Az ókori Róma női lakói sok tekintetben hasonló kihívásokkal néztek szembe életük folyamán, mint napjaink lányai és asszonyai. Mit lehet azonban tudni a császárnék életéről? Volt-e lehetősége a nőknek a tanulásra? Elválhattak-e a római asszonyok férjeiktől?
A gazdag római nők általában nem szoptatták saját csecsemőiket, ehelyett dajkára bízták e feladatot – aki lehetett rabszolga vagy fizetett szabad jogállású nő is.
Soranus, egy Kr. u. 2. századi nőgyógyászati írás szerzője amellett foglalt állást, hogy a dajka teje lehet a szerencsésebb választás a szülést követő első napokban – az anya fáradtsága miatt –, azonban ellenezte a gyermek kérésre történő szoptatását, valamint már hathónapos kortól javasolta a szilárdabb táplálék, mint például a borba áztatott kenyér bevezetését a baba étrendjébe.
Soranus emellett kiemelte a görög dajkák azon előnyét, hogy már csecsemőkorban elkezdhetik tanítani anyanyelvüket a gyermeknek.
Soranus azonban meglehetősen egyedül volt az anyatejjel kapcsolatos véleményével a római orvosok közt.
Többségük szerint az édesanya teje a legjobb választás mind a gyermek egészsége, mind erkölcsi fejlődése szempontjából – utóbbit arra alapozták, hogy a szolgálónő tejével a szolgalelkűséget is átadhatja az újszülöttnek.
Ugyanezen férfiak azt is gondolták, a saját gyermeküket nem szoptató anyák lusták, hiúak és csupán a saját testükkel törődnek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
