A dadogás ősidők óta jelen van az emberiség történetében. Az évezredek folyamán számos teória látott napvilágot a beszédhiba okait illetően, és ennek megfelelően a gyógymódok is rendkívül sokszínűek voltak. Bár a kommunikációs nehézségek sokszor megnehezítik a beszédhibások életét, az összeállításunkban szereplő hét híres dadogó története jól példázza, hogy kellő eltökéltség esetén nem jelenthetnek akadályt.
A tehetős athéni családból származó, de apja halála miatt már fiatalon komoly anyagi gondokkal szembesülő Démoszthenész (Kr. e. 384-322) rögös utat járt be, míg gyerekkori álmait valóra váltva szónok, és nem mellesleg kitűnő politikus lett.
A sokat betegeskedő, társai által gyakran kigúnyolt fiatalember már nagyon korán eldöntötte, hogy szónoki pályára kíván lépni.
Démoszthenész előtt azonban legyőzhetetlennek tűnő, hatalmas akadályként tornyosult dadogása. De a becsvágyó ifjú nem adta fel. Plutharkosz beszámol róla, hogy beszédhibája legyőzése érdekében kavicsokkal a szájában gyakorolta a beszédet.
Hogy hangját megerősítése, futás közben is szónokolt, beszédeit pedig gyakran a házában lévő hatalmas tükör előtt gyakorolta be.
Abban, hogy Démoszthenész végül híres szónok lett, nagy szerepe volt Szatürosz nevű színész barátjának is, aki megtanította a helyes előadásmód kimunkálásának fortélyaira. Démoszthenész föld alatti dolgozószobát építtetett magának, ahol órákon át képezte hangját, és csiszolta tökéletesre megszólalásainak eleganciáját.
Eltökéltségét jól mutatja, hogy olykor hónapokon át csak feje egyik feléről nyíratta le a haját, hogy előnytelen külseje miatt elmenjen a kedve a kimozdulástól, és így kényszerítse magát a gyakorlásra.
Kitartásának meglett az eredménye. Kora – és a történelem – egyik legnagyobb szónokaként tartják számon, akinek II. Philipposz makedón király ellen írt filippikái a retorika csúcsteljesítményeit jelentik.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
