1967. szeptember 28-án Besze Imréné rablógyilkosságot követett el Gyöngyösön. A Heves Vármegyei Levéltárban fellelhető iratok alapján készült forrásközlésben az 53 éves, csaknem a fél életét börtönben töltő nő kriminalisztikai, büntetőjogi és bűntörténeti szempontból is különös ügyét járom körül.
Dulai Péter „Nem várható, hogy az elítélt megjavuljon” – egy kegyelmi kérvény és az utolsó női kivégzett büntetőügye című tanulmánya az Archívnet folyóirat 23. évfolyamának 2. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva olvasható teljes egészében.
A Magyarországon hazai bíróságok jogerős ítélete alapján kivégzettekről hiánytalan és minden korszakra kiterjedő lista nem áll rendelkezésre. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának részvételével folyó kutatás során az 1945. február 4-től az utolsó halálbüntetés végrehajtásáig, 1988. július 14-ig állították össze a vonatkozó névsort. A több mint ezerkétszáz nevet tartalmazó táblázatban huszonnyolc női kivégzett neve szerepel. Ezen nevek közül a vonatkozó bűnügyi iratok tanulmányozása alapján öt személyről jelenthető ki egyértelműen, hogy büntetőügyükben köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt született jogerős, végrehajtott halálos ítélet.
A Heves Megyei Népújság fényképes beszámolója a gyilkosság helyszíni szemléjéről. Heves Megyei Népújság, 1968. július 28. 6.
Egyikük, Besze Imréné emberölési ügye indíték szempontjából nem számít különlegesnek. Az ilyen motivációjú élet elleni bűncselekményekre a kriminalisztikai szakzsargonban a „nyereségvágyas”, köznyelvben a „rablógyilkosság” kifejezést használják. A Kádár-korszak legtöbb halálos ítélettel zárult bűncselekmény-típusa ebbe a kategóriába tartozott.
Az 56 éve a Heves vármegyei Gyöngyösön történt bűntett kriminalisztikai jelentőségét a fondorlatos, női tetteshez képest szokatlanul brutális elkövetési mód adja, büntetőjogi szempontból pedig az Alkotmánybíróság által már több mint három évtizede eltörölt büntetési forma kiszabásának konkrét példája teszi elemzésre érdemessé. Bűntörténeti aspektusát nézve pedig azért megkerülhetetlen, mert Besze Imréné volt Magyarországon az utolsó női elítélt, akin végrehajtották a halálbüntetést.
Elsőként röviden összefoglalom Besze Imréné (szül.: Bigló Erzsébet) előéletét, valamint az általa elkövetett emberölés közvetett előzményeit. A paraszti családból származó, négy elemi és négy polgári osztályt végzett, szakképzettség nélküli Bigló Erzsébet széles skálán mozgó bűnözői karrierje korán kezdődött. 1936-ban, mindössze 21 éves korában került először összetűzésbe a törvénnyel. Tizenhétszer állt bíróság előtt – lopásért, csalásért és hasonló bűncselekményekért.
Az ország legkülönbözőbb pontjain vert át hiszékeny embereket, akiknek kihasználta a jóindulatát. 1945-ben például vöröskeresztes ápolónővérnek adta ki magát, aki hadifoglyokkal utazik, ruhákat, élelmet és készpénzt kicsalva ezzel a hazugsággal egy kisújszállási nőtől. Máskor a miskolci kórház beszerzőjeként adta ki magát, aki olcsó zsírt és pálinkát tud szerezni. Négyszer ment férjhez, első férjétől egy lánya született. 1967-ig, az emberölési ügyéig összesen több mint húsz évre ítélték, addigi életének majdnem a felét börtönben töltötte. Legutolsó szabadulása után Gyöngyösre került, ahol a megyei Építőipari Vállalatnál munkát kapott és befogadta egy Besze Imre nevű férfi, akivel összeházasodtak.
Kép forrása: HU-MNL-HML-XXV.21.b.-257/1968
Ez volt negyedik és egyben utolsó házasságkötése. A vállalat sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt 1967 augusztusában másfél év börtönre ítélték. Az átvert, meglopott sértettek miatt indult eljárások miatt jelentős fizetési kötelezettségek terhelték. „…vádlott adósságmentes és zavartalan életének biztosítására 1967. szeptemberében kb. 60.000-70.000 Ft-ra lett volna szüksége, ezzel szemben férjének havi 1.500-1.800 Ft-os jövedelme állt rendelkezésre.”
A Csehszlovákiából 1945 után Magyarországra telepített Kertész Lajosnét augusztus végén ismerte meg. Az özvegyasszony hozzátartozott a gyöngyösi piac életéhez, az árusok megszokták, hogy ruhákat vagy őstermelőktől vásárolt zöldséget próbál eladni. „Ebben az időben Besze Imréné a háztáji szőlőből csemegeszőlőt hordott a piacra és rövid ismeretség után azt a napi áron alul a sértettnek adta. Igyekezett a sértett bizalmába férkőzni és azt is megtette, hogy a sértett által kifogásolt, vagy megmaradt szőlőt frissre cserélte ki.”
Kép forrása: HU-MNL-HML-XXV.21.b.-257/1968
A 72 éves gyöngyösi asszonyt „zsugori és pénzéhes embernek ismerték”, akinek 1967 szeptemberére már 70 ezer forintos takarékbetétkönyve volt. A későbbi sértett a takarékkönyvet és iratait egy a nyakába függesztett zacskóban tartotta, amelyet még éjszaka is csak a mosakodás idejére vett le. A tényállásból az is kiderül, hogy a Besze Imréné előéletét ismerő piaci árusok féltették az özvegyasszonyt, és külön figyelmeztették, hogy ne adjon pénzt a nőnek.
Beszéné megtudta, hogy Kertészné gyermekei éppen azon vitáznak, melyiküké legyen a rendkívül magas összeg. Azt javasolta Kertésznének, hogy gyorsan vegyen ki a bankból hatvanezer forintot, és helyezze el másik városban, egy másik bankfiókban, majd ő mindenben segít. A pénzt később odaadja annak a gyerekének, akinél majd lakni szeretne – javasolta. Besze Imréné ekkor már tudatosan tervezte az emberölést, amelyet Béke tér 2. szám alatti házuk konyhájában tervezett végrehajtani. Ehhez a bűncselekmény napján előkészületeket is tett: kikészítette a fejszét, egy nejlon zacskót és letakarta a konyha ajtajának ablakát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
