításának van értelme, főleg, mert teljes anarchia nem létezik, minden rendszernek van vezető rétege ideológiai hovatartozástól függetlenül. Ezt nyilván a kutatók is tudják, így az elzárkózás sokkal inkább a kényelmet, semmint az igazságot biztosítja.
Azonban a tekintélyelvűség nem pusztán a vezető réteg meglétében merül ki. A kutatók érdekes módon ide számították azt is, ha valaki mondjuk „régimódinak” bélyegez valakit a „haladó értékeivel” szemben, vagy, hogy elnyomja a jobboldali véleménynyilvánítást oktatási intézményekben, vagy, hogy céljait akár erőszak támogatása árán is véghez vigye. A különbség csupán az, hogy a szélsőbalon fellelhető tekintélyelvűség paradox módon egyben antihierarchikus is.
Krispenz és Bertrams a nárcizmus és a baloldali tekintélyelvűség kapcsolatát két tanulmányban vizsgálta, a Prolific nevű online kutatási platform segítségével vizsgálati alanyokat toboroztak az Egyesült Államokból.
A nárcizmus felméréséhez a kutatók az Öttényezős Nárcizmus-tárgylistát, egy 60 tárgyat tartalmazó önfelmérő eszközt használták. Ez a tárgylista a nárcizmust három aldimenzióban méri fel: az ellenségeskedésben, az extrovertáltságban és a neurózisra való hajlamban. Az altruizmust az Önfelmérő Altruizmus-Skálával, mérték, amely 20 tárgyat tartalmaz és proszociális viselkedés felmérésre szolgál (pl. pénzt adtam jótékonysági célra”). A résztvevők egy ötpontos skálán értékelték, hogy milyen gyakran mutatták ezeket a viselkedési formákat a „sohától” a „nagyon gyakran”-ig.
A társadalmilag kívánatos válaszadásra való hajlamot a Kívánatos Válaszadás Kiegyensúlyozott Tárgylistája segítségével mérték fel. A társadalmilag kívánatos válaszadás az egyének hajlamát jelenti arra, hogy felmérések vagy kérdőívek kérdéseire olyan válaszokat adjanak, amelyek a társadalmi elvárások szempontjából jobb színben tüntetik fel őket. Ez utóbbi egyébként egyáltalán nem baloldal-specifikus jelenség, ideológiai hovatartozástól teljesen függetlenül ilyen az emberek nagy része, különösen manapság. Ebből egyébként sok, meglehetősen súlyos probléma ered, például, hogy sokan csak a „négy fal között” mernek antiszemita kijelentéseket tenni. No de most vissza az eredeti témához.
A baloldali tekintélyelvűséget a baloldali tekintélyelvűség-index, egy 39 tárgyat tartalmazó önfelmérés segítségével mérték. Végezetül a résztvevők politikai irányultságát egyetlen kérdéssel mérték, amelyben a résztvevőknek egy 7 pontos skálán kellett elhelyezniük magukat, amely a szélsőbaltól a szélsőjobbig terjedt.
Mindezek alapján a kutatók arra jöttek rá, hogy a baloldali tekintélyelvűséget (ezt igazából magyarosabban szélsőbaloldalnak lehetne fordítani) vallókban erős a neurotikus nárcizmus, vagyis erősen törődtek azzal, hogy mások mit gondolnak róluk, erős szégyenérzetük volt, és nagyon vágytak mások csodálatára.
A másik kutatás összesen 377 résztvevővel zajlott, az átlagéletkor 46 év volt. Itt először az az eredmény született, hogy a hierarchiával szembeni agressziót a társadalmi igazságosság táplálja, ám amikor egyéb tényezőket – például más negatív tulajdonságokat, életkort, nemet – is figyelembe vettek, a hierarchiával szembeni agresszió inkább függött össze a pszichopátiával, mint a nárcizmussal. E szerint a hierarchia megdöntése érdekében erőszakos cselekedeteket támogató egyének hajlamosabbak a pszichopatikus viselkedésre.
„Azt láttuk, hogy az antagonisztikus nárcizmus (1. tanulmány) és a pszichopátia (2. tanulmány) inkább vetíti előre a hierarchiával szembeni agressziót, mint bármilyen proszociális (társadalmi igazságosság, altruizmus stb.) tulajdonság. A proszociális tulajdonságok pedig teljesen eltűntek, amikor az egó által irányított tulajdonságokat vettük be a vizsgálatba” – összegezte a két kutató.
Megszületett a „sötét egó” kifejezés is, ezt így magyarázza a két tudós: „Eredményeink alapján létrehoztuk a sötét egó által vezérelt elv fogalmát. Ezen elv szerint a sötét személyiségjegyekkel – mint például a túlzott nárcizmus vagy pszichopátia – rendelkező egyének vonzódnak a politikai és társadalmi aktivizmus bizonyos fajtáihoz, amiket aztán a saját egójuk által irányított szükségleteik kielégítésére használnak a társadalmi igazságosság és egyenlőségért való őszinte küzdelem helyett. Pontosabban az aktivizmus bizonyos formái lehetőséget biztosítanak számukra a pozitív magamutogatásra, erkölcsi fölényük villogtatására, saját társadalmi helyzetük javítására, másokon való uralkodásra, illetve izgalmuk kielégítésére társadalmi konfliktusok és agresszió révén.”
Egyébként a „sötét egó” még egyáltalán nem kidolgozott fogalom és további kutatásokat is igényel, illetve azt is hozzátették, hogy természetesen nem minden politikai aktivizmus vagy célkitűzés nárcisztikus vagy pszichopata.
Önmagában persze jól hangzik, hogy a szélsőjobboldal folyamatos vegzálása után végre a baloldalra vonatkozóan is születtek hasonló kutatások, de a valódi tanulság ennél sokkal differenciáltabb. Egyrészt e „sötét személyiségjegyek” nem ideológiaspecifikusak, így ha végre úgymond „kimondásra is került”, hogy a szélsőbaloldalon vannak ilyenek, ez nem jelenti azt, hogy más politikai oldalakon nincsenek (aki esetleg vett már részt mozgalomban, vagy nem idegen számára a politikai pártban való aktivizmus, minden bizonnyal tudja, miről beszélek). Egyszerűbben fogalmazva, ha közéletről vagy politikai aktivizmusról van szó, a nárcisztikus viselkedés vagy a pszichopatikus viselkedés korántsem idegen fogalom.
A kutatók azt is hozzátették – és ez ismételten oldalfüggetlen –, hogy a kutatási eredmények tükrében az egyes csoportosulásoknak óvakodniuk kell a mozgalmukon belüli nárcisztikus belső ellenségektől, mivel ezek az egyének kisajátíthatják az ügyüket, ezáltal sokféleképpen csökkentve az aktivizmusuk eredményeit. Megszívlelendő sorok.
Összességében tehát bármennyire is a „társadalmi igazságosság bajnokainak” képzeli magát a szélsőbaloldal, ezt korántsem így van, de a hasonló „sötét személyiségjegyekre” érdemes figyelni más politikai-társadalmi csoportosulásokban is.
Mindazonáltal pedig még azt is érdemes hozzátennünk, hogy a tekintélyelvűség kérdése és az adott rend elleni (erőteljes) fellépés is sokféle árnyalatot takar (a tekintélyelvűséget és az autoriter kifejezést például negatívan ábrázolják a tudományos kutatás készítői). Így például nem mindegy, milyen társadalmi konvenciók ellen lázad az ember, illetőleg milyen hierarchiával szemben viselkedik „agresszívan”, ugyanis ez önmagában értéksemleges fogalom, bármilyen politikai berendezkedés lehet negatív vagy pozitív is. Mindezt a kutatás már nem veszi figyelembe, a részükről elvégre érthető módon.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
